<p>Néptánc-koreográfus és hagyományőrző, gondolkodó és dokumentarista, művész és egyszemélyes kultúrmisszió, véleményalkotó és örökmozgó, nyíltszavú és magyar.</p>
Takács András: mi lesz, ha mi, mesélők elmegyünk
Egyszóval ember, embermester a szó legszorosabb értelmében. Takács András oly sok jelzőt kapott már, hogy nyugodtan lehet belőle válogatni.
Csevejünk előestéjén érkeztél vissza Pozsonyba Sajótibáról. Mit jelent számodra az a falucska, amelynek születésedkor, 1931-ben, másfélszáz lakosa volt, ahol az apád – amerikás magyarként az öt Detroitban töltött év alatt összerobotolt vagyonkájával – a második gazda lett?
Talán banális, amit mondok, de a szülőfalum. Az ott töltött gyerekkor bő másfél évtizede alatt erősen összenőttünk, így hatvan-hetven esztendő múltán is hazajárok oda. Elszomorító viszont, hogy amíg a második világháború után is még vagy 150 lakosa volt a színmagyar Sajótibának, napjainkban csupán 60-70 lélek lakja. Máig tart a front utáni elvándorlás, noha lakniuk lenne hol a fiataloknak, de munka az nincs. Egész Gömörben nincs munka. Odafelé utazva a vonatból figyeltem a tájat. Zólyom után észrevenni, mennyire szegényedünk; Losoncot elhagyva pedig egyre lehangolóbb, egyre mostohább vidéken fut a gyors.
A teljes interjút a keddi Új Szó Keddi faggató című rovatában olvashatják!
Figyelem! Felnőtt tartalom!
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.