Szociopoly – túléltünk egy hónapot

Mi, azaz a sárga csapat egyébként a második helyet szereztük meg a budapesti Mentőcsónak Egység Szociopoly című színházi társasjátékán. A közmunka segített, amit a szerencsének és a polgármester kegyének köszönhetően kaptunk. Voltak, akik sokkal rosszabbul jártak: a hó végére csaknem ötvenezer forintos tartozást halmoztak fel, s az is csak minimális pluszban zárt, akinek voltak alkalmi fekete-, majd bejelentett munkái is.

Saját bőrünkön

A középosztály tagjai sokszor érzéketlenek a szegénység problémáira. Vagy nem is tudják, milyen napi gondokkal megküzdeniük azoknak, akik segélyből, közmunkából vagy ilyen-olyan alkalmi munkából próbálják eltartani magukat, vagy úgy tesznek, ez őket nem érinti.

A Szociopoly rendhagyó színházi élményt kínál: a nézők a saját bőrükön tapasztalhatják a szegénység, a kiszolgáltatottság, a fokozatos perifériára szorulás kínját, s közben röhöghetnek is a nyomorukon. A két és fél órás interaktív előadás során a nézők egy-egy család tagjait személyesítik meg (van kék, zöld, piros és sárga csapat), pontosan meg van szabva, mekkorák a minimális bevételeik és kiadásaik, de mint az egy társasjátékban (vagy az életben) lenni szokott, itt is történnek váratlan események. Vagy pozitívak (a közmunka alatt az utcán találunk egy gyöngysort, amit bevághatunk a zaciba), vagy negatívak (a gyereknek szemüveg kell, ami nem olcsó mulatság).

A polgi, a boltos meg a postás

A színészeknek köszönhetően megelevenednek a falu legfontosabb alakjai, Lajos bácsi, a polgármester, aki főleg magának akar jót; a Boltos, aki 40 ezerig felír hitelbe; a postásnő, aki minden pletykáról tud; a nagyszájú Lacika, aki nagyon szeretne közmunkát, de a polgi utálja; Vállalkozó Sanyi, akinél akad alkalmi munka; s persze Uzsorás Jenő, akitől így vagy úgy, de mindenki függ.

S mindenki várja, megkapja-e a falu a csatornázási EU-s támogatást, amellyel már mindenkinek megvannak a tervei.

A hónap minden hétköznapján történik valami. A szituációkat a színészek játsszák el, de mindig a néző dönt (aki nem fél kiegészítő kérdéseket feltenni, az jól is járhat), s bár a játékot meg lehet nyerni (vagyis lehet pluszban zárni), jó döntés tulajdonképpen nincs. Ahogy hepiend sem.

Jó közönség

A Szociopoly a magyar jogrendet figyelembe véve, a magyarországi viszonyokra íródott, de szlovákiai közönség előtt is működik. Az csak részletkérdés, hogy nálunk nincsenek kopogtatócédulák, és hogy forintban kell számolni.

„Ez most egy nagyon jó közönség volt, pezsgő volt a hangulat, sokat is nevettek – mondta a Gombaszögi Nyári Tábor szalmaszínházában tartott előadás után Fábián Gábor, többek között a polgármester és a boltos megszemélyesítője, és a darab szövegírója. – Felnőtteknek és iskolákban is játsszuk a darabot, s általában az a jellemző, hogy a diákok inkább a társasjáték-jellegét tartják szem előtt, és nyerni akarnak, a felnőtteket viszont jobban megérintik a helyzetek.”

Tipikus szituáció, hogy egy tizenéves lelkiismeret-furdalás nélkül lemond a darabbéli gyereke szemüvegéről („Nem az érdekel, hogy a gyerek lásson, hanem hogy nyerjek!”), egy szülő azonban már nem hoz meg ilyen döntést. De az is előfordul, hogy egy felnőtt is másképp dönt, mint a való életben: a krasznahorkaváraljai közönségben is volt olyan, aki mindenre biztosítást köt, de a játékban nem akart 3000 forintot áldozni az árvízbiztosításra.

Érzékenyebbé tenni

A társulat célja, hogy a középosztályt érzékenyebbé tegye a szegénység problémáira. A darab alapját a Bass László által kifejlesztett Szociopoly társasjáték képezi, a dialógusok terepmunka során születtek. Van olyan megdöbbentő szövegrész, amely egy az egyben elhangzott egy interjú során.

Fábián Gábor elmondta, eddig főleg budapesti közönségnek játszották a darabot, de szeretnék vidéken is gyakrabban bemutatni. Az is felmerült, hogy más országokra is adaptálni lehetne a színházi társasjátékot, az ottani törvényeket figyelembe véve, ehhez civil szervezetek segítségét várják.

A Szociopoly nem tudja felszámolni a szegénységet. Arra azonban tökéletes eszköz, hogy játékos formában mutassa meg egy egyre inkább kirekesztődő réteg problémáit. S bármilyen kemény is a téma, ez azért mégis csak játék, nincs tétje, utána lehet menni bulizni.

De azt az árvízbiztosítást mégiscsak meg kellett volna kötni.