Szlovákok a budapesti könyvfesztiválon

A fesztivált ma délután Prőhle Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója nyitja meg, a díszvendég Szerb Köztársaság részéről pedig Vladan Vukosavljevic kulturális miniszter mond köszöntőt.

A tavalyi díszvendég Visegrádi Négyek folytatják a könyvek általi kulturális együttműködést: idén közös standot nyitnak, és Olvassuk egymást! címmel szerveznek fesztivált a fesztiválon belül. A szlovák, cseh, lengyel és magyar szakemberek kerekasztal-beszélgetéseken keresik a rokon vonásokat országuk irodalmában, közösen vizsgálják a könyvpiaci trendeket, olvasási szokásokat, és egyéb témák mellett a négy visegrádi ország gyermekirodalmát is összehasonlítják. A holnapi, első V4-es program az 1968-as évről szól, azon belül is a csehszlovákiai forradalomról és a „testvéri” segítségről, amit a Varsói Szerződés katonái nyújtottak annak leverésében. Horváth Viktor Tankom című regényét, amelynek egyébként most készül a szlovák fordítása, Garajszki Margit és Kollai István mutatja be.

Az utóbbi években megnőtt az érdeklődés Magyarországon a szlovák szerzők iránt, ami elsősorban a tavalyelőtti „inváziónak” köszönhető. 2016-ban ugyanis Szlovákia volt a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége, és egyszerre közel 40 szlovák mű jelent meg magyar fordításban, 18 kiadó gondozásában. Idén kissé szerényebb a szlovák kínálat, viszont stabilizálódni látszik az érdeklődés. Négy női szerző kötete jelent meg magyarul, ebből kettő magyarországi, kettő pedig szlovákiai kiadónál.

Jana Bodnárová Szinte láthatatlan című regényét (Gondolat) Archleb Gály Tamara fordította. A szöveg a fikció és az önéletrajz izgalmas határterületén mozog: az írónő visszaemlékezéseit olvashatjuk ugyan, mégis a lehető legtávolabb áll a memoár műfajától. Egy nő tekint vissza életének meghatározó pontjaira, melyek kívülről akár jelentéktelennek is tűnhetnek, de az egyén szempontjából egzisztenciális jelentőségűek.

Jana Juráňová interjúkötete, a Hét életem (Magvető) egy közép-európai értelmiségi, Agneša Kalinová életén kalauzol végig, miközben személyes képet is ad a 20. századi Csehszlovákiáról és a kor Európájáról. Kalinová Kassán született Farkas Ágnesként. Elbeszéléséből egy magyar zsidó lány életútja bontakozik ki, amely előbb a kommunista meggyőződéshez, később a szlovák ellenzéki értelmiségi, művészeti élet kellős közepébe vezet. A kötet fordítója Mészáros Tünde.

A Svájcban élő, németül író Irena Brežná tizennyolc évesen, 1968-ban hagyta el Csehszlovákiát. Ma hasonló szerepet tölt be a szlovák irodalomban, mint a magyarban Agota Kristof, Terezia Mora vagy Ilma Rakusa. Az Anima Társaság önéletrajzi kötetét, a Svájcban díjnyertes Hálátlan idegent jelentette meg Vályi Horváth Erika fordításában. A szerző dolgozott az Amnesty Internationalnek, írt tudósításokat Csecsenföldről, levelezett szovjet politikai foglyok ügyében, aztán az emigrációról kezdett írni, saját magán is vizsgálva annak hatásait.

Uršuľa Kovalyk neve ismerősen csenghet a magyar olvasók számára, hiszen három könyve is megjelent magyarul, írásait a Magyar Lettre International is közölte. Szintén az Anima Társaság jóvoltából, szintén Vályi Horváth Erika fordításában vehetik kézbe az olvasók A műlovarnő című regényét, amelynek főhősét rajongva szeretett magyar nagymamája nevelte fel. A könyv egy gyermek szemszögéből mutatja be a kort, amelyben alig kapni valamit, a nyugati termékekhez csak a kiváltságosok juthatnak hozzá, az átlagember szürke panellakásokban lakik és Magyarországról csempészi át az almaillatú szappant meg a FA dezodort. A regény a női lét különböző aspektusait tárja az olvasó elé hol könnyed, hol fájdalmas szövegekben, a születéstől a halálig. Uršuľa Kovalyk ezzel a kötettel elnyerte a Bibliotéka nemzetközi könyvkiállítás fődíját, és felkerült a legrangosabb szlovák irodalmi díjnak számító Anasoft litera szűkített, tízes listájára.