Szívtérkép hangokból

A különböző kollaborációkat nem számítva a Szívharang az énekesnő hetedik albuma, és mivel a két legutóbbi gyerekeknek készült – vagy korszerűbben mondva: családi lemezek – ideje volt már, hogy foglalkozzon egy kicsit a mi, felnőtt lelkünkkel is. 

Persze erre sokan mondhatják, hogy a zenében nem működik a korhatáros besorolás, hogy ezt a marketingesek találták ki a polcok között bizonytalanul ténfergő fogyasztókra vadászva. A szövegekkel lehetne esetleg érvelni, hogy mi való, és mi nem való gyerekeknek, fel tudják-e dolgozni például ezeket a sorokat: „Temető kapuja sarkig ki van nyitva, Oda járnak a felsővályi lányok, Sej, rólam szedik a virágot.” Nos, miért ne tudnák? Sőt, ők talán a felnőtteknél is hamarabb ráéreznek, hogy ennek a szép gömöri népdalnak a folytatásban felbukkanó fehér liliom a halott lány beteljesületlen szerelmét szimbolizálja. 

Az egész lemez a szerelem körül forog, annak különböző stációi, hangulatai, történései jelennek meg – a magukat illegető, legények miatt egymással csipkelődő lányoktól a lakodalmas dalokon át a beteljesületlen vágyakig. Népi balladákat is találunk konkrét nevekkel, sztorikkal, amelyeket később persze szükség szerint változtatni lehetett a szövegben, ha mással történt meg, hogy rátalált valaki, vagy elhagyták. Ugyanez a helyzet a falunevekkel is, a „Fölszántatom a szentesi főutcát, Vetek bele piros pünkösdi rózsát...” ez esetben Bodrogszentesre utal, de virágzott az a pünkösdi rózsa mindenütt a környéken. 

Korpás Éva most nem az egész Kárpát-medencében kalandozik, a Szívharangon felvidéki gyűjtések-ből származó dalok szerepelnek, és nem csak magyarok. Igazi kuriózum, hogy egy komáromi magyar énekesnő fontosnak tartott megmutatni néhány sárosi szlovák gyöngyszemet is, abban a csodálatos, semmihez sem hasonlítható, ruszinnal kevert keleti nyelvjárásban. Itt egy férfihang is felcsendül, Oláh Attila segédkezett. A sárosi szlovákok népzenéjére különösen jellemzőek a szomszéd népek kulturális hatásának jól felismerhető jegyei. Az ottani férfitáncok dallamai például nagy arányban tükrözik a magyar hatást. A verbunk helyi neve is erre utal, hiszen például Tótraszlavicán ezt a táncot nemes egyszerűséggel csak maďarnak, vagy sólo maďarnak nevezik. 

További érdekesség, hogy külön erre a lemezre született egy vers, amely részletekben hangzik el, összekötve az egyes blokkokat. Laboda Róbertet kérte fel erre Korpás Éva, és aki ismeri a slammerként elhíresült, ám később költőként is bemutatkozó fiatalember stílusát, alaposan meglepődik a népies hangütésen. „Rózsát ígértél, virágot, /színes vaskaput, verandát, / ez a fájdalmas gazdagság, / abba a sötét szobába / megcsaltál szemem láttára, / másért szakajtasz virágot.” A bookletben az áll, hogy a kerettörténet magva a zoborvidéki Fiam, fiam, Bálint vitéz című ballada. Laboda ebből kiindulva alkotott egy mai változatot, ami köré szőtték a zenét. 

Apropó: ha rendeznének booklet-szépségversenyt, a Szívharang kísérő füzetkéje minden bizonnyal dobogós lenne. Ízléses tördelés, összeillő színek, minőségi fényképek, a modern megközelítés és hagyománytisztelet pazar, szellemes vizuális megnyilvánulásai. Decsi Kati grafikus előtt nagy jövő áll, amennyiben egyáltalán lesznek még bookletek a jövőben. Ő készítette a fotókat is, úgyhogy mai szóhasználattal élve „mindenhez is ért”. 

A zenészek kellő teret kaptak, van, hogy másfél perces instrumentális résszel indul egy-egy dal. Máskor csak egyetlen hangszer, hegedű vagy cimbalom kíséri az éneket, az aláfestés ilyenkor kifejezetten „alternatív”, már-már kortárs komolyzenére hajazó. Korpás Évának négytagú zenekara van (Csernók Klára – hegedű, brácsa, Papp Endre – brácsa, harmonika, Hanusz Zoltán – nagybőgő, koboz, Kuti Sándor – cimbalom), rajtuk kívül hallható még a lemezen Takács Ádám – hegedű, Oláh Attila – ének, Madarász András – orgona, valamint a lánykórus: Czajlik Boglárka, Janovszki Csenge, Korpás Réka, Lakatos Lili, Szabó Júlia és Zsoldos Viktória. A lányok igazi bulihangulatot hoznak kurjongatásaikkal, friss, tiszta, összecsengő szólamaikkal – hipp-hopp, ott vagyunk mi is a mulatságban, a fonóban, a mezőn, ha ők rákezdik. Remek a keverés, minden hangszer adekvát mértékben jelen van (Madarász Andrást illeti a dicséret ezért), az üde „sound” miatt pedig akár a világzene-kategóriába is beférne a lemez – ha volna értelme a kategorizálásnak (lásd a gyerek-felnőtt fejtegetést a cikk elején). 

A Szívharang igazi belemerülős album, tilos háttérzeneként hallgatni. Az összekötő szövegként funkcionáló vers, a dalok sorrendje, fajtái, valamint a tájegységek összesimulása teszi fontos konceptlemezzé. De főleg a muzsika kiapadhatatlan energiája az, ami megragadja a hallgatót. Korpás Éva különleges hangszínéről, hajlításairól és történetmesélő, megjelenítő képességéről pedig lehetetlen írásban értekezni, úgyhogy inkább meg sem próbálom. 

Korpás Éva: Szívharang,  Music Hungary Zeneműkiadó, 2020