Kultúra

Szerény irodalmi felhozatal

Ma adták át az Irodalmi Alap díjait, amelyek egyike a hazai magyar irodalom legrangosabb elismerésének számító Madách Imre-díj.
Juhász Katalin

2016. június 15. 18:28

A bíráló-bizottság a tavalyi termésben nem talált olyan kimagasló teljesítményt, amely megérdemelné ezt a díjat. Nívódíjat viszont négyen is átvehettek a pozsonyi Zichy-palotában.
 
A Jitka Rožňová költő, műfordító vezette bizottságnak azért is nehéz dolga volt, mert míg tavalyelőtt a hazai magyar kiadók 28, tavaly pedig 21 kötetet terjesztettek fel Madách-díjra, idén csupán 14 kötet gyűlt össze. A háromtagú testület egyhangúan úgy vélte, nincs köztük egyértelműen kiemelkedő alkotás, ezért – a díj presztízsét megőrizendő – nem adta ki a legjobb könyvnek járó elismerést. Mivel egyetlen műfordításkötet sem érkezett az Irodalmi Alaphoz, a szlovák nyelvről magyarra való legjobb műfordítás díját sem tudták kiadni. (Ez jövőre remélhetőleg már nem történhet meg, mivel idén Szlovákia volt a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége, és ebből az alkalomból a hazai kiadóknál is több fordításkötet megjelent).
Az évente maximálisan kiadható Madách-nívódíjak számát viszont a bizottság kérésére négyre emelte az Irodalmi Alap. Két verskötet, egy prózai mű és egy tanulmánykötet szerzője vehette át ezt az elismerést.
 
Koncsol László
Összesen 102, alapvetően négysoros versből áll össze ez a kis könyvecske. Eddig is tudtuk, hogy Koncsol László rendkívül sokoldalú irodalmár, de tavaly nemcsak az olvasóközönséget, hanem a szakmát is meglepte ezekkel a kurta-furcsa, hol humoros, hol szomorkás versikékkel, amelyek számára is váratlanul kezdtek születni. Hangulatok, impressziók, egy-egy lelkiállapot elcsípése, játék a rímpárokkal, gondolatfoszlányok a lélek ismeretlen mélységeiből. Ha nem tudnánk, hogy a szerző több köteten is dolgozik szimultán, akár aggódni is kezdhetnénk, a Bagatellek ugyanis gyanúsan pályát lezáró, létösszegző, „utolsó kötet” szagú. Ennek ellenére nem feszül ellentét a vállaltan kisszerű forma és a súlyos témák – öregedés, betegség, gyász, halál – között, sőt, ez utóbbiak olykor feloldást is nyernek, ellenpontozódnak a könnyed nyelvi játékosságban.
 
Fellinger Károly
A verskötet címe rendkívül találó, mivel Fellinger Károly az utóbbi években valóban egyfajta „különbejáratú” versnyelvet fejlesztett ki magának. Kedveli a a tizenöt soros, lazán egymásba folyó gondolatokat felsorakoztató versformát, most is ezt használja a leggyakrabban. Bár témái sokrétűek – még aktuális közéleti történesekből is szeret kiindulni – mindig az alanyiság, a költő saját lelke van a középpontban. Ettől a versek gyakran hatnak légiesen anyagtalannak, annak ellenére, hogy rendkívül alaposan megmunkált matéria rejlik bennük. Fellinger költészete a nyitottabb formák felől fokozatosan egyre inkább a zártság felé halad. A kötet két hosszabb ciklusból áll össze, a második afféle szabad folytatása a szerző 2014-es, Jancsi és Juliska című kötetének. Mindkét ciklusra jellemző a könnyedség, vagyis a gondolatiság nem nyomja agyon a poézist, csupán átitatja azt.
 
Gazdag József
Jegyzetek, lírai etűdök, tárcák, riportok, esszék és egyéb, besorolhatatlan műfajú, „keverék” publicisztikai írások futballról, és ami mögötte van. A szerző fociimádata dominál ezekben az írásokban, de mivel a foci sokak szerint magát az életet modellezi, sokat megtudhatunk az élet olyan fontos dolgairól is, mint például az identitás, a hazaszeretet, a lokálpatriotizmus, az emberbaráti szeretet, a barátság és az összetartozás érzése. A kisebbségi magyar lét kérdései is erőteljesen rezonálnak Gazdag József könyvében, amelyért idén Talamon-díjat vehetett át. A szerző tíz éven át volt az Új Szó focimellékletének a Focitippnek a szerkesztője, lapunkban jelentek meg először ezek az írások.
 
Ardamica Zorán
A sokoldalú szerző ezúttal irodalomelméleti, társadalompolitikai, kulturológiai és kritikai írásaiból válogatott össze egy kötetre valót. A tartalom rendkívül változatos, de bármilyen témáról van szó, érezhető az írásokban az az igyekezet, amellyel Ardamica a kultúra egyetemességét, az egyes művészeti ágak egymással való párbeszédét, a multidiszciplinárist bizonyítja. A művészet és a tágabb értelemben vett kultúra folyamatait, termékeit, összefüggéseit igyekszik rendszerbe szedni. Nem titkolt szándéka a befolyásolás, az olvasó érvekkel történő meggyőzése, mások kánonteremtésének, kánonértelmezésének segítése. Bár a szövegek meglehetősen heterogének – például utószókat, laudációkat, esszéket és publicisztikai írásokat is találunk a kötetben – az egész egy szimpatikus, következetesen kialakított világképpé áll össze.
Önnek ajánljuk

Zavart okozott a NER-ben a nem várt választási eredmény

A Karoq Scout a Škoda kisebb SUV modelljének gumicsizmás változata

GALÉRIA: Özönlenek a mémek a magyarországi választásokról

Botrány a Vatikánban: benyújtotta lemondását a pápa biztonsági szolgálatának vezetője

A teszt fényt deríthet a C típusú májgyulladásra

Szexuális zaklatással vádolják Paul Gascoigne-t

Legfrissebb galériák
Olvasta már?

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!