Szerény irodalmi felhozatal

A bíráló-bizottság a tavalyi termésben nem talált olyan kimagasló teljesítményt, amely megérdemelné ezt a díjat. Nívódíjat viszont négyen is átvehettek a pozsonyi Zichy-palotában. A Jitka Rožňová költő, műfordító vezette bizottságnak azért is nehéz dolga volt, mert míg tavalyelőtt a hazai magyar kiadók 28, tavaly pedig 21 kötetet terjesztettek fel Madách-díjra, idén csupán 14 kötet gyűlt össze. A háromtagú testület egyhangúan úgy vélte, nincs köztük egyértelműen kiemelkedő alkotás, ezért – a díj presztízsét megőrizendő – nem adta ki a legjobb könyvnek járó elismerést. Mivel egyetlen műfordításkötet sem érkezett az Irodalmi Alaphoz, a szlovák nyelvről magyarra való legjobb műfordítás díját sem tudták kiadni. (Ez jövőre remélhetőleg már nem történhet meg, mivel idén Szlovákia volt a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége, és ebből az alkalomból a hazai kiadóknál is több fordításkötet megjelent).Az évente maximálisan kiadható Madách-nívódíjak számát viszont a bizottság kérésére négyre emelte az Irodalmi Alap. Két verskötet, egy prózai mű és egy tanulmánykötet szerzője vehette át ezt az elismerést. Koncsol LászlóÖsszesen 102, alapvetően négysoros versből áll össze ez a kis könyvecske. Eddig is tudtuk, hogy Koncsol László rendkívül sokoldalú irodalmár, de tavaly nemcsak az olvasóközönséget, hanem a szakmát is meglepte ezekkel a kurta-furcsa, hol humoros, hol szomorkás versikékkel, amelyek számára is váratlanul kezdtek születni. Hangulatok, impressziók, egy-egy lelkiállapot elcsípése, játék a rímpárokkal, gondolatfoszlányok a lélek ismeretlen mélységeiből. Ha nem tudnánk, hogy a szerző több köteten is dolgozik szimultán, akár aggódni is kezdhetnénk, a Bagatellek ugyanis gyanúsan pályát lezáró, létösszegző, „utolsó kötet” szagú. Ennek ellenére nem feszül ellentét a vállaltan kisszerű forma és a súlyos témák – öregedés, betegség, gyász, halál – között, sőt, ez utóbbiak olykor feloldást is nyernek, ellenpontozódnak a könnyed nyelvi játékosságban. Fellinger KárolyA verskötet címe rendkívül találó, mivel Fellinger Károly az utóbbi években valóban egyfajta „különbejáratú” versnyelvet fejlesztett ki magának. Kedveli a a tizenöt soros, lazán egymásba folyó gondolatokat felsorakoztató versformát, most is ezt használja a leggyakrabban. Bár témái sokrétűek – még aktuális közéleti történesekből is szeret kiindulni – mindig az alanyiság, a költő saját lelke van a középpontban. Ettől a versek gyakran hatnak légiesen anyagtalannak, annak ellenére, hogy rendkívül alaposan megmunkált matéria rejlik bennük. Fellinger költészete a nyitottabb formák felől fokozatosan egyre inkább a zártság felé halad. A kötet két hosszabb ciklusból áll össze, a második afféle szabad folytatása a szerző 2014-es, Jancsi és Juliska című kötetének. Mindkét ciklusra jellemző a könnyedség, vagyis a gondolatiság nem nyomja agyon a poézist, csupán átitatja azt. Gazdag JózsefJegyzetek, lírai etűdök, tárcák, riportok, esszék és egyéb, besorolhatatlan műfajú, „keverék” publicisztikai írások futballról, és ami mögötte van. A szerző fociimádata dominál ezekben az írásokban, de mivel a foci sokak szerint magát az életet modellezi, sokat megtudhatunk az élet olyan fontos dolgairól is, mint például az identitás, a hazaszeretet, a lokálpatriotizmus, az emberbaráti szeretet, a barátság és az összetartozás érzése. A kisebbségi magyar lét kérdései is erőteljesen rezonálnak Gazdag József könyvében, amelyért idén Talamon-díjat vehetett át. A szerző tíz éven át volt az Új Szó focimellékletének a Focitippnek a szerkesztője, lapunkban jelentek meg először ezek az írások. Ardamica ZoránA sokoldalú szerző ezúttal irodalomelméleti, társadalompolitikai, kulturológiai és kritikai írásaiból válogatott össze egy kötetre valót. A tartalom rendkívül változatos, de bármilyen témáról van szó, érezhető az írásokban az az igyekezet, amellyel Ardamica a kultúra egyetemességét, az egyes művészeti ágak egymással való párbeszédét, a multidiszciplinárist bizonyítja. A művészet és a tágabb értelemben vett kultúra folyamatait, termékeit, összefüggéseit igyekszik rendszerbe szedni. Nem titkolt szándéka a befolyásolás, az olvasó érvekkel történő meggyőzése, mások kánonteremtésének, kánonértelmezésének segítése. Bár a szövegek meglehetősen heterogének – például utószókat, laudációkat, esszéket és publicisztikai írásokat is találunk a kötetben – az egész egy szimpatikus, következetesen kialakított világképpé áll össze.