Szemtelenül bátor volt

TALLÓSI BÉLA

Rebellis volt az életben és a filmművészetben is a 85 éves korában elhunyt Věra Chytilová rendező, a cseh új hullám egyik legjelesebb alkotója. Rebellis magatartása abból fakadt, hogy hitte: a művésznek minden megengedett. S ő mert olyan szemtelen lenni, hogy mindent megengedett magának. Kimondta, amit gondolt. Ha már szóval nem ment, sajátos filmnyelvével közölt kemény igazságokat. Ez egy időben szabadságának korlátozásába is került, amikor 68 után félreállították.

Mert más lenni, és másképpen filmet csinálni. Filozofálgató, szürrealista, groteszk, abszurd, szatirikus hangvételű és szimbolikával teli mozgóképeivel provokatívan szembesített a problémákkal (filmesként elsők között figyelmeztetett Egyet ide, egyet oda című vígjátékával az AIDS-veszélyre). Vallotta, hogy a gondok elől nem kitérni kell, hanem megismerve azok lényegét, módot találni a megoldásukra. Filmjeivel is azért provokált, hogy szembesítsen a problémákkal.

Többször elmondta, hogy neki nem volt problémája a hatalommal, a hatalomnak viszont vele volt. Nem véletlen, hiszen egy-egy filmjével nemcsak az emberi viszonyok furcsaságairól, hanem a hatalomról is véleményt mondott. Kezdve első nagy sikerű, nemzetközileg is elismert mozgóképével, a Százszorszépekkel: a két női főszereplő romlottságát a társadalom tükreként ábrázolta. A legnagyobb bűnt A paradicsomi fák gyümölcseit esszük című munkájával követte el: ebben úgy beszélt a bűnről és az árulásról, hogy a kultúrpolitika illetékesei a film üzenetét nem bírták lenyelni. Tíz évre elhallgattatták.

1976-ban szólalhatott meg újra. Ekkor forgatta a Játék az almáért című vígjátékot, amely nagy siker volt külföldön is. Szülészeten játszódik a története – a szimbolikus helyszín az újraszületés reményét fejezi ki. Chytilová pályáján is az újjászületést hozta ez az opus: ezután sorra olyan munkák születtek rendezői műhelyében, amelyekben a nézők életük kisszerűségeivel szembesültek. Ilyen a Panelsztori, amely leplezetlen képet mutat a panelekbe szorított kisember életmódjáról. E korszak legendás filmje A bolond és a királynő. Ez Bolek Polívka szövegével és Chantal Poullain pantomimes játékával az uralkodó és a művész viszonyáról szól. A bársonyos forradalom után forgatott alkotásai közül az új kor túlkapásait fergeteges humorral leleplező Örökség, avagy guttentag faszikáim kultikus film lett.