Szabó Balázs nagyon jól érezte magát Gombaszögön

Hogy tetszik a Gombaszögi tábor, Krasznahorkaváralja, milyen volt a közönség?

Gyönyörű a vidék, a közönség fantasztikus volt, kiváló hangulatot teremtett. Egyszóval nagyon jó volt nálatok koncertezni. Itt jegyezném meg, hogy szívesen jönnénk jövőre is, ha úgy alakul…

Mennyiben más Dél-Szlovákiában játszani, mint Magyarországon?

Az igazat megvallva, nem először járunk errefelé. Az év elején csináltunk végig egy körutat Dél-Szlovákiában. Több faluban és városban jártunk, ahol lehetőségünk nyílt arra, hogy bepillantást nyerjünk az itteni atmoszférába. Nagyon megszerettük a Felvidéket, éppen ezért örültünk annyira, amikor meghívást kaptunk a Gombaszögi DH-tábor szervezőitől.

Érdekes stíluskeveréket képviseltek – népzenébe vegyítetek könnyűzenei elemeket. Vagy fordítva? Könnyűzenébe népzenét? Hogyan születnek a dalaitok?

Nagyon csínyján kell bánni ezekkel a fogalmakkal, ugyanis annyi zenekar próbálkozik manapság a népzene és a könnyűzene ötvözésével, hogy vigyázni kell, nehogy ez az ötvözet szürkévé és lapossá váljon. A legtöbb dalunk úgy készül, hogy megírok mindent, zenét és szöveget. Van egy kis amatőr stúdióm otthon, ahol felveszem a dalt és elviszem a próbára. Ott aztán mindenki kifejti a véléményét, hozzátesz valamit a saját hangszerét illetően, beleszól, elvesz. Így persze sok minden kimarad a végén, de új dolgok is bekerülnek a végleges repertoárba.

Balázs, neked már volt egy zenekarod a mostani előtt, a Suhancos. A Suhancossal kiadtatok két lemezt, melyek ismertté és elismertté váltak Magyarországon. A végén mégis feloszlottatok. Mi vezetett ehhez a döntéshez, és ahhoz, hogy új formációt alakíts?

Igen, a Suhancosban FrankaDelivel folk-hiphop ihletésű zenét játszottunk. Elválásunk oka az volt, hogy nem tudtunk megegyezni a zenekar jövőjét illetően. Én mindigis színpadi ember voltam. Kiskorom óta. Ízig-vérig. Nem fogadhatom el, hogy a politika befolyjon egy zenekar életébe. Ez a nézeteltérés vezetett az elválásunkhoz. Azokat a gondolatokat viszont, amelyeket nem sikerült kifejteni a Suhancosban, próbálom most felhasználni az új zenekaromban.

Azzal a tudattal fogtál neki új zenekart alapítani, hogy egy, már befutott zenekart hagytál ott. Milyen érzés volt ennek nekikezdeni? Hogyan kerestél zenésztársakat?

Hárman, a népzenei szekció képviselői, megmaradtunk a Suhancosból. A többiekkel a szerencse hozott össze. Például az, hogy a basszusgitárosunkkal, Szegedi Attilával találkoztam, teljességgel a véletlennek köszönhető. A Suhancost én hagytam ott, ez nem titok. Tény, hogy nehéz volt, mivel nagyon szerettem. Én voltam ott a zeneszerző, a dalszövegíró, a hegedűs-gitáros és a főbolond egy személyben. A Suhancos egy jó móka, jó történet volt, de véget ért, és új célok elé néztem. Folkos hangzásvilág funkos beütéssel. Ez az, amit szeretnék. Minden fajta politikai felhang nélkül.

Havran Katalin