Sándor, aki Sarolta

„Van olyan Sándor is, aki / született Sarolta” – írja Saci című versében Fabó Kinga, s aligha lehet kétes, kire céloz. Vay Sándor, a Vay Sarolta néven született újságíró, regényíró inkább kalandos, nemváltó életével hívta fel magára a figyelmet, mintsem irodalmi alkotásaival. Az irodalomtudományban és az orvospszichológiában nagy visszhangot váltott ki identitásának kérdésköre. E mitizálásban nagy szerepet játszott Krafft-Ebing esettanulmánya, mely pszichopatológiai portrét rajzol Vay Saroltáról, aki „gyakran részeg volt, kedvelte a férfisportot, igen ügyes vívó volt”, vonzódott a színésznőkhöz, sőt, bordélyba is járt. Férfiidentitását percre sem kérdőjelezte meg, egy anekdota szerint, amikor Gáspár Imre költő szerelmet vallott neki, sértődöttségében tőrt rántott, és kis híján megsebesítette a „perverz” szerelmest.

Rakovszky Zsuzsa VS című regénye lényegében a Krafft-Ebing-féle esettanulmány irodalmi feldolgozása. Az orvosi-jogi diskurzus Dr. Birnbacher feljegyzései nyomán külön szólamot kap a regényben. Rakovszky elsősorban erotikus térfélen erős: Vay Sándor szerelmi hódításait, azok genealógiáját és lélektanát tárja fel egy csalási perügy kapcsán, részint az önéletírás, részint a lírai (verses), részint pedig a jogi-orvosi beszédmód keretei között. Krúdy Gyula Vay Sándor-írásainak nyoma szintén erőteljesen van jelen, ahogy ezt a szöveg szecessziós indázása is jelzi. A szerelmi vágy plasztikus ábrázolása, az érzékiség ábrázolásának fülledt visszafojtása, illetve a kulisszák (a szabadságharc bukása utáni szervezkedések világa, a színésztársadalom belső és nyilvános terei, a tiszaeszlári per, a börtönvilág stb.) megteremtése olyan kiegyensúlyozott nyelvet alakít ki, mely szinte önműködővé válik. A regény önéletrajzi szólama mintha egy magánszínház előadása lenne, melyben egy színész makacsul ragaszkodik legkedvesebb szerepéhez, s a legkisebb kompromisszumra sem képes, hogy változtasson ezen. Vay sorsában a tükör motívuma kardinálissá válik: amikor lányruhában szembesítik a tükörben megjelenő önmagával, széttöri a tükröt. A bolondokházában zajló színészexkurzió során önnön léte torz tükörképeivel szembesül stb. A biológiai nem leleplezésével és kényszerű kiugratásával (egy szuggesztíven leírt bábaasszonyi vizsgálat) lényegében épp a lényeg nem változik: létezik egy kizökkenthetetlen ego, mely nem hajlandó számot vetni azzal a ténnyel, hogy a test eleve elrendelt nemi szerepet ró ránk. Vay Sándor (vs. Sarolta) a feltétel nélküli önmagaság metaforája lesz: létünk szabadságigényének bajnoka. Még akkor is, ha az ő korában férfiként (lásd pl. George Sand-effektus) könnyebb volt érvényesülni, mint mondjuk, leszbikus nőként.

(Rakovszky Zsuzsa: VS, Budapest, Magvető, 2011.)

Értékelés: lllllllmmm

Csehy Zoltán kritikai rovata