Ron Howard, a tévésztárból lett rendező

Egy színészházaspár, Rance Howard és Jean Speegle idősebb fiaként született, öccse, Clint keresett karakterszínész lett. Ron pályáját gyermekszínészként kezdte: tizennyolc hónaposan debütált a Frontier Woman című westernben, ötévesen az 1956-os magyar forradalomról szóló Az utazás című filmben szerepelt. Igazi sztárrá a The Andy Griffith Show tette – a sorozatban 1960-tól nyolc éven át játszotta a főszereplő fiát. 1974-től csaknem egy évtizedig Amerika egyik kedvenc tinédzsere volt a Happy Days című sitcomban, amelyért 1978-ban elnyerte a legjobb sorozatszínésznek járó Golden Globe díjat.

Miután 1973-ban főszerepet kapott George Lucas American Graffitijében, a rendezés mellett tette le voksát. A nagy autólopás című akcióvígjátékkal debütált 1977-ben, ennek forgatókönyvét apjával együtt írta, aki szerepelt is benne. Bár kezdetben sokan nem hitték, hogy a fiatal sorozatsztár filmrendezőként is megállja a helyét, ő rácáfolt kritikusaira, és a legkülönbözőbb műfajokban bizonyított. 1991-ben leforgatta a nagy sikerű Lánglovagokat Kurt Russell, Robert De Niro és Donald Sutherland főszereplésével, ezt követően a Túl az Óperenciánt Tom Cruise-zal és Nicole Kidmannel, majd a parádés szereposztású Lapzártát. A Tom Hanks és Kevin Bacon főszereplésével készült Apollo–13-at (1995) kilenc Oscar-díjra jelölték.

2001-ben került a mozikba a Nobel-díjas matematikus John Nash életéről szóló Egy csodálatos elme, Russell Crowe főszereplésével, amely négy Oscart kapott, köztük a legjobb film és a legjobb rendezés díját. Howard nevéhez fűződnek a Dan Brown regényeiből A Da Vinci-kód (2006), az Angyalok és démonok (2009) és az Inferno (2016) című akciókalandfilmek és a 2018-as thaiföldi barlangi mentés történetéről szóló Tizenhárom élet.