Remek művek, tartózkodó ünneplés

Idén ez az igyekezet kifejezetten hangsúlyosan érződött a díjátadó ceremónián. Ráadásul többségében női filmkészítők vitték el a fődíjakat, ami ugye nem szokványos arány a filmiparban.

Komoly kritikák övezték a fesztiválszervezők döntését Németországban, mikor bejelentették, hogy élőben tervezik megtartani a rendezvényt. Két év kényszerszünet után azonban mégiscsak visszatérhettek a nézők a mozikba, igaz, szigorú szabályok mellett és korlátozott számban. A premierekhez tartozó hagyományos fogadásokat nem tartották meg, és a díjkiosztó ceremóniát, melyet nem a fesztivál utolsó estéjére, hanem a hét közepére időzítettek, sem a pompa és a tündöklés jellemezte. Bár a rendezők és színészek felvonultak a vörös szőnyegen, voltak, akik visszamondták a részvételt, többen pedig pont pozitív koronavírustesztjük miatt maradtak távol. Az estének pedig kissé szomorkás felhangot adott, hogy több díjazott a koronavírus-járványban elhunyt szerette emlékének ajánlotta alkotását.

Az Arany Medvét Carla Simón katalán rendező Alcarràs című filmje vitte el, mely a rendező második produkciója – érdekesség, hogy első filmjével hat évvel ezelőtt szintén a Berlinálén mutatkozott be, és el is nyerte vele a legjobb elsőfilm díját. Az Alcarràs egy fiktív családi portré, mely részben életrajzi ihletésű. A film címe egy északkelet-spanyolországi falura utal, ahol a rendező rokonai gyümölcstermesztéssel foglalkoznak, míg a filmbeli család egy barackligetből tartja fenn magát. Érdekesség, hogy annak érdekében, hogy a szereplők és a barackliget viszonya minél autentikusabban rajzolódjon ki, Simón nem profi színészekkel dolgozott, hanem amatőrökkel, olyan emberekkel, akik számára generációk óta a mezőgazdaság jelenti a megélhetést, akikhez közel állnak a természet, a napfény, a talaj nyújtotta értékek. A filmbeli család a spanyol polgárháború óta foglalkozik baracktermesztéssel, ekkor kapta meg a most már idős nagypapa a helyi Pinyol klántól a szóban forgó barackliget használati jogát. Mint azonban kiderül, az egyezséget csupán szóban kötötték, hiszen abban a korban a szóbeli megegyezés betartása még becsületkérdés volt. A Pinyol klán leszármazottai most hasznot szeretnének húzni a földterületből: napelemeket terveznek telepíteni a barackfák helyére. A film az utolsó nyarat és az utolsó szüretet dolgozza fel. Hiába a földi paradicsomot idéző képek, a ragyogó napfény, a gyönyörű gyümölcsök – a család már tudja, hogy jövője a haladás és a technikai fejlődés jegyében rövidesen gyökeresen megváltozik. A filmet különleges hangulata miatt sokan csehovinak írják le, Simón ugyanis mély érzelmi merítéssel dolgozik, mikor az ember és a természet viszonyát, a hagyományos mezőgazdaság és az ipari termelés ütköztetését boncolgatja.

A valós történeten alapuló Rabiye Kurnaz vs. George W. Bush vitte el a legjobb forgatókönyvnek kijáró díjat és a legjobb főszereplő díját is. Az első Laila Stieler forgatókönyvírót illette meg, az utóbbit a leginkább német tévés produkciókból ismert Meltem Kaptan kapta meg. A legjobb főszereplő és mellékszereplő díjához hozzá kell tenni, hogy a nembeli egyenlőség érdekében a Berlinale már nem választja külön a legjobb férfi és női alakítást, tehát a legjobb színészteljesítményekért járó díjakat csupán egy, gendersemleges kategóriában osztották ki. És kicsoda a filmcímben szereplő Rabiye Kurnaz? 2001 októberéig egy teljesen átlagos, török származású német nő volt, aki egy kényelmes házban élt Brémában és gyerekeit nevelte. A szeptember 11-i támadást követően azonban, egy Pakisztánba tartó repülőút során eltűnik nagyobbik fia, a 19 éves Murat. Mint kiderül, Muratot terrorizmussal vádolja az amerikai állam: belőle lesz a hírhedt guantanamói börtön egyik első foglya. Az asszony ettől kezdve az amerikai hatóságokkal való harcnak szenteli életét, a film pedig ennek a harcnak öt évét vázolja.

A zsűri nagydíjáért járó Ezüst Medvét Hong Szangszú koreai rendező zsebelhette be a The Novelist's Film (A regényíró filmje) című, egy, nagyrészt beszélgetéseken alapuló fekete-fehér alkotásért, melynek központi alakja egy író, aki filmet szeretne készíteni. A zsűri különdíját a bolíviai-mexikói Natalia López Gallardo vitte el Robe of Gems (Drágaköves palást) című filmjéért, mely Mexikóban játszódik, ahol drogkereskedelem, bűncselekmények és korrupció szövi át a főszereplőnő életét. A legjobb rendezésért járó Ezüst Medvét pedig a francia Claire Denis kapta megAvec amour et  acharnement (Szeretettel és elszántsággal) című filmjéért.