Redmayne a férfitest börtönében

Lenyűgöző látványt nyújtó, a transzneműség témáját finom érzékkel kezelő, lélekkel és érzelemmel teli mozi született egy fiatal festőházaspár valós történetéből. Kiemelkedő színészi alakítások teszik emlékezetessé a filmet. 

A múlt század elején megtörtént eseményeket vesz alapul és dolgoz fel finom stilizálással A dán lány. Egy koppenhágai fiatal festőházaspár nem szokványos kapcsolatát tárja fel. A házastársak felhőtlen boldogságát megzavarja, hogy a férjben – külső hatásra – felébred elnyomott női énje. A film arról szól, mi történik a kapcsolattal az új helyzetben, s bemutatja, ahogy a férj „sebzett dán lányként” végigjár egy kálváriát szerető felesége támogatásával, hogy kiszabaduljon férfitestének börtönéből, és nőként élhessen, szabadon. 

Einar Wegener (Eddie Redmayne) sikeres tájképfestő, felesége, Gerda (Alicia Vikander) köztiszteletben álló polgárok portréit festi megrendelésre, de képeinek kiállítását a legtöbb galériás elutasítja, mert elavultnak tartja a műfajt – nem véletlenül, a század eleji avantgárddal más irányt vett a művészet. 

A feleség balett-táncos modellje váratlanul lemondja a megbeszélt időpontot. Gerdát szorítja a határidő, ezért megkéri a férjét, üljön neki modellt. Rábeszéli, hogy húzza fel a táncosnő harisnyáját, mert a lábát akarja megfesteni. A táncosnő ruhájának finomságát érzékelve a férjben felerősödik egy gyerekkori emlék. Egy régi élmény, amely az eddigi legsikeresebb, melankolikus tájképét ihlette (a férfi egy csók titkát rejtette el a lefestett tájban). 

A férj egyre többször és egyre nyíltabban bújik otthon női ruhába. A feleség kezdetben ártatlan játékként fogja fel az új helyzetet, és elfogadja, hogy Einar egyre inkább Lili. Lerajzolja az alvó férfit, s maga is megdöbben, mennyire finomak az arcvonásai. „Eddig is szép voltam – mondja neki felébredve a férj –, csak mostanáig nem láttad bennem.”

A feleség női portrékat és egész alakos kompozíciókat kezd festeni Liliről. A képeket kiállítják, és óriási sikert aratnak. A galériatulajdonosok és a megnyitókra járó kíváncsi közönség azt kéri a körülrajongott festőnőtől, mutassa be izgalmas női modelljét. Nem lehet tovább otthon, négy fal között rejtegetni, bezárva tartani Lilit. Eljön a pillanat, amikor Einar a felesége rábeszélésére női ruhában átlépi lakásuk ajtaját. Fogadásra kíséri el asszonyát, ahol női bájával mindenkit ámulatba ejt. Egy elegáns fiatalembert is, aki udvarolni kezd neki, és egy óvatlan pillanatban megcsókolja. Elkezdődik a házaspár kálváriája.

Vállalni akarják önmagukat, de falakba ütköznek. Miután kiderül a titokzatos női modell kiléte, a közeg, amelyben élnek, annyira elutasítóvá válik velük szemben, hogy kénytelenek elhagyni Koppenhágát. Párizsba utaznak. Több sikertelen kísérletet tesznek arra, hogy Lili álmát valóra váltsák. Einar egészen a drezdai női klinikára utazik, hogy nővé operálják. 

Gerda mindvégig kitart Lili, vagyis a „férje” mellett. Támogatja a szándékában, az átváltoztatásban, miközben ő maga az összeomlás határára kerül. „Szeretném, ha a férjem lennél” – mondja Lilinek. „Az már nem lehetek” – válaszol Einar, dán lányként. 

Kapcsolatuk kuszaságát fokozza, hogy a feleség segítségül hívja férje gyerekkori barátját, Hansot (Matthias Schoenaerts). A férj már csak Liliként, női ruhában hajlandó találkozni vele. Egymással szembesülve felfedik, milyen gyermekkori titkot rejt a fentebb említett tájkép. Einar gyerekként egy játékban magára öltötte a szakácsnő ruháját. „Annyira szép volt benne, hogy meg kellett csókolnom” – vallotta be a felnőtt Hans. 

A nézőben a házaspárt alakító két főszereplő játéka és a szemet gyönyörködtető környezet marad meg elsősorban – a festőműterem, a színpompás vásznak, a lenyűgöző kosztümök. Lili átalakulásába többet belelátunk mai szemmel, mint amennyit a film megmutat. Szép képsoraival és érzelmi töltetével A dán lány segít a hasonló sorsok mellé odaállni.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"217697","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]