Pozsonyi buliajánló a 2. negyedévre

A bénító pandémiás időszak utáni lábadozásnak köszönhetően olyanok is útba ejtik a szlovák fővárost, akik eddig a kisebb piac/szerényebb bevétel miatt elkerülték, és Bécsből Budapest felé vették az irányt. Akik pedig korábban kellemesen csalódtak, illetve nem csak a pénzre hajtanak, szívesen térnek vissza.

Steve Vai, április 14.

Az amerikai gitárvirtuóz először lép fel Szlovákiában – két nappal a budapesti koncertje után, ahová már ötödször érkezik. Ő az utóbbi négy évtized egyik legegyedibb, legnagyobb hatású gitárosa, aki nemcsak játékával, de technikai újításaival is befolyásolta a modern rock hangzását. Van például egy speciális, saját tervezésű, háromnyakú gitárja, ami látványnak sem utolsó. Frank Zappa zenekarában kezdett, de játszott a Whitesnake-ben, David Lee Roth mellett, sőt, egy darabig még John Lydon alter-punk zenekarában, a Public Images Limitedben is, ráadásul vele készítették eddigi legjobb albumukat.

Szólólemezeit maga írja és keveri is, ezeket saját Favored Nations kiadóján keresztül jelenteti meg, eddig tizenhét albumot jegyez. A legutóbbit tavaly adta ki Inviolate címmel, ezzel turnézik most Európában. A pozsonyi koncert helyszíne a Refinery Gallery, amely – mint neve is jelzi – nem e célra épült, hanem a Slovnaft olajfinomító csarnoka volt régebben, de ehhez képest egészen jó az akusztikája.

Eros Ramazzotti, április 15.

Ő a legsikeresebb olasz popzenész, aki úgy adott el csaknem hatvanmillió albumot, hogy anyanyelvén énekel, nem váltott a popzenét uraló angolra. A bársonyos hangú amorózó 59 évesen is megdobogtatja a női szíveket, és visszajáró vendég Pozsonyban. Hatalmas rajongótábora van errefelé – megkockáztatjuk, hogy nagyobb, mint Nyugat-Európában. Idén két koncertet is tervezett nálunk, a nőnapi kassait sajnos le kellett mondania az utolsó pillanatban, egy csúnya megfázás miatt. Ősszel jelenik meg új albuma, úgyhogy nyilván ez áll majd a középpontban a Battino Infinito World Tour állomásain. Az első kislemez már ki is jött, a diszkós lüktetésű Ama című dalt a szeretet üzenetének és a szabadság himnuszának szánta az olasz énekes. A koncertet a Téli Stadionban rendezik, aki lemarad róla, négy nappal később elcsípheti Eros Ramazzottit Budapesten is.

Depeche Mode, május 28.

Nemcsak az évtizedek óta hűséges rajongótábort, hanem minden zeneszerető embert megdöbbentett tavaly Andrew Fletcher billentyűs váratlan halála, aki alig hatvanévesen ment el, és 1980-tól, azaz megalakulása óta tagja volt a Depeche Mode-nak. A zenekar így már csak kéttagú, Dave Gahan és Martin Gore „Fletch” emlékének ajánlották az új albumot, amely a beszédes Memento Mori címet kapta, és épp a mai napon jelent meg. (Ez a címe a világturnénak is, amely tegnap indult az USA-ban). Az első kislemez, a halandóságról szóló Ghosts Again februárban jött ki, és a zenekar fénykorának legerősebb klasszikusait idézi. A hozzá tartozó videóklipet szokás szerint Anton Corbijn rendezte. Az album producere James Ford (Arctic Monkeys, Gorillaz) és a kísérletező Marta Salogni (Björk), négy dalt a Psychedelic Furs frontemberével, Richard Butlerrel közösen írt Martin Gore, aki először osztozott mással a dalszerzésben. Ráadásul kaptak egy komoly löketet a közelmúltban a The Last Of Us című sorozatnak köszönhetően. Az 1987-es Never Let Me Down Again című ipari goth-pop gyöngyszemük streamelése csak az USA-ban 220 százalékkal nőtt, köszönhetően annak, hogy a dal szerepelt a sorozat pilotjának zárójelenetében. A pozsonyi koncertet a Nemzeti Futballstadionban rendezik.

Zaz, június 2.

Sokan miatta kezdtek el franciául tanulni. A karizmatikus, bűbájos, közvetlen, sugárzóan tehetséges énekesnő azon kevesek közé tartozik, akik az angol helyett saját anyanyelvükön lettek nemzetközi sztárok. Pozsonyban harmadszor lép fel, már az első, 2014-es koncertjére napok alatt elkapkodták a jegyeket, 2019-ben szintén telt házas bulit csinált a fővárosban. Zaz dalai félúton vannak a minőségi popzene és a klasszikus sanzon között, egyszerre vagány és fülbemászó melódiákkal, izgalmas crossover megoldásokkal. Legutóbbi, ötödik albuma 2021 őszén jelent meg, a dalok a koronavírus-járvány első hulláma alatt születtek, emiatt talán kissé melankolikusabbak, komorabbak. De nyilván elhangzanak a legnagyobb slágerek is, a Je veux, On ira, Éblouie par la nuit vagy a Que vendra.

Billy Talent, június 6.

Aki semmi eget rengetőt nem fedezett fel a Billy Talent lemezein, ne hibáztassa magát, mert ez a kanadai punk-rock csapat sokkal jobb élőben, mint lemezen. Talán nem véletlen, hogy 30 év alatt csupán 6 albumot adtak ki – a legújabbat tavaly. Aki azonban (hozzám hasonlóan) véletlenségből odavetődött egy koncertjükre, egészen biztosan (hozzám hasonlóan) elégedett volt. Elsősorban a meglehetősen „emós” hangú énekes, Ben Kowalewicz érdeme, hogy a Billy Talent zenéje inkább tűnik melodikus, rádióbarát rocknak, mint punknak. A tengerentúlon szépen beálltak a rádióbarát punkrock-csapatok (Green Day, Offspring, Weezer...) sorába, a mi régiónkban kb. tizenöt éve népszerűek, pont a sok koncertnek köszönhetően. Pozsonyban 2012-ben jártak, akkor tele volt az MMC klub. Akár a tiniknek is bejöhet ez az energikus zúzás a Refinery Galleryben, bár talán inkább harmincon felül ismerik őket többen.

Frank Turner and the Sleeping Souls, június 6.

Nem tévedés, ugyanaz a dátum, ugyanaz a helyszín (Refinery Gallery), mivel Frank Turner és csapata a Billy Talent előtt lép fel Pozsonyban. Megkockáztatom, hogy mind zeneileg, mind pedig a színpadi show szempontjából sokkal izgalmasabbak a sztárzenekarnál. Ők viszont a jelek szerint nem kockáztatnak meg egy újabb önálló koncertet szép fővárosunkban, mivel 2016-ban a Randal klubot is alig töltötték meg, miközben tőlünk nyugatabbra már több ezres arénákban játszottak. Frank Turner, ez a folk-punk történetmesélő szerintünk az egyik legszimpatikusabb arc a brit szcénán – legközelebb majd kifejtem, miért. Sodró lendületű, fülbemászó, egyben igényes dalokat ír, meglepően értelmes szövegekkel, és szinte megállás nélkül turnézik, hol ezzel, hol azzal, jelenleg a Counting Crows társaságában Új-Zélandon. Tavaly pedig végigcsinált zenekarával egy „50 állam – 50 koncert” turnét is az USA-ban. Aki nem hiszi, járjon utána... Tudom, hogy az emberek többsége nem az előzenekar kedvéért megy el egy koncertre, de most az egyszer tegyen kivételt, aki teheti. Annál is inkább, mert ezen az ominózus koncerten még egy elő-előzenekart is megnézhet, a vagány frontlánnyal támadó Sincere Engineer nevű kommandót, amely tulajdonképpen egytagú, de ebbe a témába most ne mélyedjünk bele...