Pillangó úrfi itáliai agóniája

Sebaj, nem (csak) emiatt sopánkodhatunk a klipkovács rendezése láttán.

Komótos képi hódolata míves darabot eredményezett. Az In Bruges kiglancolt, faragott, stilizált testvérdarabja is lehetne, annak feleannyi tökösségével. Se’. Az aprólékos vizuális kidolgozottság a holland fotográfus múltját sejteti (gigazenekarok sugallatait, vízióit, portréit álmodta meg). Fény, kép a helyén. Bámulatos felvételek helyettesítenék a cselekményt. Elszórt mozzanatai összefonódnak ugyan a végkifejletben, addig azonban türelmet kell gyakorolnunk.

Érdemes. Egyszer. Ritka darab áll előttünk, ráérős tempóval, minimális akcionizmussal. Kevés szereplővel, gyönyörű tájképekkel, melyek héroszunk lelki vívódásait is szimbolizálják. Sajnos egyéb, tompa jelképek is tarkítják a látottakat, s az archetipikus alakokért is kár! A pap, a kurtizán és a magányos hős társalgása sem oldja e merevséget, bágyadt, bár nem bárgyú lefolyást kölcsönözvén ezzel az alkotásnak.

Bűnöző pillangó úrfink szakítana eddigi életmódjával, a megváltásnak viszont ára vagyon. Ha megnyílik, sebezhetővé válik. A leszámolást persze így se, úgy se kerülheti el… Gengszterfilmként nehezen definiálható e szerzemény, sokkal inkább egy rendhagyó melodrámához lehet szerencsénk. Szokatlan thriller-mintákkal.

A Joy Division-film (Control) után merész, ugyanakkor dicséretes vállalkozás Corbijntól. Vajh hová merülhet még el szép szeme világa?
Kaszás Dávid