Kultúra

Péter bácsi hegedűje

Idén lenne 90 éves Magalbert Péter, mindenki Péter bácsija.
ÚJ SZÓ ONLINE

2019. december 17. 15:17

Péter bácsi hegedűje
Farkas Ottó felvételei

Szeptemberben 1-jén lett volna 90 éves az ismert medveshidegkúti népzenész, Magalbert Péter (2011. március 26-án kísérték utolsó útjára a falujában). Paraszti családból származott, szülei 1968-ig négy hektár földön gazdálkodtak. Ő gyerekként napközben libát őrzött, sihederként szecskát és rendet vágott, esténként pedig zenekarban vagy szólóban hegedült.

a

Vasárnap és jeles ünnepek alkalmával a Magalbert család gyakran fogadott vendégeket vagy indult rokonlátogatásra, de Péterfalára Tőzsér Jánoshoz, a komához dologtalan hétköznapokon is betértek. Tőzsér János kiváló asztalosmester volt, szakmáját Amerikában is sikeresen gyakorolta. A tengerentúlról ajándékokat hozott a rokonoknak, a hangolatlan hegedűt, ami nem szólt, csak nyekergett, a Magalbert család gyermekének, Péternek adta. Miután a ceredi libapásztor felhangolta a húrokat, elviselhetőbb lett a hangja.  

„Édesanyám juhász családból származott, szépen énekelt és végtelenül sok betyár- meg juhásznótát ismert – mesélte Péter bácsi. – Amikor felhangolták a hegedűt, játszottam neki. Ő énekelt, én muzsikáltam. Egészen addig, amíg a ceredi libapásztor ki nem csalta édesapámtól a hangszert. Sokat búsultam a hegedű után, aztán édesanya unszolására apu vett egy másikat. Sok nótát megtanultam játszani rajta, tizennégy évesen már a helyi zenekarban is muzsikáltam.”

Betyár és a pandúr a vecseklői kocsmában

Talán egy haramiáról sem maradt fenn annyi csárdabeli történet, mint Vidrócki Marciról. A betyár szerette a bort, a mulatozást, meg a nőket. A róla szóló legendák szerint csaknem minden faluban tartott szeretőt. Pedig akik ismerték, azt mondták róla, nem volt szép ember. Alacsony termetű, a válla széles, a nyaka meg hosszú volt. Arrafelé pedig úgy tartották, hogy akinek a nyaka hosszú, abból, ha aranyba öntik se lehet szép embert csinálni.

Vidróckit mégis kedvelte a fehérnép: cselédek, úri hölgyek. Igaz, Marci meg is becsülte őket, szeretőinek olyan ajándékokat adott, amilyeneket csak a leggazdagabb lovagok vásároltak az asszonyaiknak. Ijedős sem volt, mindig kijátszotta a pandúrokat, sőt sokszor meg is leckéztette őket.  
Bandájában volt egy vecseklői fiú, aki elmondta Marcinak, amit otthon hallott. A Medvesalján azt híresztelték, hetyke siheder került az ajnácskői csendőrőrsre, aki megfogadta, még a tél beálltáig elfogja Vidróckit. Azóta minden nap bejárt a vecseklői kocsmába, oda várta a betyárt.

Marci a hír hallatán csak mosolygott. Felvette a legdíszesebb ruháját, két pisztolyt szúrt a deréköve mögé, magára öltötte a kivarrott mellényét, amivel eltakarta a pisztolyokat, és elindult Vecseklőre.
Amikor a betyárvezér betoppant a kocsmába, a pandúr már ott ült a sarokban az asztal mellett, puskáját térdéhez támasztva figyelte, ki lép be a mulatóba.

Vidróckit soha nem látta, így nem is ismerhette. Marcona képű haramiának gondolta, akinek gyűrött, koszos a ruhája, a csizmája sáros és kopott. Mivel Marci csinosan volt öltözve, ruhája kimosva, kivasalva, göndör haja megfésülve, a pandúr nem fogott gyanút. Pedig, ha egy kicsit is sejtette volna, ki áll vele szemben, nem méregette volna alakját lenézően. Holmi ficsúrnak vélte, aki ha őt meglátja a puskával, gyorsan megissza borát, és sietve távozik a kocsmából.

Nem úgy történt. Vidrócki a kocsmároshoz lépett és egy meszely* bort kért. Miután kifizette italát, fogta a poharat, és arra az asztalra tette, amelynél a pandúr üldögélt. A csendőr rosszat sejtve a puskája után kapott, de elkésett. Marci villámgyorsan előrántotta a pisztolyát, másik kezével megragadta a pandúr puskáját és azt mondta:

– Úgy hallottam, el akarsz fogni. Eljöttem, itt vagyok, fogj el, ha tudsz.  

A csendőr magasba emelte mind a két kezét és könyörögni kezdett.

– A puskámat és a lovamat viheted, csak az életemet hagyd meg!

– Nem kell nekem a te hitvány életed, a lovadat és a puskádat meg akkor is elveszem, ha nem adod. Arról a szándékodról pedig végleg tegyél le, hogy engem elfogsz – mondta Vidrócki, és útjára engedte a megszégyenített pandúrt.  
 (*magyar meszely = 4,2 dl)     

Amikor 1968-ban a hidegkúti gazdákat is bekényszerítették a szövetkezetbe, Magalbert Péter a füleki gyárban keresett munkát magának. Targoncavezető lett, esténként és hétvégeken azonban muzsikált. Szinte minden regionális és országos népzenei rendezvényen megjelent, a hegedűt mindenhová magával vitte. Hegedült zenekarban és szólóban, játszott a Magyar Állami Népi Együttessel is, a Budapesti Zenetudományi Intézet pedig hangszalagon őrzi hegedűjátékát.

Otthonában, nekem is játszott. Amikor azt a nótát muzsikálta, hogy „Nem tudom az életemet, hol rontottam én el”, könnyek szöktek a szemébe. Letette a hangszert és elpanaszolta, a szüleinek egy életen át tartó bánatot okozott azzal, hogy nem nősült meg.

a

Vidrócki nőnek öltözik

Egy jól sikerült portya után Vidrócki és bandája a Ragács-hegység egyik tágas barlangjában rejtőzött el. A betyárok vezére éppen bort töltetett a kupákba, amikor kintről emberi hangokat hallott. Szeptember volt, hideg szél fújt, övébe szúrta mindkét pisztolyát, vállára vetette báránybőrrel bélelt kabátját, és egy fa mögé húzódva figyelt. Két fiatal ballagott felfelé a hegyen, egy fiú és egy lány. Fogták egymás kezét, beszélgettek, messziről látszott rajtuk, hogy szerelmesek. Vidrócki mosolyogva lépett elő a hatalmas tölgyfa mögül és megkérdezte:
– Mi járatban vagytok erre, gyermekeim?
A fiatalok nem sejtették, hogy a haramiavezér áll előttük, azért bátran válaszoltak.  
– Vadkörtét gyűjtünk télire – mondta a fiú, és megemelte a kezében tartott üres zsákot.
– De hát az még üres – viccelődött Vidrócki.
– Mert még nem találtuk meg a badákot* termő fát – vágta rá a lány, és nyomban meg is kérdezte: – Itt a közelben van valahol badákfa?
– Nem tudom, de miért azt keresitek? – kérdezte betyár.
– Kapnánk érte pénzt. A falu kisbírója mondta, nem járunk rosszul, ha nagy szemű vadkörtével szedjük tele a zsákot. Persze, a kis szeműért is fizet, csak kevesebbet – magyarázta a fiú.
– És mire költenétek a pénzt?
– Szeretnénk egybekelni, de nincs kelengyém. Szegények vagyunk, nem telik mindenre – panaszolta a lány.
– Várjatok meg itt! – mondta Vidrócki, és eltűnt a fiatalok szeme elől. Bement a barlangba, ölbe kapta a selymet meg a vásznat, amit aznap raboltak, és odaadta a fiataloknak.
– Legyetek boldogok! – mondta, és sarkon fordult.
A két fiatal örömmel nyalábolta át az adományt, és siettek vele haza.
– Honnan van ez, lányom? – kérdezte az édesanyja, amikor meglátta a gyönyörű holmit. A lány elmesélte, hol kapták a kelengyét.
– Lányom, hamarosan megtartjuk az esküvőt, a lakodalomba hívjátok meg az ismeretlen jótevőt is.
A két fiatal ismét kiballagott a Ragács-oldalba, hogy találkozzon a kelengyét ajándékozó idegennel. Odafelé olyan hangosan cseverésztek, hogy Vidrócki már akkor meghallotta őket, amikor még messze jártak a barlangtól. A rejtekhely közelében várta őket.
– Miért csaptok ilyen lármát? – kérdezte.
– Mert téged keresünk, és gondoltuk, ha meghallasz bennünket, megint előkerülsz valahonnan – mondta a lány. Vidrócki mosolyogva kérdezte:
– És miért kerestek?
– Hogy meghívjunk a lakodalmunkba – mondták szinte egyszerre.
– Ott leszek – vágta rá a betyár –, de ne híreszteljétek el, hogy erdőlakót is hívtatok.
Elérkezett a lakodalom napja, a násznép már javában mulatott, amikor Vidrócki megérkezett. A kisbíró kissé becsiccsentve járta a csárdást, a cigánybanda előtt táncolt, amikor Vidrócki egy fényes tallért nyomott a prímás kezébe. A kisbíró irigy ember volt, ráadásul még büszke is, nyomban ő is adott pénzt a zenészeknek.
Elérkezett a menyasszonytánc ideje, Vidrócki, mielőtt felkérte volna táncolni a menyasszonyt, fél marék tallért szórt a kendővel letakart fatányérba. A kisbíró hallotta a sok pénz csörgését, de ezt már nem tűrhette. Kiosont a házból, lóra pattant és vágtatott Ajnácskőre a pandúrokért.
Két pandúr nyomban indult Almágyba elfogni az idegent, aki a kisbíró szerint nem lehet tisztességes ember, mert csak úgy szórja a pénzt. Csakhogy a helyi pásztoroknak feltűnt a kisbíró sürgős távozása és hazáig követték. Amikor látták, hogy ünneplőben lóra pattan és elvágtat Ajnácskő irányába, figyelmeztették a betyárt, hogy vigyázzon, mert a kisbíró rosszban sántikál. Vidróckinak azonban addigra megjött a kedve a tánchoz, nem akart távozni. Szólt a menyasszonynak, hogy hozzon szoknyát, blúzt meg kendőt az anyja holmijából.
Mire a pandúrok odaértek a betyár átöltözött és a konyhában tüsténkedett. A tűzhelyen kavargatta az ételt. A pandúrok átkutatták a házat, a portát, de a betyárt sehol nem találták. Amikor elmentek, Vidrócki női ruhában ropta a táncot hajnalig.
* badák – nagy szemű vadkörte

Honnan ered a Vidrócki ragadványnév?

– Édesanyám nagyapját Pelle Vidrócki Marcinak hívták, neki Pelle János volt az apja – magyarázta Péter bácsi. – A ragadványnevet nem anyakönyvezték, de a telekkönyvben jegyzett parcellák után az édesanyám vezeték- és keresztneve között mindenhol ott volt a Vidrócki is. Anyám büszke volt a ragadványnevére, lakodalmakban kiállt a zenekar elé és megkérdezte a zenészektől: „Tudjátok, kinek muzsikáltok? Vidrócki Julinak húzzátok.”

Hogy honnan ered a ragadványnév? Apó szerint a betyár bejárt Pelle Jánosékhoz, akik a falu szélén laktak. Pelle Jánost még nem nevezték Vidróckinak, de született egy fia, akit Marcinak kereszteltek, ő kapta először a Vidrócki ragadványnevet. És kapott egy pisztolyt is a betyártól, amit megtaláltam a régi ház padlásán, a cserepek alatt. Valószínűleg azokat a parcellákat is a betyártól kapták, amelyeket Vidrócki ragadványnév alatt jegyeztek be a telekkönyvbe. A pisztolyt a múzeumnak ajándékoztam, ott a szakértő azt mondta, hogy a fegyvert 1860-ban gyártották. Apó tagadta, hogy Marci „lopott” gyerek volt, de azt ő sem tudta megmagyarázni, hogy akkor a család későbbi tagjai miért kapták a Vidrócki ragadványnevet. Én is csak úgy magamban gondolom, hogy talán valóban a híres betyár után.
Édesanyám nem is titkolta, hogy betyár vér folyik az ereinkben. Nagyon szerette a Vidróckiról szóló történeteket, gyerekkoromban nekem is sokat elmesélt. Néhányra még ma is emlékszem.

Farkas Ottó

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
A szorzók a következő napokban még változhatnak ⋌(TASR-felvétel)

Lehet tippelni a választásra, a szorzók az eredményt is sejtetik

Andrej Kiska aláírta az első törvényt, jóváhagyta a választások új szabályait

Kiderült, mit kért Pellegrini Kiskától

19 millió telefonhívás szilveszter éjjelén

Választás előtti telefonbetyárkodás? 

koronavírus

Négytagú szlovákiai család került karanténba koronavírus-fertőzés gyanúja miatt

Parkolás a vasútállomásnál

Kisorsolnák a parkolóhelyeket Érsekújvárban

Frissítve

Németh Krisztiánt leigazolta a DAC

Legfrissebb galériák
Olvasta már?

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

Új Szó logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.