Örökbe fogadott gyermek

Régebben az volt a szokás, hogy az örökbefogadást családi titokként kezelték, s a lehető legtovább takargatni kellett a gyermek előtt. A szülőknek azt tanácsolták, hogy ne beszéljenek a gyermekkel a dologról, amíg jóval el nem múlt tízéves. Úgy tartották, egy kialakult személyiségű fiatal már könnyebben megbirkózik az örökbefogadással kapcsolatos érzelmi viharokkal.

A gyakorlatban ez az elképzelés ritkán vált be. Szinte mindig akadt egy rokon vagy barát, aki kikotyogta a titkot, s így sokszor megesett, hogy a gyermek másodkézből szerzett tudomást a dologról. Ma szinte mindenki egyetért abban, hogy az örökbefogadás alapvető tényeit már korán meg kell mondani a gyermeknek. Persze, a részletes magyarázatot egy egészen kicsi gyermek még nem érti meg.

Egy vizsgálat során, amelyet David Brodzinszky, a Rutgers Egyetem pszichológusa irányított, megállapították, hogy a gyermeknek legalább hatévesnek kell lennie ahhoz, hogy megértse az örökbe fogadó és a természetes szülő fogalma közti különbséget. A kisebb gyermekekben félelmet kelthet egy másik, máshol élő anya gondolata.

Mit mondjunk a gyermeknek

az örökbefogadásról?

Manapság az örökbe fogadó szülőket óvatosságra intik az egykor gyakran javasolt „azért téged választottunk, mert olyan különleges voltál“ magyarázatot illetően. Ha sokat emlegetik a gyermek különlegességét, azzal csak a másság érzését erősítik benne, vallják a pszichológusok, ez pedig nem feltétlenül kellemes a gyermek számára, aki éppen arra vágyik, hogy családi múltja a barátaiéhoz hasonló legyen.

A gyermek, amikor megmondják neki, hogy örökbe fogadták, csak fokozatosan szokik hozzá ehhez a gondolathoz. Rendkívül fontos megnyugtatni afelől, hogy mindig szívesen válaszolunk kérdéseire. Bernice Hauser örökbefogadási tanácsadó szerint ez a folyamat egy életen át tart. Ahogy a gyermek felnő, talán többet szeretne megtudni családi hátteréről. Biztosnak kell lennie abban, hogy örökbe fogadó szüleivel bármikor beszélhet, s nem kell attól tartania, hogy a témával kapcsolatos első beszélgetés egyben a legutolsó is volt.

Mire a legkíváncsibbak

az örökbefogadottak?

A gyermekek természetesen az édesanyjukról szeretnének a legtöbbet tudni, ám többségüket nem az érdekli a legjobban, hogy „Ki ő?“, hanem az, hogy „Miért hagyott el engem?“. Mivel az örökbefogadók többsége keveset vagy semmit sem tud a valódi szülőkről, általában mind hasonló magyarázatot adnak: édesanyád nagyon fiatal volt, még iskolába járt, nagyon szeretett téged, és azt akarta, hogy megkapj mindent, ami boldoggá tesz, mivel ő ezeket nem adhatta meg neked, felajánlott örökbefogadásra.

Ez a magyarázat – még ha helytálló is – ritkán elégíti ki az örökbe fogadott gyermeket. A gyerekek fekete-fehérben látják a világot: valami vagy jó, vagy rossz. Ha egy kisgyerek jó, akkor az édesanyja megtartja, mivel pedig nem így történt, világos, hogy ő rossz volt. Az ilyen gondolatok szorításában vergődő gyermek számára komoly nehézséget okoz, hogy kedvező képet alakítson ki önmagáról, s ezt az örökbe fogadó szülők is megszenvedik. A gyermek próbára teszi tűrőképességüket: rosszul viselkedik, hogy lássa, ez az anyja és apja is eltaszítja-e.

Az örökbe fogadott gyermeknek sokat segíthetünk múltja feldolgozásában, ha „emlékkönyvet“ vezetünk róla, amelybe attól a pillanattól kezdve gyűjtjük a vele kapcsolatos képeket és tárgyakat, élményeket és eseményeket, amikor hozzánk került. Ezáltal megnő a gyermek és az örökbe fogadó család közös múltjának jelentősége, s csökken az azt megelőző időszaké.

Gyengébb-e az örökbe fogadott gyermekek egészsége?

Azok a kisgyermekek, akik életük első hónapjait intézetben töltik, bármilyen jó ellátásban részesüljenek is, gyakrabban kapnak fertőzéseket. Fejlődésük is elmaradhat az átlagostól. Állapotuk rendszerint látványosan javul, amint szerető családi környezetbe kerülnek.

Ha az örökbe fogadott gyermek édesanyja nem járt terhesgondozásra, gyermeke kis testsúllyal születhet, így a betegségekre is fogékonyabb lesz, és értelmi fejlődése is zavart szenvedhet. Összpontosítási és tanulási nehézségeket vonhat maga után, ha a terhesség során sok stressz éri a magzatot.

Az örökbefogadottak számára gondot jelenthet, hogy nem ismerik egészségügyi előéletüket. Ha például egy orvos azt kérdezi az örökbe fogadott gyermekként felnőtt embertől, hogy volt-e a szülei közül valakinek cukorbaja vagy szívbetegsége, ő rendszerint nem tud válaszolni. Néha éppen az ilyen adatok hiánya készteti arra az örökbefogadottakat, hogy kutatni kezdjenek valódi szüleik után. A kutatás persze nem mindig végződik szerencsésen, de például 1986-ban egy amerikai anya boldogan ajánlotta fel egyik veséjét lányának, akit 20 évvel korábban örökbe fogadtak, s azóta már lemondott arról, hogy valaha is látni fogja.