Októberi tennivalók

A jó gazda összetartja a családját, rendben tartja a portáját, kertjében, gyümölcsösében folyamatosan elvégzi a teendőket napról napra, hónapról hónapra, minden évszaknak megfelelően.

A gyümölcsöskertben

A levélfodrosodást csak megelőzni lehet! Az utóbbi években a kis- és nagytermelőknek egyaránt komoly gondot okoz az őszibarack tafrinás levélfodrosodása elleni védekezés. A betegség látszólag nem okoz nagyobb kárt, hiszen

az összezsugorodó, elszíneződő, majd elszáradó leveleket a fa újakkal pótolja. Igen ám, csakhogy ehhez sok energiára van szüksége, így csökken a fa egyéb betegségekkel szembeni ellenálló képessége és fagyállósága.

Hibát követ el, aki alábecsüli a tafrina kártékonyságát, s nem igyekszik megismerni patogén fejlődési ciklusát. A tünetek igencsak hasonlítanak a ribiszke-levéltetű okozta károkhoz, így sokan még ma is a levéltetvek ellen ajánlott rovarölő szerrel próbálják elejét venni a levélfodrosodást okozó gombabetegség kártételének. (Természetesen így nem csoda, hogy a várt eredmény elmarad.) A gomba spórái a törzsön és a rügypikkelyeken telelnek át, majd tavasszal, a rügyek duzzadásakor aktivizálódnak. Vízcseppek segítségével jutnak be a friss rügyekbe, ahol megfertőzik a levélképződményeket. Később elvonják a levelektől a tápanyagokat, ez váltja ki a specifikus tüneteket.

Az őszibarack levélfodrosodása ellen kizárólag vegyszerekkel védekezhetünk. Sikert csak az áttelelő spórák elleni harc hozhat, melynek egyedüli megfelelő időszaka lombhullástól rügyfakadásig tart. Rügyfakadás után, vagy még ennél is később, amikor a jellegzetes tünetek már megjelentek, egyszerűen nincs értelme bármilyen kezelésre gondolni, a beteg levelek eltávolítását is beleértve.

Hozzávetőlegesen fél év áll rendelkezésünkre, hogy megsemmisítsük az újrafertőzést okozó spórákat. Ősszel vagy tavasszal egyaránt permetezhetünk – ehhez szélcsendes, száraz időt, 7-10 °C fölötti hőmérsékletet válasszunk –, de ne halogassuk a munkát fölöslegesen, mert szeszélyes tavaszokon könynyen kicsúszhatunk a határidőből. Tekintve, hogy a barackfák fejlődését a levegő hőmérséklete nagyban befolyásolja, egyes évjáratokban akár január végén vagy februárban is elérkezhet a sikeres beavatkozás végső határideje. Ezért szerintem nem célszerű ragaszkodni az általánosan emlegetett március közepei határidőhöz.

Általában elegendő az egyszeri őszi permetezés, de biztonság okán tavasszal a kezelés megismételhető. Az őszi, lombhullás utáni permetezésre kiválóan használhatók a következő réztartalmú készítmények: Cuprocaffaro 0,6%-os töménységben (60 g 10 l vízhez), Kuprikol 50 (0,6%), Kuprofor 50 SC (0,5%) és a Kuprotix 20 DKV (0,6%). A kéntartalmú készítményeket (Sulex-20, Sulka) gyengébb hatásuk miatt kevésbé ajánlom.

A tökéletes hatás érdekében kiadós lemosó permetezést kell végezni, hogy a legkisebb repedésekben is elérje a permetlé a fertőzést terjesztő spórákat. Ültetvényeken 1200-1600 l/ha permetlé kijuttatása javasolt, kiskertekben pedig nagyobb porlasztófejeket és nagyobb nyomást célszerű alkalmazni. A lémennyiséget legjobb a fa korához mérten meghatározni (pl. a hatéves fára 6 liter oldatot permetezzünk ki). A tökéletes borítást célszerű tapadásfokozó anyag (Citowett – 1 ml 10 l vízhez) hozzáadásával is segíteni.

Ne verjük le a diót! A dió szedését akkor kell megkezdeni, amikor a termések zöld burka már megrepedt. Előbb azonban a fák alatt kaszáljuk le a füvet, esetleg fóliaponyvát is használjunk, így könynyebb összeszedni a lehullott-lerázott termést. Régi téves nézet, hogy a diófa annál kiadósabban terem, minél jobban „megverik” őszszel. A terméseket az ágak rázogatásával, esetleg vékony, hajlékony botokkal az ágakra mért, kíméletes ütésekkel lehet és ajánlott elválasztani a termőrészektől. Ha csak egy mód van rá, inkább várjuk meg a természetes dióhullást, mert a legkíméletesebb veregetéssel is sok kárt teszünk a következő évi termőrészekben. A levert-lerázott diót azonnal meg kell tisztítani a zöld buroktól. Ha a burok nem válik le, enyhén öntözzük meg, majd 24 órára takarjuk le fóliával, vagy rakjuk fóliazsákba a terméseket. Utána egykettőre elvégezhető a tisztítás. A megtisztított diót vékony rétegben elterítve, a padláson szárítjuk.

Környezetkímélő védekezés. A kis és nagy téli araszoló hernyói tavaszi kártételének megelőzése céljából október elején erősítsünk a fák törzsére hernyóenyves öveket. A 15-20 cm széles papírövek középső 10-15 cm-nyi sávját kenjük be lassan száradó ragasztóval. Az övekbe beleragadnak és elpusztulnak az araszolólepkék repülni nem tudó szárnyatlan nőstényei. A törzsön felfelé mászó állatok így nem jutnak el a koronaszintbe, és nem tudják áttelelő tojásaikat lerakni. Az öveket a lepkék rajzásának befejezéséig, november végéig, december elejéig hagyjuk a fákon, azután égessük el. Ragasztórétegüket időnként újítsuk fel.

A zöldségeskertben

Sárgarépa téli friss fogyasztásra. A sárgarépa – de valamennyi zöldségféle – tárolás alatt sokat veszít a beltartalmi értékéből (szín- és ízanyagaiból). A legjobb az lenne, ha télen is frissen szedett sárgarépát tudnánk fogyasztani. Ehhez elsősorban a finomabb jellegű, gyors fejlődésű korai, esetleg nyári fajtákat kell választani. A termesztés sikerének lényeges előfeltétele még az, hogy a talaj viszonylag könnyű, laza legyen, és tudjunk öntözni. A vetésre a július közepétől augusztus közepéig terjedő időszak alkalmas. Száraz időben feltétlenül öntözzünk, hogy a répatestek a tél beálltáig jól kifejlődjenek.

A kifejlődött zsenge sárgarépát ősszel nem szedjük fel, hanem a talajban hagyjuk. Az első fagyok megjelenése előtt a még zöld lombbal rendelkező sárgarépát szalmával takarjuk be. Takaráshoz azok a szalmabálák válnak be a legjobban, amelyek az összetartó zsinór elvágása után széthajthatók. Ha ilyen nincs, közönséges szalmabála is megfelel. Ezt szétrázva, 20 cm vastagon és viszonylag lazán tesszük a sárgarépára. A szalmát szélfúvás ellen kilyukasztott fóliával is takarjuk be. Az így takart sárgarépák – 15 °C-os fagyokat is jól elviselnek. A takart terület alól csaknem egész télen szedhető a sárgarépa, hacsak a talajt olyan vastag hótakaró nem fedi, hogy nem tudunk hozzáférni. Ez esetben azonban februárban, illetve a hó olvadása után, esetleg márciusban ismét van friss, zsenge sárgarépánk.

A szerző kertészmérnök