Nőnap a BRIT Awardson

Kezdjük azzal, hogy a szokásos februári időpontról május 11-re tolták a díjátadót, remélve, hogy közönséget is beengedhetnek. 

A nagy emberkísérlet
Ez még áprilisban sem volt biztos, aztán a szervezők bejelentették, hogy 4000 fős közönség előtt zajlik majd a gála a 23 ezres befogadóképességű londoni O2 Arénában, a kormány kutatóprogramjának keretében. Természetesen azt vizsgálták, megrendezhetőek-e biztonságosan zárt térben, távolságtartás és maszkviselés nélkül ilyen nagyszabású események. Európában ez már legalább a tizedik ilyen „emberkísérlet” volt, de először kötötték össze egy díjátadó gálával. A közönség több mint fele, 2500 vendég a járvány elleni védekezésben kulcsszerepet játszó dolgozók közül kerül ki, akik ajándékba kapták a jegyet. A belépés feltétele mindkét oltás, illetve negatív teszt volt, a helyszínen is teszteltek. A fellépőknek és a személyesen jelen lévő jelölteknek pedig a gála előtt tíznapos karantént kellett abszolválniuk. Ezért különösen nagyra értékeljük például az amerikai Haim lánytrió (egyébként testvérek) hősies vállalását, akik végül megnyerték a legjobb nemzetközi zenekar díját, de ezt még nem tudhatták, amikor útra keltek Londonba. Ha a közönség akarata érvényesült volna, ebben a kategóriában, valószínűleg a koreai BTS viszi el a díjat, de a szavazásra jogosult kb. ezer producer, kiadó, ügynök, kritikus, zenei újságíró és korábbi kategóriagyőztes másképp döntött. A több hangszeren játszó Haim-lányok egyébként a díj átvétele utáni első villáminterjúban elmondták, hogy nagyon szeretnének találkozni a BTS-fiúkkal. Ez egyszerre kedves és okos gesztus – amúgy el nem tudom képzelni, miről beszélgetnének egymással. 

Kinn is vagyok, benn is vagyok 
A díjátadó gála a helyszíni teszteléseket leszámítva is rendhagyó módon kezdődött. A Coldplay zenekar ugyanis a Temze vizén, az O2 Arénának háttal, egy speciális hajóplatószínpadon adta elő pár napja megjelent dalát, a Higher Powert. Chris Martinék tehát teljes biztonságban voltak, a színes égboltot mintha külön nekik rendelték volna, a háttérben szépen puffogtak a látványpatronok az aréna tetőszerkezetéről, az úszó színpadra holo-gramtáncosokat vetítettek – ez az egész azonban eléggé felemás érzéseket keltett bennem. 
Nem vagyok a nagyszabású, látványos megoldások ellensége. Ha indokolt, ám legyen. A megalomán ötletek azonban kiverik néha nálam a biztosítékot. A Coldplay a világ egyik legnépszerűbb zenekara, bármit megengedhetnek maguknak, mégis feleslegesnek találtam ezt a költséges és energiapazarló dalpromóciót, ami ráadásul playback volt – ezt a kevésbé gyakorlott nézők is kiszúrhatták. Másképp nyilván nem is történhetett volna, tudom, mert sétáltam már fütyörésző és süvítő szélben is a Temze partján, de ez nem mentség, illetve emiatt még inkább érthetetlen számomra az ötlet.

 További furcsaságok
Idén a kategóriagyőztesek két trófeát kaptak, az egyiket azért, hogy megoszthassák egy általuk értékesnek tartott személlyel. Nem volt kritérium, hogy az illető zenész legyen. Ez egy tipikusan „pandémiás ötlet”, de remekül működött, határozottan érdekesebbé tette a köszönőbeszédeket. Nincs most hely részletezni, hogy ki kivel osztotta meg a díját, de nyilván sejtik, hogy ápolónők, orvosok, polgárjogi aktivisták nevei is elhangzottak az est folyamán. 
A fellépők egy része személyesen, mások (például a Grammy-díj-átadót bojkottáló kanadai The Weeknd, vagy az Elton John – Olly Alexander duó) előre felvett videón működött közre, és köztes megoldásra is akadt példa: Pink egy kivetítő segítségével énekelt duettet Los Angelesből a londoni aréna színpadára lépő Rag'n'Bone Mannel. 
Nagy meglepetést okozott a volt amerikai first lady, Michelle Obama felbukkanása, aki személyesen (illetve videón) adta át a legjobb nemzetközi férfi előadó díját The 
Weekndnek. A kanadai énekes többek közt Bruce Springsteent és Donald Glovert győzte le.
Szintén hosszan elemezte a brit sajtó a tegnapi nap folyamán Dua Lipa üzenetét, aki a színpadról kérte Boris Johnson miniszterelnököt arra, hogy emelje fel az egészségügyi nővérek fizetését, mert szép dolog megtapsolni őket, de ezt a társadalmi elismerést jó lenne anyagi szinten is érezhetővé tenni. Az énekesnő merész javaslatát természetesen állótaps fogadta az arénában. 

A gála hercegnője
Dua Lipa volt a BRIT Awards legnagyobb nyertese: három jelölésből kettőt díjra váltott. Övé lett a legjobb album (Future Nostalgia), és ő lett a legjobb brit női előadó. Ma már nem kötelező hozzátenni a nevéhez, hogy albán származású, de azért én hozzáteszem, mert tény, hogy a zord Albániában született és gyerekeskedett, szülei csak tizenéves korában költöztek át vele Londonba, hogy zavartalanul építhesse zenei karrierjét. Megérte: ma már nemzetközi szupersztár, azaz semmi sem lehetetlen, ha az ember lányának apukája szintén zenész, aki felismeri a gyerekszobában cseperedő tehetséget. Dua Lipa, aki fel is lépett a gálán egy ütős egyveleggel, Amy Winehouse emléke előtt tisztelgett frizurájával és ruhájával, ami újabb pontot ér. 

Éljenek a csajok! 
Úgynevezett lánycsapat eddig soha nem kapta meg a legjobb brit együttesnek járó szobrocskát. A Little Mixnek ez most sikerült. Olyan veteránokat utasítottak maguk mögé, mint a Biffy Clyro és a The 1977. A lányok tíz éve vannak jelen a zeneiparban, fokozatosan avanzsáltak megkerülhetetlen tényezővé, és egy komoly földrengést is átvészeltek: az egyik tag nemrég otthagyta a csapatot, úgyhogy már csak hárman vannak. Köszönő beszédükben az összes korábbi brit lánycsapatnak ajánlották díjukat (Spice Girls, Sugarbabes, All Saints, Girls Aloud), akiknek nem volt esélyük hasonló elismerésre a férfiak által vezetett zeneiparban. 
Folytatva a díjazott csajok névsorát, a legjobb nemzetközi női előadó Billie Eilish lett, a Global Icon elismerést Taylor Swift kapta (aki szintén vállalta az utazást Los Angelesből), a legjobb feltörekvő előadó díját pedig Arlo Parks vehette át. Ő tősgyökeres londoni, de láthatóan nem számított a díjra, és talán az övé volt a legszebb köszönőbeszéd ezen az estén. 
A legjobb dal Harry Styles Watermelon Sugarja lett, a legjobb férfi előadó J Hus, a Rising Star-díjat pedig Griff kapta.