Nneka élőben (is) rendkívül izgalmas

Az Ore Pole koncertügynökség hiánypótló tevékenységet végez. Olyan színvonalas előadókat hoznak Pozsonyba, akik nem folynak a vízcsapból, nem töltenek meg stadionokat, de tőlünk nyugatabbra már-már a mainstreambe tatoznak. Ilyen friss, üde, izgalmas jelenség a nigériai származású Nneka is.

Az egykori West Színház helyén működő Ateliér Babylon korrekt, jó akusztikájú belvárosi koncertterem, ülve ötszáz, állva ezer fő fér el kényelmesen. Ezernél valamivel kevesebben lehettünk szerda este Nneka koncertjén, amelyet egyébként sem lehet mozdulatlanul élvezni. A tömeg folyamatos hullámzása miatt nem is lett volna szerencsés, ha heringek módjára préselődtek volna egymáshoz az emberek.

Nneka Egbuna nigériai apától és német anyától származik. Diplomás antropológus, tizennyolc évesen költözött afrikai szülőhazájából Hamburgba, hogy ott járjon egyetemre. A zene egy ideig csak kedvtelés volt számára, megtanult gitározni és saját számokat kezdett írni. Egyéni hangszínének és sokféle stíluselemből összerakott dalainak köszönhetően hamar felfigyeltek rá.

Már első lemezével zajos nemzetközi sikert aratott, körbeturnézta vele Európát (Pozsonyt sem hagyta ki), az idén márciusban megjelent My Fairly Tales című album pedig még színesebb és kompaktabb. Nnekát nem mellesleg az afrikai kontinens jövője, a társadalmi problémák, a fegyverkezés, a politikai korrupció is élénken foglalkoztatja. De azzal is tisztában van, hogy egy koncertre szórakozni mennek az emberek, nem hordószónokot hallgatni, sőt nem is azért, hogy a CD-kről ismert számokat egy az egyben visszahallgassák.

A remek zenekarral turnézó énekesnő élőben azért rendkívül izgalmas, mert úgy kísérletezik a dalokkal, mintha a lemez még nem lenne kész. Improvizál, nyolc–tíz percre duzzaszt háromperces szerzeményeket, és gyakran használja a loopolást, vagyis az énekhang visszhangosítását is. Ennek köszönhetően szépen kicsengnek, kidomborodnak a dallamok.

A basszusgitáros szinte végig reggae-alapot játszik, de alig észrevehetően, mert a többi hangszer ráépül, kiszínezi a lüktetést. A kötött fejfedőt viselő Nneka pedig néha a koszos hangú Macy Grayt idézi, máskor a hajlításairól híres Lauryn Hillt. Intelligens hiphop, r&b, afrobeat és csipetnyi dzsessz is keveredik ebben a muzsikában, a legkisebb erőltetettség nélkül, mintha az öt zenész egy láthatatlan olvasztótégelybe szórta volna a hangjegyeket, és ott forrtak volna össze.

Ez a minden szempontból tökéletes koncert egy kellemes, kora nyári nap megkoronázása volt számomra.