Nem kellett unszolni őket

Kulcsár Mónika tanárnő és a győztes csapat két tagja, Zácsik Tímea és Csanda Máté. Szőke Éva igazoltan maradt távolDömötör Ede felvétele A vetélkedőt két helyszínen tartották meg, az egyik a Duna Televízió budapesti stúdiója, a másik pedig Székelyudvarhely, a polgármesteri hivatal terme volt. A két helyszínt a tv-közvetítés kapcsolta egymáshoz: nagy kivetítőkön látták egymást a két helyszín csapatai, és a közönség is az egyes helyszíneken követhette nyomon az eseményeket.

A Duna utcai csapat, melynek Csanda Máté első, Szőke Éva második és Zácsik Tímea negyedik osztályos diák volt a tagja, holtversenyben az első helyen végzett. Ez a vetélkedő abban is különbözött a többi versenytől, hogy a diákoknak a tévékamerák előtti, egyenes adásban való szereplésre is fel kellett készülniük. A tényanyag elsajátítása mellett a lényegretörő válaszadást, a szabatos fogalmazást és a helyes kifejezést is gyakorolniuk kellett, mert a kérdésekre adott választ nem csak a zsűritagok és a csapattagok hallották. A felkészülést segítette az is, hogy a Duna Televízió előre elküldte a könyvekből, videokazettákból, fogalomtárból, újságcikkekből, korabeli dokumentumokból összeállított információs anyagot. A versenyzők tudását öttagú zsűri értékelte, melynek tagjai mindannyian résztvevői voltak az 1956-os forradalomnak. A zsűriben helyet foglalt Wittner Mária, akit ’56-os szerepvállalása miatt halálra ítéltek, végül kegyelmet kapott; és Raksányi Gellért színművész is. Amellett, hogy értékeltek, még személyes emlékeiket is megosztották a közönséggel és a versengő diákokkal.

„A Duna tévé már évek óta szervez egyrészt az 1956-os októberi, másrészt az 1848-as márciusi események kapcsán vetélkedőket, ezen az októberi versenyen tavalyelőtt már szerepeltünk – meséli Kulcsár Mónika magyar-történelem szakos tanárnő, a csapat felkészítője. – A háromórás vetélkedőt október 23-án este a Duna tévé sugározta egyenes adásban, főműsoridőben. Míg a diákok elkészültek a válaszaikkal, neves művészek szórakoztatták produkcióikkal a közönséget. Vetélkedő és szórakoztatás így kapcsolódott össze. Ennek megfelelően korlátozva volt a válaszadásra szánt idő, a gyerekeknek egy percben kellett összefoglalniuk a mondandójukat. A szervezők hat, egyenként háromtagú csapatot hívtak meg. Mivel nem voltak elődöntők, valószínűnek tartom, hogy a két évvel ezelőtti tapasztalatok alapján hívtak meg bennünket; egyébként a két évvel ezelőtti hat csapat, illetve iskola közül öt most is szerepelt. Felvidéket tehát mi képviseltük, Kárpátalját a beregszászi gimnázium, Burgenlandból a felsőőri, Budapestről a Szent Imre ciszterci gimnázium, Vajdaságból újvidéki csapat érkezett, a vetélkedő második helyszínét biztosító Erdélyt pedig Székelyudvarhely képviselte. Csapatunk a nyolc fordulóban mindössze egyetlen pontot vesztett, ez is bizonyítja, mennyire sikerült a felkészülés.”

A tanárnő leplezetlen örömmel hangsúlyozza, hogy a gyerekeket egyáltalán nem kellett unszolnia a felkészülés közben: „Máténak például elsősként egy olyan témával kellett megbirkóznia, amely csak harmadikban tananyag. Amikor megkérdeztem, van-e kedve részt venni a vetélkedőn, azt felelte, megtiszteltetés számára a felkérés. Ha egy diák ilyesmit mond, s vállalja a rengeteg plusz munkát, a tanárnak ez a legnagyobb motiváció. Tímea negyedikes, egyetemre, érettségire készül, és egyetlen panaszszava sem volt az időigényes munka miatt. Évát sem kellett unszolni, mindannyian első szóra vállalták a nulladik órákat, a délutáni foglalkozásokat.”

Zácsik Tímea nem először vett részt történelmi vetélkedőn, nemrég Balassagyarmaton szerepelt sikerrel. „Azon a vetélkedőn Bethlen István életrajzáról, illetőleg pályafutásáról kérdezték a versenyzőket – mondta. – Ott egyének vetélkedtek, részt vettek rajta határon túliak is. Azt gondoltam, hogy azzal a versennyel én befejeztem a történelmi vetélkedőkön való részvételt, de aztán a tanárnő felkérésére vállaltam még ezt a megmérettetést is.

„A tanárnő szeptember elején rögtön azzal fogadott bennünket, nem lenne-e kedvünk részt venni ezen a versenyen. Nagyon örültem neki, nem mindenki szerepelhet a Duna tévében egy neves történelmi vetélkedőn. Hallottam róla, hogy a Duna utcai gimnázium egyszer ott már sikerrel szerepelt. Három héten át intenzíven tanulmányoztuk az irodalmat, elemeztük az előzményeket és a következményeket, sorra vettük a forradalom napjaiban történt eseményeket – mondja Csanda Máté, aki azt is elmeséli, a nagymamáját is kifaggatta, mit tud és mit élt meg, mire emlékszik, Csehszlovákiában akkor milyen párhuzamos események történtek.

S hogy mennyire képes azonosulni egy mai középiskolás az akkor történtekkel? „1956 végül is a magyar történelem viharos évszázadainak az egyik kicsúcsosodása. A fiatalokhoz az 1848–49-es forradalom és szabadságharc, a törökvész vagy a tatárjárás talán közelebb áll, mert nagyszabású történések voltak, az egész országot felölelték. Az ‘56-os események jelentőségéről a felkészülés ideje alatt győződhettünk meg, addig a történelemórákon szinte nem is foglalkoztunk velük. Most jöttünk rá, hogy végül is nagyon közeli, sokakat érintő ez a téma, és hogy mennyire fontos volt ez a felkelés” – vélekedik Máté.