Nem kell Jacko gatyája!

Javarészt ezekkel magyarázom, hogy akkoriban még lehetett rajongani a sztárokért. És voltak sztárjaink, ez sem másodlagos! Nem a Földön, valahol a világűrben laktak, s csak néha álltak meg a bolygónkon. Legalábbis azt képzeltem. Korunk nem kedvez a valódi sztároknak, a példaképül szolgálóknak. Itt most elsősorban a tehetséges zenészekre, színészekre gondolok. Celebek váltották fel őket, akikről nem egy esetben azt sem tudjuk, hogy mi a foglalkozásuk, ha egyáltalán van nekik. Ma ők állnak a középpontban.

Tíz éve már (rossz irányban) változó világban éltünk, de eszembe nem jutott volna, hogy bekövetkezhet az, ami most van készülőben. A lényegre térek. Kedves olvasó, lepje meg gyermekét Michael Jacksontól származó second handdes cuccokkal! De csak akkor, ha a „gyerkőc” minimum annyi, mint én, vagyis harminc felett jár. Ha tizenéves, ezzel ne kísérletezzen, azok nem ismerik őt (na jó, lehet, hallottak már róla), még kidobnák a méregdrága karórát. (Azt a mai fiatalok amúgy sem hordanak, a mobiltelefonon nézik az időt.) Szóval Jacko személyes holmijára lehet licitálni, közel kétezer „limlomra” április második felében a Los Angeles-i Beverly Hilton Hotelben. Az egykori híres sztár, a mára teljesen szétesett, anyagi csőd szélén álló hírhedt lúzer végső elkeseredésében döntött az aukció mellett. Azt reméli, több millió dollárra tehet szert. Némi pénz egy alapítvány számlájára is megy, hogy ne érje szó a ház elejét.

Jackson, az infantilis felnőtt gyerek Neverland Ranche a kaliforniai Santa Barbarában 1988ban nyílt meg állatkerttel, vidámparkkal. Később egy hatalmas házat is építtetett rá, amelyet 1997től lakott, de akkortájt már megállíthatatlanul csúszott a lejtőn, egyebek mellett gyermekmolesztálási ügy után és előtt volt. (Először peren kívül megegyezett, másodszor felmentették a vádak alól.) Úgy érzi, a második nyomozáskor a birtokot elözönlő rendőrök megszentségtelenítették az otthonát, ezzel indokolta, hogy miért nem megy vissza. A valóság szerint nem is mehetne, a rancsot a hatóság bezáratta, csődbe jutott. Jacko tavaly felkérte a hírességek árveréseire szakosodott (ilyen is van) Julien’s Auctions nevű aukciósházat, hogy katalogizálja a Neverlandben fellelt tárgyakat. A szakemberek hatkötetes aukciós könyvet készítettek, minden gazdára váró holmiról leírást adnak. Azt tanácsolom, vegyük górcső alá a kínálatot!

A gazdagok licitálhatnak a vagyont érő Rolls-Royce-ra, a szegények a mindössze néhány dollárra becsült sótartóra. A kettő közti skála rendkívül változatos. Van ott drágakövekkel díszített kesztyű – amit az énekes a Thriller videoklipjében viselt –, a gyerekeitől kapott selyemköpeny, antik tárgyak, festmények – még saját magáról is, 16. századi királyként ábrázolva –, turnébusz, sőt eladó a rancs bejárati vaskapuja is. Meg a zenei elismerések: megválik arany- és platinalemezeitől, különböző díjaitól! (Nesze neked, ennyit érnek! Vajon mennyit érnek?) Amit csak el lehet képzelni, minden a listán van! Az aukciósház szerint a tárgyak valódi értéküknek megfelelően lettek árazva, nem vették figyelembe, hogy Jackótól származnak.
Ez némileg ellentmondás, hiszen ők ugyebár a hírességek árveréseire szakosodtak… Azt mondják, mindez nemcsak a rajongóknak jelent lehetőséget arra, hogy hozzájussanak szeretett idoljuk személyes tárgyaihoz, hanem a széles nyilvánosságnak is, hogy megismerkedjen Michael Jackson privát világával. Csakhogy én nem akarom látni a privát világát! Mert engem, a rajongót az kiábrándít! Nem akarom megvenni az alsógatyáját sem! (Vagy bugyiját, nem tudom, mit hord…)

Jackson még abban a kiváltságos helyzetben volt, hogy évekig a csúcsok csúcsán állhatott, onnan zuhant hatalmasat. Beteg ember lett belőle. Csodálkozom is a róla szóló újabb híreken: koncertezni akar. De a közönségen még inkább csodálkozom, amiért hisz neki. Eredetileg tíz fellépést kötött le a londoni, húszezres befogadóképességű O2 Arenában.

Az emberek minden várakozást felülmúló rohama nyomán azonban először szeptemberig, majd 2010 februárjáig meghosszabbították az előadássorozatot, most ötven fellépésnél tartanak. A nyitány július 8-án lenne, a zárókoncert 2010. február 24-én. Vajon miért gondolom, hogy ez nem lesz sima ügy? Bizonyára azért, mert Jacko orvosai szerint sem lesz az. Úgy gondolják, egy koncertet sem bír ki, nemhogy ötvenet! Az életéért küzd, vissza kellene vonulnia a reflektorfényből, nem pedig ilyen hatalmas falatokkal próbálkozni. Már arról is lehetett hallani, hogy tüdeje teljesen legyengült, fél szemére megvakult, és csak tolószékben tud közlekedni. (Ha csak egy igaz közülük, az is sok!) Szomorú, hogy hová jutott az egykoron legünnepeltebb sztár!

Ha a gyermekem abba a korba jut, nálam érvényesülni fog az apai szigor. Nem engedem, hogy főállású zenész vagy színész legyen, a Megasztár és hasonló műsorok feketelistán lesznek (remélhetőleg akkor már nem is lesznek), hogy még véletlenül se forduljon meg a kölyök fejében: jelentkezik. Tudom, nem szép, hogy ilyeneket írok, de némileg átlátom a helyzetet. A zenész és színész hivatása az egyik legemberpróbálóbb. A zenei pályafutás rövid időre szűkült, az előadónak ez alatt kellene anyagilag egy életre bebiztosítania magát. Ami, valljuk be, lehetetlen.

Nagyon nehéz a továbblépés, hiszen a megunt zenész nem fog beülni a szupermarket pénztárgépe mögé. A színészi pálya is hasonló. Annyi színészünk van – köszönhetően a különböző színiiskoláknak –, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni hosszában. Az élvonalba tartozók jól megélnek, de a többiek nyomorognak, megélhetési gondokkal küzdenek. Ráadásul a többségük semmi máshoz nem ért. És ők még abban a helyzetben sincsenek, mint Jacko, a gatyájukkal nem tudnak pénzt keresni. Esetleg elmehetnek celebnek.