Nehéz, de izgalmas zeneszerzői feladat

A feszített terveknek megfelelően halad az új Nemzeti Színház építéseV. Paizs Gábor felvétele Budapest. Zenei-színházi utazásnak, egyben nehéz, de izgalmas zeneszerzői feladatnak tekinti az új Nemzeti Színház nyitóelőadása, Az ember tragédiája zenéjének megkomponálását Márta István, aki tervei szerint ebben a hónapban kezd hozzá a „szimfonikus költemény” megírásához.

A zeneszerző, muzsikus és színidirektor elmondta, hogy nagyon szereti Madách Imre drámáját, amelyhez a mostani felkérés előtt már három alkalommal komponált zenét. A rendező két esetben Csiszár Imre volt: az egyik előadást Miskolcon, a másikat Kolozsváron állították színre. Harmadszor Jeles András Angyali üdvözlet című, gyermekszereplőkkel forgatott filmje kapcsán találkozott zeneszerzőként a darabbal.

Ennek ellenére, mint mondta, biztos abban, hogy az új Nemzeti 2002. március 15-ei nyitóelőadásának zenéje egészen más lesz, mint a Tragédiához általa írt eddigi kompozíciók. Felkérése kapcsán a zeneszerző jelezte, hogy Szikora János, a nyitóelőadás rendezője, akivel főiskolás kora óta számos alkalommal dolgozott együtt, tavasszal kereste meg.

Szavai szerint legfőképpen a darab, valamint a rendező személye miatt vállalta el a feladatot, de megerősítette döntésében az is, hogy a három főszereplő Szarvas József, Pap Vera és Alföldi Róbert.

Márta István hangsúlyozta, hogy nem hajlandó tudomást venni az új Nemzeti Színház körüli politikai csatározásról.

– Egyetlenegy dolog számít, az, hogy egy színházépületben megpróbáljuk előadni Az ember tragédiáját – mondta, hozzátéve: szeretné, ha a megmérettetésnél pusztán az előadás milyensége dominálna.

Úgy látja: az előadással kapcsolatos előítéletek és különböző prekoncepciók ellen csak a minőséggel, csak egy érdekes és izgalmas produkcióval lehet felvenni a harcot.

Márta István szerint a Tragédia napjainkban ismét aktuálissá vált, egyebek mellett a világpolitikai események alakulása miatt. A szakmai feladatról szólva kiemelte, hogy a zenei anyagot Szikora Jánossal együttműködve komponálja meg, figyelembe véve a próbák tapasztalatait, a szereplőket, a díszletet és a jelmezeket.

Mint mondta, a Tragédia lehetőséget ad arra, hogy zenetörténeti utazásokat tegyen. Mégsem pusztán aláfesteni szeretné a különböző színeket az azokhoz korban illő zenével, hanem a drámához kíván valamit a hangok által hozzátenni.

A többrétegű „szimfonikus költeményt” úgy képzeli el, mint – az egyes színek alapján – hosszabb-rövidebb tételek egymásba fűzését.

Megkomponálása Márta István számára azért is izgalmas feladat, mert az előadásban szerepel egy gyermekkórus és a Szegedi Kortárs Balett. Szintén kihívásnak érzi, hogy az előadás filmszerűen pereg majd, a teljes idő legalább 70-80 százalékában szól majd a zene, s egyelőre nem ismeri az új Nemzeti Színház terét, akusztikus viszonyait.

A komponálást várhatóan ebben a hónapban kezdi meg, miután befejezte – az Új Színházban végzett feladatai mellett – a pécsi balett egész estés, decemberben bemutatandó előadásához készített zenét.

Márta István előzetesen elárulta azt is, hogy tervei szerint ő maga is közreműködik majd a hangfelvétel rögzítésekor.

A zeneszerző végezetül elmondta, hogy a színházi zenét tekintve még soha nem érezte ilyen nehéznek egyetlen feladatát sem, pedig mostanáig mintegy 680 színházi előadáshoz írt, illetve szerkesztett zenét.