MÉSZÁROS GYÖRGYA Jurassic Worldben immár negyedszer csendül fel John Williams klasszikus Jurassic-témája, hogy aztán a jól ismert dallamot felváltsa a dinók üvöltése és az áldozatok sikoltozása.John Hammond álma valóra vált: megnyílt az őslénypark, benne számtalan dinoszaurusszal és egyéb látványoss
Nagy futás, nagy sikítás
MÉSZÁROS GYÖRGY
A Jurassic Worldben immár negyedszer csendül fel John Williams klasszikus Jurassic-témája, hogy aztán a jól ismert dallamot felváltsa a dinók üvöltése és az áldozatok sikoltozása.
John Hammond álma valóra vált: megnyílt az őslénypark, benne számtalan dinoszaurusszal és egyéb látványossággal. Ám, ahogy az általában lenni szokott, minden csoda három napig tart, a látogatóknak mindig újat kell mutatni. Ezért több faj keresztezésével „legyártják” az eddigi legfélelmetesebb és legveszélyesebb egyedet, az Indominus Rexet. A hüllő persze kitör a fogságból, és a parkba látogató 22 ezer ember felé veszi az irányt.
Colin Trevorrow rendező az első Jurassic Park nyomdokaiban lépked tovább. Talán kissé túlságosan is tisztelte az elődöt, így a kelleténél több hasonlóságot mutat a két mozi: bajba jutott gyerekek, gonosz belső ember, a film végi dinó vs. dinó harc – csupa olyan elem, amely kapcsán azt érezzük, ezt már láttuk, ezért nem kellett volna elkészíteni a negyedik részt. Bár akad pár frappáns, egyáltalán nem túlzó utalás is a kezdetre, a nagy főhajtás közben Trevorrow sajnos megfeledkezett a saját hangjáról. Összességében: kevés az egyedi megvalósítás, kevés az újítás.
A negyedik rész egyik legnagyobb érdeme az önreflexív kritika. Az Indominus Rex a mai mozis szuperprodukciókra reflektál: minél nagyobb, minél látványosabb, annál több nézőt és pénzt hoz a tulajdonosoknak. Egy másik jelentben egy fehér cápa válik egy Moszaszaurusz eledelévé. Emlékezzünk csak: Spielbergnek 40 évvel ezelőtt elég volt egy cápa ahhoz, hogy lenyűgözze a nézőket; mára viszont jócskán kitolódott a nézők ingerküszöbe.
1993-ban Spielberg a Jurassic Park első részének látványvilágával mindenkit a székhez szögezett, óriási volt a „hűha-faktor”. E tekintetben a Jurassic World sem vall szégyent. Még sosem voltak ilyen élethűek a dinók, és a 3D-nek köszönhetően úgy érezhetjük, hogy mi is ott sétálgathatunk közöttük az őslényparkban. Amiben viszont nagyon is elmarad az első résztől, az a karakterek kidolgozottsága. Sem a két gyerkőc, sem a gonosz exkatona, sem pedig a film húzónevének számító Chris Pratt karaktere nem túl árnyalt.
Jurassic World. Amerikai kalandfilm, 125 perc, 2015. Rendezte: Colin Trevorrow.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.