„Mozgó” festmények

A Hollandiában élő világhírű brit rendező képzőművészeti tanulmányok után fordult a film felé, de valamennyi alkotásában kiemelt szerepet kapnak a társművészetek, a színház, a zene és természetesen a festészet is. Összéveszthetetlenül egyéni hangulatú, látványos, bonyolult struktúrájú filmjeiben gyakran egyszerre van jelen a költőiség és a brutalitás, az emelkedettség és az alantas ösztönök, a képzelet és a valóság.

Az Éjjeli őrjárat (2007) középpontjában Rembrandt egyik leghíresebb képe áll, amelyen a korabeli városi milícia muskétás csapata őrjáratra indul. Greenaway szerint a festményen egy összeesküvés látható, és a megoldás kulcsa a képen szereplő részletekben van elrejtve. Szemtanúi lehetünk a kép születésének, közben pedig betekinthetünk a 17. századi németalföldi festő szakmai és szerelmi életébe.

Monumentális, tablószerű kompozíciók, szokatlan világítás, hosszú, állóképszerű jelenetek, lassú kameramozgás jellemzi a sokszereplős filmet, a nézőnek gyakran olyan érzése támad, mintha Rembrandt képeinek háromdimenziós tereiben járna.

Greenaway egyébként úgy tekint a nagy festőre, mint a mozi úttörőjére. „Rembrandt, Vélasquez és Caravaggio a Lumiére fivéreket megelőzve, több száz éve találták fel a mozit. A film játék a fényekkel és ők mind mesterei voltak ennek. Rembrandt festményei olyanok, mint a kimerevített filmkockák. Ez a korszak Európa egésze számára igen nagy jelentőségű volt. Ha Rembrandt más időben élt volna, nem válhatott volna azzá, ami akkor lett” – állítja a rendező. A filmes vállalkozás költségeit és méreteit jellemzi, hogy brit-francia-holland-kanadai-lengyel-német koprodukcióban készült 2007-ben, Rembrandt születésének 400. évfordulójára.

Éjjeli őrjárat, Duna TV 23.05