Mit olvas Veres István?

„az ilyesmit, könyvet a szemétben, valahogy rosszul bírom, pont, ahogy anyád, ha fölfordítva teszik az asztalra a vágatlan kenyeret” Németh Gábor Egy mormota nyara című könyve idén jelent meg a Kalligramnál. Azért mondok könyvet, mert egyelőre nem sikerült szűkebben behatárolnom, mi is ez a termék pontosan. Leghamarabb talán regény, 204 oldalon, mégis. Mégsem. Ugyanakkor. Talán inkább egy nagy, kezdődések és végződések nélküli szövegtömb, mondatkezdő nagybetűk és mondatot lezáró pontok nélkül. Az Egy mormota nyara mondatdarabkákból áll, amelyeket bekezdések, kihagyott sorok választanak el egymástól. Cselekménye van? Talán. Hol játszódik? Külföldön. Főszereplő? Egy helyvadász (írja magáról).[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"258423","attributes":{"alt":"","author":"Somogyi Tibor felvétele","class":"media-image","height":"480","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"269"}}]] Általában több könyvet olvasok egyszerre, néhányat évekig folyamatosan, előszedve, visszarakva, ott felejtve, kevés már, amelyet egy huzatra sikerül legurítani. Németh Gábor könyve sem lesz ilyen, bár ilyennek indult: a nyáron hozattam el egy ismerőssel Pestről, majd nekiestem, és le is vágódtam róla, mint valami palánkról. Azóta újra és újra próbálom megközelíteni, sikerül is két-három oldal erejéig, tovább nem. Tudom, miért nem szippant be – hiányoznak a mondatok, a van eleje és van vége mondatok. Néhány napja új lendületet vett a közeledésem. A papírborítót félretéve felfedeztem, hogy kellemes tapintású, sárga bőrkötésben lakik, és ez megtetszett. Hordom magammal. De elejétől a végéig elolvasni nem fogom soha. Kétéves fiam persze már belefirkált.