MIT OLVAS Tóth Kinga költő, énekes?

Ha már szobák, itt a grazi szobában Virginia Woolf 2017 – ja nem is, majdnem száz éve írt – Saját szobája, ami talán az egyik legjelentősebb mérföldköve a nők értékén való elmélkedésnek. Hol is a helyünk az irodalomban, kell-e a nőket viszonyítani, lehetnek-e csak így önmagukban saját tulajdonságaik, munkájuk által meghatározottak, ja igen, és egyenrangúak. 100 év alatt igen kis léptekben haladunk előre. Az Universal-Bibliothek sárga kiadványa van a kezemben, aminek az a különlegessége, hogy Berlin összes könyvtárából gyűjtötte egybe a szerkesztő (Kajsa Dahlberg) a megjelölt, telejegyzetelt példányokat, melyeket egymásra nyomtattak, így Woolf mellett számos olvasó gondolatain is merenghetünk. Saját szoba és kereset, mondja Virginia, ez egy jó alapállapot az íráshoz, legyen ez a 2018-as jókívánságom. Nora Gomringer, akit olvasással együtt fordítok, épp a szobáját hagyja el, továbbköltözik, és a szellemeit ott felejti a régi lakásban, őt is és Esther Dischereitet is hallgatni is jó, aztán újraolvasom például a Pertut, Gomringer derűje és Szvoren Edina arculcsapásai kellemesen kiegyenlítődnek. A helyi szerzők közül Christoph Szalaynak áll még egyhetes friss könyve a polcon, itt a tipó külön vizuális élmény lesz, Grazban megfigyelhetőek a klasszikus mellett a kísérletező, de „sikkes” (minden alkalomra használatos jelző!) munkák, legyen szó magazinokról (önkényesen kiragadva Manuskripte, Perspektive és a tORTUGA), grafikákkal, fotókkal, rizótechnikával készült kiadványokról, vagy akár a Droschl és a Ritter konzervatívabb megjelenésű, de tartalmilag igencsak „frankó” újító munkáiról (hamarosan érkezik Max Höfler középkori nyelvet használó hosszúverses kötete, ismerve Höfler más, zenei-videó alkotásait, ettől sem marad szem szárazon). Ez a kettősség Grazra amúgy is egészen jellemző, kívülről kis ékszerdoboz, de belül nagyot szól, az ilyen köteteket rakom aztán én is a bőröndbe.