Mit olvas Kerényi György?

Acemoglu –Robinson: Miért buknak el a nemzetek? Már elolvastam, de szívesen memorizálnám. Édes hazám, mivé lettél! Mondjuk ez a tone pont nem passzol a könyvhöz – de olyan jó látni, miért buknak majd el Orbánék! (És ez a felkiáltójel is – miért, hogy a nemzetrontók mindig kihozzák az emberből az archaikust?) És akkor majd kezdhetjük megint fölfele görgetni a követ. Miroslav Kusý: A magyarkérdés Szlovákiában. A benne lévő interjúval kezdtem, aztán el is akadtam. (Most látom, jó sok nackós – pontosabban: nacionalizmusokkal foglalkozó – könyv vesz körül, mióta félig kint (az olvasóknak: itt) élek. A jaffás perspektíva, ugye: azt hiszem, nekik (Önöknek) fontos, holott nekem.)Paul Scheffer: Érkezési oldal. Alapos munka a menekült/migránskérdésről, de az is látszik, miért sikerül olyan kevés újságíró könyve tökéletesre. Naomi Klein: This changes everything. A balos idol. Szerencsére nem csak borongás. Varga Ágota: Aczél-történetek. Révész Sándor könyve jelentősen komolyabb minőség a szocializmus kultúrpolitikusáról. Az megvan, amikor Aczél György elmegy a Népköztársaság úti (útjai?) Fikába (Fiatal Művészek Klubja) valamikor a ,70-es évek végén? Találkozó a rendellenes ifjú művészekkel. Előadás végén kérdések. Dixi feláll: Én csak azt szeretném kérdezni, hogy szabad itt kérdezni? (Biztos urban legend, és kit érdekel már, hogy mi volt akkor? Engem.) Rogers Brubaker: Nacionalizmus új keretek között. Szikár.  Széky János: Bárányvakság. Már ezzel is végeztem, de itt ragadt. Imponáló elemzés, imponáló szabadságszeretet. Imádom az orosz és titkosszolgálati konteóit. Michel Foucault: A rendellenesek. Pusztán sznobságból. Bárdi Nándor: Tény és való. Régi elmaradás. Jó páran az ő kisebbségpolitikai köpönyegéből bújtak ki – nekem is véleményvezérem. John Connolly: Szeretők. Persze épp ezt, a thrillert fejeztem be.