Mit olvas Hizsnyai Tóth Ildikó, egyetemi oktató?

Mostanában a hallgatóimtól kapott kötelező olvasmányok jegyzékén rágom át magamat. Nagyon változatos témákban íródnak a diplomamunkák, hetente járnak konzultálni, igyekeznem kell, hogy le ne bukjak. Egyszer jogi szakszövegek fordításait vetem egybe, máskor A Gyűrűk ura földrajzi neveinek adaptációin merengek. De a már régen kipipált tételeket se hanyagolhatom, hiszen minden újraolvasás egy újabb találkozás lehetőségét hordozza magában. Esténként Farnbauer Gábor gondolatregényében, Az ibolya illatában és szlovák verziójában (Ako keby) bolyongok, illetve egykori önmagamban, amikor a szlovákról magyarra visszafordított fordításaimmal hasonlítom össze egyes passzusait.

E sorokat már vonatban írom, magyar szakos diákjaimmal utazom a Tátrába. Mindegyikük kezébe könyv, fél szemem rajtuk, csendben irigykedem. Dávid Márait olvas (Ítélet Canudosban), Hajni Victor Klemperertől A Harmadik Birodalom nyelvét, Alexa pedig Száz Páltól a Fűje sarjad mezőkneket. Bármelyikbe szívesen belelapoznék, ugyanakkor vonzza tekintetemet a táj változékony szépsége is, ezért inkább megkérem 

Alexát, hogy olvassa hangosan a phytolegendáriumot. Úgyhogy azt olvasom, olvassuk, amit Alexa, autentikus mátyusföldi kiejtésben, miközben már a Tátra lejtőit csodáljuk.