Mindenki számított a spanyol inkvizícióra

ÖSSZEFOGLALÓ

London. A Monty Python csoport tagjai eredetileg csupán egyetlen műsorra akartak összeállni. Az érdeklődés azonban akkora volt, hogy 43 másodperc alatt kelt el a neten húszezer jegy, a legolcsóbbak 120 fontért. Ezért még négy, majd további öt előadást hirdettek meg a londoni O2 arénába.

A bemutató kedden volt, az utolsó előadás július 20-án lesz, és a világ számos országában szerveznek online közvetítéseket a mozikban – nálunk csak két helyen, Körmöcbányán és Turócszentmártonban. (A terjesztő cég a nagyvárosok multiplexeinek is felkínálta a lehetőséget, de nem érdekelte őket.)

A szürrealista tévésorozat, a Monty Python repülő cirkusza a hatvanas évek végén alaposan felkavarta az angol humor állóvizét. John Cleese, Graham Chapman, Eric Idle, Michael Palin, Terry Jones, valamint az animációkért felelős Terry Gilliam fenekestől forgatta fel a tradíciókat. Fura szituációkba helyeztek hétköznapi karaktereket, vagy épp fordítva: fura figurákat szerepeltettek hétköznapi szitukban, a helyzet- és jellemkomikum határait összemosva. Több mondásuk szállóigévé vált. Ezeket mi, magyarok Galla Miklós brilliáns fordításának köszönhetően tehettük magunkévá a kilencvenes években.

„Ez nem valami egészen más, de pont ezért szeretjük” – írta a The New York Times kritikusa, aki úgy jellemezte a bemutató közönségét, mint egy különleges szentmisére gyülekező zarándokokat. Sokan érkeztek például négy sarkában csomóra kötött zsebkendővel a fejükön, horgolt mellényben vagy favágójelmezben, megidézve a sorozat jellegzetes karaktereit.

Az előadást Eric Idle rendezte, a látványfelelős pedig természetesen Terry Gilliam volt, aki azóta világhírű filmrendezővé avanzsált.

Nagyzenekar, kórus és húsz- tagú női tánckar erősítette a produkciót, amely kilencven százalékban klasszikus jelenetekből állt. A Daily Mirror szerint még soha nem nevettek ennyien negyvenöt éves poénokon. „Nem spontán nevetés ez, hiszen mindenki fejből tudja a jeleneteket. A varázslat abból fakad, hogy mindez jelen időben történik. Olyan a hangulat, mintha a Beatles állt volna össze egy best of-koncertre”– véli a Mirror kritikusa, aki fején találta a szöget, hiszen a Monty Python csoport olyan hatással volt a humorra, mint a Beatles a rockzenére.

Apácák és bíborosok ropják a „Minden sperma szent” című dal alatt, go-go táncosnők lejtenek az Idle–Jones páros „Nudge, nudge”-jelenetét követő brilliáns rapbetét alatt. (Elnézést a beavatatlanoktól, itt és most nincs hely a jelenet részletes ismertetésére.)

Tényleg olyan lehetett ez, mint egy vallási rituálé. A hívők megkapták, amire vágytak, plusz még némi bónuszt, amire talán nem is számítottak. A Zsarolás című új jelenetben Stephen Fry színész, valamint egy bejátszásban a csapat nagy rajongója, Stephen Hawking elméleti fizikus is feltűnik. A jelenet lényege, hogy egy átejtős tévéműsorban azzal fenyegetik meg a nézőket, hogy felfedik sötét titkaikat, ha nem kapnak tőlük egy nagyobb összeget. A Daily Express szerint ugyan a hosszadalmas felvezetés és az „aprót robbanó poén” miatt ez a jelenet gyengébb, mint a régi klasszikusok, a sztárszereplők miatt mégis emlékezetes marad.

A Monty Python csoport 1989-ben elhunyt tagja, Graham Chapman a show legelején látható a kivetítőn. Társai úgy emlékeznek meg róla, hogy kisbolygóként ábrázolt fejét kilövik az űrbe. Szerintem ez tetszene neki, mert vérbeli humoristaként nyilván nem szeretne sírást-rívást látni a nézőtéren.

Az előadásba bekerült a híres papagájjelenet (Palin és Cleese többször elnevették magukat a bemutatón, ahol már az első mondat után kitört az ováció), elhangzik a Favágó-dal, és beront a spanyol inkvizíció is, a szállóigévé vált felkiáltással: „Senki sem számított a spanyol inkvizícióra!” A közönség dupla erővel röhög, mert természetesen mindenki számított a spanyol inkvizícióra. Talán csak Terry Gilliam szerdai, a katolikus extrémizmust bíráló jelenet kapcsán közölt Twitter-bejegyzésére nem számított senki. „Ferenc pápának köszönhetően a katolikusok most ismét kedvesek és aranyosak”. (juk)