Mimi, egy hétköznapi hős

A Mimi ugyanis pont attól különleges, hogy apró dolgok történnek benne egy apró lánykával. Romynak nagy a bánata, szeretett hullámos papagája, Mimi kirepült a kalickából, és vélhetően az erdő felé vette az irányt. Édesanyja gyorsan vesz neki egy másikat a kisállat-kereskedésben, ezzel részéről a probléma megoldva. Nos, kedves szülők, önök nyilván okosabbak nála, és tudják, hogy hiába ugyanolyan az új papagáj, mint a régi volt, mégsem ugyanaz. Romy még nevet sem ad neki, viszont fogja a kalickát és Mimi keresésére indul, mert a szomszéd Cypko szerint az új madár jó lesz csaléteknek.

A hatalmas erdőben egyedül bolyongó kislány régi meseklisé, úgyhogy az alaphelyzet ismerős a nézőnek – azzal a különbséggel, hogy ez itt a valóság. Vajon milyen kalandok várnak és milyen veszélyek leselkednek kis hősnőnkre? (A film angol címe She-Hero).

Tulajdonképpen semmi eget rengető. Az erdő gyönyörű és teljesen biztonságos. Tele van fura szerzetekkel, akik otthonosan mozognak a természetben. Mindegyik mond vagy mutat valami érdekeset Romynak, de van, hogy a kislány tesz jó benyomást a túrázókra, hippikre, motorcsónakos bácsira. Valamennyi szereplő civil, mert a rendezőnő jobban szeret velük dolgozni, mint a folyton okoskodó és egyébként is rendkívül elfoglalt, csak pár napra leköthető színészekkel. A forgatókönyvet egyenesen a két gyerekszereplőre írta, az akkor hétéves Romy Willemsre és Cyprián Šulejre. 2021 nyarán forgattak, a pandémia idején, ezért is volt biztonságos a helyszín.

Mindezt a film sajtótájékoztatóján mondta el Mira Fornay, hozzátéve, hogy a szűkös költségvetés miatt sem gondolhatott profikra. Csak részben igaz tehát, ami a hivatalos ismertetőben olvasható – hogy óvni akarta a természetet, azért dolgozott minimálstábbal, egyetlen operatőrrel, mesterséges fények és tonnányi technika nélkül. Az viszont egészen igaz, hogy így is tervezte, hiszen a világ legszebb díszletét kapta meg, teljesen ingyen. Gyermekkorának kedvenc helyszínei láthatóak a vásznon, de további izgalmas helyeket is felfedezett a Pozsonyt övező, Duna menti erdőkben. És már a legelején jelzi, hogy ez a csodálatos mikrovilág csak pár lépésnyire van a nyüzsgő nagyvárostól. A kamera egy forgalmas vasúti bekötőhídtól svenkel az erdő felé, és fél perc múlva már ott is vagyunk, benn, a sűrűjében. Simona Weisslechner operatőrnek ez az első egész estés filmje, amit alig akartam elhinni, mert a Mimi tele van remek beállításokkal, finom, érzékeny megoldásokkal. Az erdő egy idő után szinte főszereplővé válik, mindemellett a film kerüli a pátoszt, azaz nem a természet felmagasztalása zajlik nyolcvan percen keresztül.

Az egyetlen félelmetes „karakter” Enzo, a farkaskutya, bár ő is csak teszi a dolgát: őrzi a vityillót, amelybe Romynak mindenképp be kell jutnia. (Hogy miért, azt nem árulom el.) Ekkor érkezik biciklivel Cypko, hogy hazacsalogassa végre a kislányt. Hamar kiderül, melyikük a bátrabb, talpraesettebb. A két gyerekszereplő természetesen játszik, gesztusaik életszerűek, és mivel nem kellett bemagolniuk a szövegüket, több helyen rögtönzést látunk. Egyébként is keveset beszélnek, úgyhogy a magyarajkú gyerekeket is nyugodtan el lehet vinni a moziba, mindent érteni fognak.

A film egy csomó dologra megtanítja őket, szinte észrevétlenül. Például arra, hogy ha valaminek nevet adunk, megváltozik a hozzá fűződő viszonyunk. Vagy arra, hogy jótett helyébe jót várj. De arra is, hogy a kutyák nem szeretik a vegán virslit. Kalandfilmként hirdetik, nyilván csak azért, hogy többen beüljenek rá. Az elsődleges célközönség mellett felnőtteknek is bátran ajánlom. A rendező az erdőnek, a folyónak és a természetnek ajánlja, amelyet gyakran bántunk. A moziforgalmazásból származó bevételt pedig azoknak a gyerekeknek juttatja el, akiket szintén bántottak, szociálisan hátrányos helyzetűek, vagy börtönben ülnek a szüleik, ezért intézetben kell élniük.

Március 18-án, a Febiofesten lesz látható először, 23-án kerül a hazai mozikba, és már rajta lesz a plakátokon, hogy az idei Berlinalén fődíjat nyert gyermek- és ifjúsági film kategóriában.