Mesétől hangos palóc főváros

A csodás főtér, a történelem ezernyi nyomát viselő házak és a felsőgömöri, bányavidéki emberek vendégszeretete fogadta a hatvan mesemondó versenyzőt és kísérőiket. Az első nap a tudományé volt: a palócföldet és annak lakóit kutató szakemberek fogalmazták meg a palócság mibenlétét, a röghöz, földhöz, tárgyi és szellemi kultúrájához erősen ragaszkodó nép mentalitását is elemezve.

Az előadók, Méry Margit néprajzkutató, Limbacher Gábor, a Nógrádi Megyei Múzeum igazgatója és dr. B. Kovács István „gömörológus“ értékes előadásai után Méry Margit új mesegyűjteményének, az Ipolymenti népmesék című kötetnek volt a bemutatója. A szerző a következő két nap alatt, a verseny során jó pár mesét újra hallhatott a gyermekelőadóktól.

A versenyt négy korosztály számára hirdették meg a szervezők, a Gombaszög Fejlesztéséért Alapítvány, a Palóc Társaság és a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ.

Nem hagyományos verseny volt ez, inkább mesefesztiválnak nevezhető, hiszen a kis és nagyobb palóc gyerekek táncos, énekes keretjátékok szereplői is voltak egyszerre, ami oldottá és közvetlenné tette a mesemondást. Maguk a díjak és azok költői megnevezése már szimbolizálják azt, hogy ezúttal nem volt lámpalázas, izgulós versenyszellem és teljesítményközpontúság.

Az első kategória mesemondójának, a rimaszombati Varga Gyulának az Őzike Palóc Nívódíjat, a második kategória mesélőjének, a sajólenkei Koncz Gabriellának Sólyom Palóc Nívódíjat, a harmadik kategória győztesének, a zselízi Mézes Mátyásnak a Táltos Palóc Nívódíjat, a negyedik kategória mesemondójának, a sajószentkirályi Szabó Biankának a Griffmadár Palóc Nívódíjat adományozta a zsűri. A legfurfangosabb és igazán kacagtató meséért járt a Rókakoma Díj, amelyet a kurtaszoknyás, kőhídgyarmati Rákota Bianka kapott. Legszebben csengő, ízes beszédéért kapta a Szóló Szőlő Díjat a ragyolci Czibula Júlia és a hanvai Várady István.

A gyerekek a ládafiából elővarázsolt, csodálatosabbnál csodálatosabb népviseletekben adták elő a kiválasztott mesét. Egyfajta színpompás, gazdag bemutatója volt ez az egész palóc nyelvterület viseleti kincsének is. A szervezők a legszebben, a legautentikusabb népviseletbe öltözött mesemondókat kiváló mesemondásukon túl a népviselet megőrzésért két különdíjjal jutalmazták. A legszebben öltözött leány Kisködmön Díját Kapás Csilla kazári kislány kapta. Figyelemreméltó teljesítmény volt a részéről nemcsak a mese előadása, hanem az a tartás és fegyelmezettség, ahogyan kazár népviseletét viselte. Ez a ruhaköltemény ugyanis szemet gyönyörködtető, de nagyon kényelmetlen viselet. Ülni csak nehézkesen lehet benne, hiszen a számtalan keményített szoknya ezt nem igazán engedi meg. A legszebben öltözött fiú viseletért járó Cifraszűr Díjat Kovács Boros Sándor rozsnyói legény kapta. Az ő viselete egy hagyományos XIX. század végi, XX. század eleji paraszti ünneplő volt, kalappal, lajbival, csizmanadrággal és roggyantott, kemény szárú csizmával. Mindezekkez a külcsínekhez természetesen hozzájárult a magabiztos mesemondás, a jó meseválasztás és az előadás magas színvonala is.

A zsűri ebben az évben először osztotta ki a Rozmaring Díjat, amellyel a bárnai Szegedy Alexandrát jutalmazta. A Rozmaring Díjat a jövőben azok a gyerekek nyerhetik el, akik folyamatosan magas színvonalú előadással vesznek részt a Palóc Mesemondó Versenyen. Egyfajta biztatás ez mindazoknak, akik megszerették a mesemondást, és kitartó munkával művelik azt. A mesemondó versenyt számtalan kísérőrendezvény segítette, kitöltve a gyerekek és kísérőik egész napját. Együtt játszhattak Badin Ádámmal a Juhásznak jól megy dolga című meseszínházi előadásban, Juhász Éva játszóházában tojást festettek, mézeskalácsot sütöttek, csuhébábot készítettek, Kovács Ági és kis csapata pedig megtáncoltatta őket.

A rendezvény ideje alatt fényképkiállítás elevenítette fel az elmúlt évfolyamok emlékezetes pillanatait. Sok versenyző és pedagógus, szervező és kísérő idézhette fel emlékeit, élményeit. Mert már vannak rendszeresen visszajárók. Gyerekek, pedagógusok és szülők egyaránt. Kialakult ennek a versenynek egyfajta támogató szellemi háttere. A két nap több mint háromszáz érdeklődője, nézője is ezt igazolja. Szellemi és anyagi támogatók egyaránt. Rozsnyó város polgármestere, Kardos Ferenc szintén a mesehallgatók táborát szaporította. Az ő jóvoltából a történelmi városháza épülete díjmentesen adott otthont a mesemondó versenynek, és arra is gondja volt a polgármesternek, hogy minden vendég és szereplő a lehető legjobban érezze magát a városban. A szervezők maroknyi csapata pedig hajnaltól napestig mosolyogva és türelmesen szervezett, rendezett, elszállásolt, étkeztetett közel százötven embert. Rozsnyó igazi ünnepnek adott otthont az első márciusi hétvégén. Palócország - Meseország tényleges és jelképes fővárosának lakójává válni pedig kitüntető cím lehet azok számára, akik maguk is a palócföld lakóinak vallják magukat, és őrzik, óvják, éltetik azt a szellemi és tárgyi hagyatékot, amelyet őseiktől kaptak.