Meneküljön, ki merre lát!

Az amerikai független film emblematikus alakjáról van szó, megkérdőjelezhetetlen érdemekkel, kritikus attitűddel, költői és melankolikus alkotásokkal, sajátos humorral és megannyi emlékezetes antihőssel, akik szállóigévé vált mondatokat mondtak a vásznon. 
A The Dead Don't Die (A halottak nem halnak meg) című filmjét úgy harangozta be a stúdió, hogy Jarmusch aggódik a világ sorsáért, és ezen aggodalmának szeretne hangot adni, kissé elemelt stílusban. Aztán jött a hír, hogy Tom Waits és Iggy Pop is szerepel benne, utóbbi ráadásul egy zombit játszik. A további szereplőkön nem lepődtünk meg különösebben, a rendező régi haverjaiból állt össze a mezőny (Bill Murray, Adam Driver, Tilda Swinton, Chloe Sevigny, Steve Buscemi, Danny Glover), és szép gesztus, hogy Bálint Esztert is kapacitálta, hiszen az USA-ban élő magyar színésznő a Florida, a paradicsom óta csak egy jelentősebb filmben játszott. 
Az előzetes alapján úgy tűnt, hogy Jarmusch a zombiműfaj kifigurázására törekszik. Ám aki látta a 2013-as Halhatatlan szeretők című vámpírfilmjét, talán kissé szkeptikusabban nézte a trailert. 
Kezdjük azzal a kardinális kérdéssel, hogy a 13 év alattiakat leszámítva vajon ki kíváncsi ma egy zombifilmre. Nyilván az a „szegmens” kíváncsi rá, amely nem feltétlenül ismeri Jarmusch úgynevezett művészfilmjeit, a lassan építkező Patersonnal bezárólag, melyben Adam Driver egy olyan buszsofőrt játszik, aki szabad idejében verseket ír. A második fontos kérdés: mit szeretne mondani ez a film a világról, amelyben élünk. Nos, leginkább trendi akar lenni, de ez nem igazán jön össze, mert a fő cselekmény minduntalan eltereli a néző figyelmét a közbeékelt felkiáltójelektől, úgymint klímaváltozás, a Trump-éra agymosó mechanizmusai, általános tudatlanság, az intő jelek bagatellizálása. 

Egy poros ohiói kisvárosból vagy inkább faluból egyszer csak menekülni kezdenek az állatok, megállnak a karórák, elromlanak a mobiltelefonok. Ez mind amiatt történik, amiről mostanában gyakran hallunk: a sarki jégmezők olvadásának hatására a föld forgástengelye elmozdul, ami hosszú távon nemcsak a kütyüket bolondíthatja meg, hanem szinte minden élőlényre kihathat. Jarmuschnál (valamiért) a halottakra is kihat: éjszaka kimásznak sírjaikból, és (valamiért) lakmározni indulnak az élők húsából. Iggy Pop, az első ilyen félelmetes zombi főleg a kávéra gerjed. Hát persze, hiszen ki ne emlékezne a Kávé és cigaretta című Jarmusch-filmben nyújtott alakítására? Legalább is ebben bízik a rendező, nemcsak itt, hanem számos alkalommal. Megannyi kikacsintás, filmes és egyéb kulturális utalás tarkítja ezt a csaknem két órát, ám közülük valószínűleg kevés ér célba az átlagnézőnél. Csak egy példa: a városka neve – Centerville – Frank Zappát kellene, hogy felidézze. Tessenek utánanézni, miért.
Nos, ott tartottunk, hogy csapatosan bóklásznak az élőhalottak a terepen, és mindössze két rendőr hivatott megregulázni őket – egyikük a Zombielandben már bizonyított Bill Murray, a másik Adam Driver, aki gyanúsan sokat tud a dolgokról. A vége felé elárulja társának, hogy bizony ő írta a forgatókönyvet, mert Jim megkérte rá. Közben meg ötpercenként azt ismételgeti, hogy „Nem lesz ennek jó vége”. Hát nem is. 
A platinaszőke Tilda Swinton szintén tudhat valamit, de nem árulja el, annyira lefoglalja őt a szamurájkarddal való hadonászás és a paranoid nézés. És egyetlen country-dal sem kapott még ennyi reklámot filmben, mint a címadó The Dead Don't Die, amely minduntalan felhangzik, és több szereplő is megjegyzi, mennyire kedveli. (Párbeszéd: „Honnét lehet nekem ennyire ismerős ez a szám? Hát onnét, hogy ez a főcímdal!”) Nyilván ezt is poénnak szánták. Mint ahogy azt is, amikor előkerül az Adam Driver által játszott rendőr kulcscsomója, és egy kis Star Wars-embléma fityeg rajta. (Driver játszotta Kylo Ren karakterét az új Star Wars-trilógiában.) 

Feltűnik a vásznon, és rövid filmes élete során meglepően jól teljesít Selena Gomez, akit egy másik műfajból érkező zenésszel, RZA-val, valamint a hamarosan Elvist alakító Austin Butlerrel párosít össze a rendező. (Ez utóbbi poén feltehetően a véletlennek köszönhető, Jarmusch a forgatás alatt még nem tudhatta, hogy Butlert választják ki az új életrajzi film főszerepére.) Az viszont, hogy Adam Driver az egyik jelenetben Selena Gomez levágott fejével a kezében ácsorog az ajtóban, bosszantóan hatásvadász húzás, nyilván a standfotós kedvéért iktatták be. És ilyenekből sajnos sok van a filmben, azaz a gondosan komponált látvány eltereli a figyelmünket a lényegről, bármi is legyen az. 
Horrornak túl hosszú pórázra eresztett, vígjátéknak túl béna, műfaji paródiának pedig túl sablonkövető ez az alkotás. Szóval meneküljön, ki merre lát, mert megérkezett a mozikba Jim Jarmusch zombifilmje...!