MEG+teremtették a csodát

Elsőként a dunaszerdahelyi Fókusz Diákszínpad állt a közönség és a Culka Ottó színművész, Hizsnyan Géza színházi szakember, Michač Gábor díszlet-, jelmez- és bábtervező, Naszlady Éva színművész, drámatanár, Tóth Miklós rendező, drámatanár, valamint a szakmai koordinátorként közreműködő Varga Emese dramaturg, a Komáromi Jókai Színház művészeti vezetője alkotta szakmai zsűri elé, Arthur Miller A salemi boszorkányok című drámájának előadásával. A Dunaszerdahelyi Magángimnázium drámaszakköreként működő társulat produkcióját Béhr Márton színművész, a drámaszakkör vezetője és Kuklis Katalin drámapedagógus rendezte. Misztikus hangulata volt az előadásuknak, amit csak emelt a mozgásszínház, a fények, a visszhangzó mikrofon használata. Ebben a miliőben mutatták meg Abigail és John Proctor szerelmét, Proctorné besározását, Hale tiszteletes bigottságát. Azzal, hogy Abigail szerepét hárman játszották, a karakter szerelmes, erőszakos és lázadó oldalait emelték ki.

A fiatalok témája

Este három Elanor szerepelt a komáromi Marianum Egyházi Iskolaközpont MEG+oldható pénzzel? Diákszínpada A Rosewater-projekt című szatíralightjában, amelyet Tóth Gábor rendezett, és nyomokban Vonnegutot tartalmazott. A dunaszerdahelyiek Abigailjét belső erők hajtják, a Rosewater-projekt milliárdos főhősnőjét viszont külső erők formálják. Miután túlél egy repülőszerencsétlenséget, úgy dönt, hogy pénzével a rászorulókat segíti. Ennek hamar híre megy, és egyre többen kopogtatnak nála. Odáig fajul a helyzet, hogy egy öngyilkosjelölt nő csupán a pénzéért hajlandó tovább élni, majd újabb adag pénzért érkezik. El kell veszítenie naivitását, és szembe kell néznie az őrült világgal. A fiatal nemzedék témája ez, amire tökéletesen ráérzett Tóth Gábor rendező. Az előadás létrehozásában Kurt Vonnegut Áldja meg az isten, Mr. Rosewater című regénye volt a kiindulópont, amelyet részben, saját megfogalmazásuk szerint, „csajosítottak”, másrészt addig tologatták a hangsúlyokat az alapsztoriban, hogy végül alig hasonlított az eredetihez. A színjátszók nemcsak a szövegeiket írták maguk, hanem a díszleteket is saját kezűleg készítették el üvegre festett és írásvetítővel a falra vetített technológia alkalmazásával.

A füleki Apropó Kisszínpad Remixált Remikszáth című előadásával folytatódott a következő napon a fesztivál versenyprogramja. Szvorák Zsuzsa, az idei Duna Menti Tavasz fesztiválon életműdíjjal kitüntetett rendező Mikszáth Kálmán Bede Anna tartozása, A péri lányok szép hajáról, A bágyi csoda és Tímár Zsófi özvegysége című elbeszéléseit vitte színre népes csoportjával, népzenével, rengeteg ötlettel és diákos humorral. A játszók kezében pedig végig ott volt Szent Péter esernyője. Szent Péter vigyázott is az előadásra, amelynek végén hosszan tapsolt a vmk nézőterét csaknem megtöltő közönség.

A karantén szimbóluma

Nem is olyan régi hétköznapjaink sejlettek fel, amikor a komáromi Selye János Gimnázium GIMISZ Diákszínpada Karan-Téma című előadása elején a szereplők feltették a szájmaszkot. A pandémiáról mindenkinek van saját története. Bajkai Csengel Mónika rendezésében azt mutatta be a csoport, hogy a fiatalok hogyan élték meg a bezártságot, miközben bemutatták, mi az a Covid, mit okozott, és a vele járó körülmények hogyan csapódtak le a tanulásban, a környezetükben, a családban. Nagy ötlet volt a regimentnyi vécépapír, mint a karantén szimbóluma. Saját improvizációik mellett Laboda Róbert Karant(ÉN)napló című kötetét, valamint Juhász Gyula, Tóth Árpád, Kemény Simon és a Kiscsillag zenekar verseit használták.

Pénteken a Jókai Napok utolsó versenyelőadását tekinthette meg a közönség. Milka Zimková Belépőjegy a mennyországba című monodrámáját, amely egy lakodalom története, Szmolniczky Boda Erika, a Csemadok Kassai Városi Választmánya mellett működő Pinceszínpad oszlopos tagja adta elő. A ma Pozsonyban élő Milka Zimková 1974-ben végezte el a színművészeti főiskolát, a következő évtől szabadúszó színésznő lett, maga írta monodrámái szövegét. A laktanya mellett munkába járó, és a szüzességét is a laktanya mellett elveszítő Pavlinka történetének mesélése közben Szmolniczky Boda Erika a nézőkkel is kommunikált. Havasi Péter rendező értelmezésében a publikum volt az esküvőre érkezett násznép, így a szereplőnő kinek kávét hozott, kinek rozmaringágat tűzött a ruhájára, mást letolt, hogy miért nem hozott tortát, és akadt, akit pálinkával kínált. Koktélruhából menyasszonyi ruhába, majd abból menyecskeruhába bújt, a nézőre bízva, hogy Pavlinka vagy az édesanyja, esetleg Pavlinka édesanyjának fiatalkori mása beszél a színpadon.

Versenyen kívül

Színházi élményt a versenyprogramon kívül is szerezhettek a fesztivállakók. Matuz János Húsevők című szobaszínházi előadását adta elő a pécsi Escargo Szobaszínház, Perényi Balázs rendezésében. A Jókai Napok résztvevői is megtekinthették Örkény István Tóték című, a Komáromi Jókai Színházban nemrég bemutatott tragikomédiáját, amelyet Béres Attila rendezett. Nagyokat derülhettek a Kajárpéci Vízirevü két szabadtéri előadásán, a Nyilvános akasztás, avagy Sobri Jóska színre lép című vásári vérfürdőn és a Kajárpéci Otelló című vásári tragédián. A szombati díjátadó előtt pedig Galkó Balázs színművész lépett fel József Attila verseiből készített előadói estjével, A szépség koldusával.

Idén a szervezők közül többen csodát emlegettek. Csodával ér fel, hogy öt csoport versenyez, csoda, hogy megint lett fesztivál. Szerintem az lenne az igazi csoda, ha mindenki, aki ezzel szeret foglalkozni, visszatalálna az amatőr színjátszás gyönyörűségéhez. Tóth Miklós rendező, drámatanár, az egyik idei zsűritag azt tanította egy korábbi színjátszó táborban, hogy a csoda bennünk van.

Bárány János