<p>Vasárnap este elindult a magyar köztévé napi sorozata, a Marslakók, amely a Barátok közt és a Jóban-rosszban versenytársa kíván lenni, és a fikciót kívánja keveri a valósággal, lévén, hogy a tervek szerint az adásidő 20 százalékában az aznapi hírekre, történésekre kíván reagálni.</p>
Megérkeztek a Marslakók
A producer Jáksó László, akinek cégével rögtön két évadra kötött szerződést a köztévé, a projekt kétmilliárd forintba került nekik. Ennyiért joggal szerepelhetnének a szerződésben nézettségre vonatkozó kívánalmak, információink szerint azonban a siker nem feltétel, konkrét mutatókban nem egyeztek meg.
A Marslakók első részét nézve gondolom, velem együtt sokan beleborzongtak abba a felismerésbe, hogy ezentúl (a nyári hónapokat kivéve) minden hétköznap este ezt kínálják majd nekünk főműsoridőben. Az MTV már korábban deklarálta, hogy igyekszik igényesen bulvárosodni, ennek azonban eddig csupán pár bénácska kísérletét vehettük észre a képernyőn. Az adásidő nagy részét az archívumban való kotorászás során talált anyaggal töltik ki, a hírműsorokban pedig nonstop kormánypropaganda folyik. Azt, hogy most a tudvalévően balos Jáksó kapott egy tündérmesébe illő szerződést, jófejségnek is tekinthetnénk, ha nem tudnánk, hogy Orbán Viktor főtanácsadójának testvérével kezdett el a tévés projekten dolgozni évekkel ezelőtt, illetve hogy sokáig azzal az újságírónővel járt, aki jelenleg Orbán Viktor Facebook-oldalát szerkeszti.
De ne turkáljunk a múltban, hagyjuk meg ezt az örömet a sorozat szereplőinek, akik a sztori szerint egy internetes bulvárújságnál dolgoznak. Rámenős riporternő, fiatal számítógépes guru, nőcsábász fotós, alkoholista oknyomozó újságíró, céltudatos főszerkesztő, határozott jogásznő. Néhányukkal tegnapelőtt már megismerkedhettünk.
Nos, a start tényleg látványos és eseménydús volt, szinte minden jelenetből sütött a ráfordított munka és a belefektetett pénz. Égő ház, autóbaleset, épkézláb dialógusok, és az első halott is megvolt. Aki nagyon figyelt, azt is észrevehette, hogy a gyanús nagyvállalkozó verőembere szlovák rendszámú kocsival jár, gondolom, ennek később még lesz jelentősége. A főszereplők a sorozatban saját keresztnevükön játszanak, állítólag ez is a valóság és a képzelet ősszemosását segíti. Az egyik szereplő tényleg internetes újságíróként dolgozott évekig, miután otthagyta a színművészetit. Mazányi Eszter az én ízlésemhez képest kicsit túlpörgeti a szerep adta helyzeteket, azaz a színésznő legyőzte benne a riportert – de ezt hagyjuk, mert most úgy érzem magam, mint azok az orvosok, akik a kórházsorozatokat kritizálják. A rendszergazdát játszó Boronyák Gergő hihetőbb karakter, a vén róka szerepében néhány percre feltűnő, ám központi alaknak tervezett Horváth Lajos Ottó szintén élethűnek tűnt, és nagyon várom Schlanger Andrást a főszerkesztő szerepében, mert őt remek karakterszínésznek tartom. Egy napi sorozatot persze majd csak hónapok múlva lehet értékelni, akkor derül ki, hogy a nézők megszerettéke a karaktereket és a konfliktusokat.
A Marslakók dupla epizóddal rajtolt, ötven percbe sokminden belefért, a későbbiekben azonban napi huszonöt percesre tervezik, ami a sorozatok őshazájában, az USA-ban a sitcom műfajának időtartama. A bevett gyakorlat szerint ugyanis a heti sorozat ötven perces, a sitcom huszonöt, a szappanopera hosszúsága pedig valahol a kettő között mozog. Valódi konfliktusok kibontására tehát nem biztos, hogy elegendő a Marslakók műsorideje, a cselekményt csak felskiccelni lehet, azzal, hogy majd másnap kibontják.
„A közszolgálati televízióban egy napi sorozat másról kell, hogy szóljon, mint a kereskedelmi szektorban: itt az emberi kapcsolatok bonyolódásán túl az országgal, a sajtó és az emberek viszonyával, a mindennapok gondjaival, a közhangulattal is kapcsolatban kell lennünk, a történet nem lebeghet két méterrel a Föld felett”– magyarázta Jáksó László, hozzátéve, hogy a külső felvételek aránya is jóval nagyobb lesz a műfajban megszokottnál. Míg például a Barátok köztben a jelenetek alig tíz százalékát forgatják a megépített díszleteken kívül, a Marslakókban ez az arány a negyven százalékot is eléri majd.
Kérdés, hogy az aktuális témák valósága hogyan fér össze a sitcom fikciójával, hiszen az ilyen sorozatok fogyasztója épp a mindennapi valóság elől menekül a képernyőn szereplők magánéletébe. Az újságírás mint téma sem sűrűn fordul elő a tévés piacon. Szerkesztőségekben játszódó sorozatokkal ugyan próbálkoztak Amerikában és Nagy-Britanniában is, ilyen volt például a Dirt: A hetilap címen futó széria a Jóbarátokból ismert Courtney Cox főszereplésével, vagy az Ugly Betty, ami egy divatlap kulisszái közt játszódott. Ezek a sorozatok azonban pár évad után általában kimúltak, míg a legsikeresebb szériák történetei főleg orvosi, tárgyalótermi vagy rendőrségi helyszíneken bonyolódtak. Erőt, egészséget és sok sikert kívánunk tehát Jáksó Lászlónak a műfajteremtéshez. Anyagi gondjai biztos nem lesznek: havi egymillió forint honoráriumot kap a köztévétől, vagyis a magyar adófizetőktől.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.