Másodszor is bekerült Tom Cruise mellé

Jöttem, láttam, nem folytattam – konstatálhatta az akkor már két évtizede Angliában élő s olyan rangos társulatokban játszó színész, mint a Globe Theatre, a Royal Shakespeare Company, a Kneehigh Színház vagy a Complicite Társulat.

„Tomasz Slobodzianek remek darabja, A mi osztályunk végigagonizálta a pandémia első időszakát – mondja a Kassán felnőtt, színészi diplomáját Pozsonyban megszerzett művész. – Minden tudásommal felvértezve, nagy örömmel érkeztem meg Komáromba, hogy újra ott és azokkal a kollégákkal dolgozhatok, ahol és akikkel egykor jól éreztem magam. Az új színházi vezetés is sok jót ígért. De a Covid mindent elsöpört. Munkát, reményeket, kellemes közérzetet. Egyszer csak be kellett zárkóznom három hétre egy garzonba. Jógáztam, tornáztam, mert szerencsére nem voltam rosszul, semmim sem fájt. Azzal vigasztaltam magam, hogy most egy kicsit megálltunk, aztán újra beindulunk, és még nagyobb lendülettel folytatjuk, amit elkezdtünk. Sajnos nem ez történt. Újra és újra le kellett állnunk a próbákkal, a bemutatóig pedig már el sem jutottunk. Egy idő után szétszéledt a társaság, hiszen mindenkit elszólított a következő munkája.”

Kassán, a Thália Színházban aztán ez év tavaszán bemutatta a Czajlik József rendezővel és Forgács Miklós dramaturggal közösen írt Apa, Anya, Pia című egyszemélyes darabot, amellyel eljutott Királyhelmecre és Komáromba, a turócszentmártoni és a nyitrai színházi fesztiválra is.

„Öröm és izgalom, ha magyar nyelven játszhatok. Főleg egy ilyen vegyes műfajú darabot. Nevezhetném ezt az előadást akár one man show-nak is, de közel áll a stand-uphoz, és hordozza magában az interaktív színház elemeit is. Kérdezem, faggatom, bevonom a nézőket a játékba, kiválasztok embereket, és velük szövöm az előadás fonalát. Ők adják az anyagot a meglévő szöveghez, a kettőt együtt használom. Egyik része vallomás, a másik megosztás. Az alkoholizmus nem egy ember tragédiája. Sokakat érint. Az előadás arra mutat rá, hogy a baj ott kezdődik, amikor az ivás betegessé válik.”

Ez a téma mindenütt aktuális a világban, így az angolok körében is. Lucskay Róbert lélekben már a kinti bemutatóra készül. Kezében a darab angol nyelvű változata. De a színházi helyzet, energiaválság idején, a szigetországban sem rózsás.

„Rögtön azután, hogy Nagy-Britannia kivált az Európai Unióból, drágább lett itt is az élet – mondja leedsi otthonában. – Ez a helyzet nem az orosz–ukrán háború kirobbanásakor állt elő. Itt a brexit után többszörösére emelkedett az energia és az élelmiszerek ára. Az első gondok a szállítással voltak. A szükségesnél jelenleg is vagy ötvenezer kamionsofőrrel van kevesebb az országban. Mindenki pánikba esett, amikor kiderült, hogy nincs elég üzemanyag, hiszen a finomítókból nem jutott el a benzinkutakig. Katonákat kellett bevetni, hogy el tudják látni az országot. A mostani helyzet már a színházakat is érinti. Nagy színház, nagy rezsi, s mivel sokat kell fűteni, több társulat itt is téli kényszerszünetet tart. Egyedül a West End musicalszínházai érezhetik biztonságban magukat, ahol magasak a jegyárak. A turistákon minden kiadást behoznak.”

Hogy őt személyesen miképpen érinti a kialakult helyzet? Bármilyen furcsán hangzik is, 2020-tól többet játszik hazai tájakon, mint Angliában. Csaknem egyéves munkától esett el nemrég. Egy olyan előadás terve hiúsult meg, amellyel európai turnéra indulhatott volna. Egyedül a Complicite Társulattal tudott dolgozni, de az is workshop volt, nem egy egész estét betöltő előadás.

„Szeretnek és akarnak is velem dolgozni az angol rendezők, értékelik a munkámat, de most egyszerűen szűkültek a lehetőségek. Ki kell bekkelni, míg változik a helyzet. Londonban mostanában filmes castingokra járok. Be is kerültem két kiváló produkcióba. A Killing Eve című BBC-sorozatban egy cseh titkos ügynök szerepét kaptam. De még ennél is nagyobb fogás a Mission Impossible újabb része, Tom Cruise főszereplésével. Egy korábbi részben már dolgoztam. Marokkóban forgattuk. A nevem ugyan szerepel a stáblistán, a jelenetünk azonban kimaradt. Remélem, most nem ez fog történni. Sokat nem árulhatok el a filmről, köt a szerződésem, amely egyértelműen kimondja, hogy csak a bemutató után nyilatkozhatok a szerepemről. Legyen elég annyi, hogy tengerészként láthatnak majd a nézők, meglehetősen izgalmas, sőt nyaktörő helyzetekben. Tíz napra szólt a felkérésem, de mivel nem ért még véget a forgatás, könnyen lehet, hogy újra hívni fognak. Hollywoodi produkció. Itt semmin sem csodálkozhat az ember. Lehet, hogy az egész jelenetünket újraveszik, vagy kiegészítik, de az is lehet, hogy az egészből csak két másodperc kerül be a filmbe.”

Londonban a Long Cross stúdióban folyt a felvételek egy része, ahol Lucskay Róbert Tom Cruise-zal is találkozott.

„Bejött a díszletbe, körülnézett, mindenkivel kezet fogott, tőlem is megkérdezte, hogy vagyok, és már ment is tovább. Gigaprodukció egy ilyen film. Óriási tapasztalatokkal gazdagítja a színészt. Én is láttam olyan dolgokat, hogy csak ámultam és bámultam. A legmodernebb technikával dolgoznak. Elképesztően nagy tudású a csapat, nem ismernek lehetetlent.”

Még mielőtt angliai színházi sínekre kerülne az Apa, Anya, Pia, Lucskay Róbert ismét Komáromban áll közönség elé. De majd csak tavasszal. Valentyin Zorin Varsói melódia című kétszereplős darabja, Rák Viki partnereként kiváló lehetőséget kínál számára. Egy orosz férfi és egy lengyel nő 1946-os szerelmi története elevenedik meg a színen, akik a korabeli szovjet törvények értelmében nem köthettek házasságot, így elválnak útjaik. A szerelem himnuszaként jegyzett történet 1968-ban a magyar színházi élet szenzációjává vált Sztankay István és Törőcsik Mari kettősével.

„Boldog vagyok, hogy újra otthon fogok játszani. Már elolvastam a darabot. Megható történet. Engem is teljesen letaglózott.”

A szerző a Vasárnap munkatársa