Mágikus realizmus orosz módra

E film mellé állítottuk A négy fal között című német produkciót, amely orosz gyerekbűnözőkről mutat borzongató képet.
Ma a guatemalai-spanyol koprodukcióban készült Benzin című filmmel, Julio Hernández Cordón rendezésével folytatjuk a sort, amely már nagyobb gyerekekről, olyan kamaszokról szól, akik a szegénynegyedben cseperedtek fel, s bár nem éheznek és nélkülöznek, pénzük soha sincs, ezért benzint lopnak, hogy egy dologtalan nap után egy feltöltött flaskó társaságában kiruccanjanak szórakozni a hosszúnak ígérkező éjszakába. Kocsiba ülnek, nekivágnak a tájnak, s egyetlen éjszaka leforgása alatt élik meg nem éppen pergős, élménytelen kalandjaikat. A teljes sötét, az alig bevilágított külső helyszínek, az, hogy semmi se történik, csak vonulunk a kocsiban zötykölődő fiúkkal az egyik helyről a másikra, egyre idegesítőbbnek hat. E lassú sodrástalanság természetesen nem l'art pour l'art vonul végig a filmen, hanem egy állapot érzékelésére szolgál. Ez az állapot(film) ugyanis három haver semmittevéséről, lógásáról ,unalmáról szól, arról,hogy a gyerek- és felnőttkor mezsgyéjén nem tudnak mit kezdeni magukkal és kamaszerejükkel. Száguldoznak a sötét országúton céltalanul, felelősséget nem érezve. A vak sötétben elütnek egy (valószínű) gyalogost (nem látni, mert teljes sötét van). A drámaiság, amire hosszú ideig, egész eddig, a film utolsó tíz percéig vártunk, itt csúcsosodik ki azzal, hogy áldozatukat leöntik a lopott benzinnel, és felgyújtják a tehetetlen testet. A tűzgyújtás pillanatában Mundruczó Kornél Aftájának analógiája vetül rá a guatemalai filmben látottakra. Julio Hernández Cordón valójában hosszú kitartásaival, a vészterhes éjszakai csendekkel, árnyakkal és sötétekkel ugyanazt az életérzést fogalmazta meg, amit a magyar filmben évekkel ezelőtt már láthattunk. Azon túl, hogy szórakozásból a három jó barát képes bármit elkövetni, mert nem érzik súlyuk tettét, van egy döbbenetesebb eleme is a filmnek. Az unatkozó, csavargó fiatalok azért locsolják le és gyújtják fel áldozatukat, s azért nem fordul meg a fejükben a segíteni akarás, mert a tehetetlenül fekvő áldozat, mint mondják: csak egy indián.

A teljes cikk nyomtatott kiadásunkban olvasható.