Magába záró univerzum

 

Portréfilm a legjelentősebb kortársak vallomásaival. Ablonczy Anna, Esterházy Péter, Krasznahorkai László, Kukorelly Endre, Márton László, Móser Zoltán, Nádas Péter, Pályi András, Szegedi-Maszák Mihály, Szigeti László, Szörényi László, Varga Katalina emlékképeivel. Minden érdekelte. Mindenkitől tanult. Szabad volt, bátor és mégis zárkózott. Elmozdíthatatlan kő. Megingathatatlan formákat szedett szét. Tudása az írás aládúcolására szolgált. Racionális ember volt rettenetesen erős metafizikai érdeklődéssel. A nők sokkal jobban érdekelték, mint az irodalmi karrier. Politikai engedményeket nem tett, mint kortársai közül nemegy. A szakmai tisztesség izgatta. Hihetetlen erővel tudott leírni egy-egy tárgyat, nagyon erősek voltak a közelnézetei. Gyémántra nyomta össze a szöveget. Született demokrata volt, irritálóan demokrata. Az összes humánus ideológiai értékrendet elfogadta, ütköztette egymással. Ez mind a filmben hangzik el Mészöly Miklósról. Gerőcs Péter író, Dér Asia dokumentumfilmes. Huszonhét évesek. Mészöly életműve mindkettőjükre nagy hatással van. „Tudtuk, hogy nagy fába vágjuk a fejszénket, amikor eldöntöttük, hogy megcsináljuk ezt a filmet – hallgatom az ifjú írót. – Én az irodalom felől érkeztem, Mészöly alakja kezdettől fogva izgatott.” „Én az irodalomhoz érkeztem kívülről. Nagyon szeretem Mészölyt, de inkább az esszéit ismertem, hiszen filmről is írt – mondja az alkotótársa. – Amikor Péter a szakdolgozatát írta, nagyon sokat mesélt Mészölyről. Nagyon titokzatos, már-már krimiszerű képet rajzolt róla. És ez volt az, ami elkezdett érdekelni, ezt a privát nyomozást akartuk dokumentumfilmben megragadni.” „Tizenkilenc éves korom óta van egy mentorom, mesterem: Márton László. Barátságban vagyunk. Ő tanított írni – meséli Gerőcs Péter. – Az életművét átlapozva vettem észre, hogy gyakran hivatkozik Mészöly Miklósra. Ez vezetett el az ő szövegeihez. A Film volt az első regény, amibe belekezdtem, de nem olvastam végig. Fel is háborodtam, hogyan lehet ilyen szövegkorpuszt összerakni. Annyira önálló univerzum, hogy megközelíthetetlen. Aztán olvastam a többi regényét, novelláját, és egyre izgalmasabbá vált ez a magába záró univerzum. Egyfajta expedíció lett. Nem kihívás, nem kaland, hanem sokéves expedíció. A legeslegfontosabb, amiből nagyon sokat tanultam, és ezen keresztül nagyon megérintett: miképpen lehet a mondatkihagyásokkal, narratív alakzatokkal mesét létrehozni. A szövegek mögött a személyét kerestem.” „Politikának, kánonnak csak a szele legyintette meg” – veti közbe Dér Asia.„Emlékszem a napra, amikor 2001-ben meghalt – veszi vissza a szót Péter. – Ültem egy kávézóban tizenhat évesen, és bemondták a hírt. Nem tudtam, ki ő. Az irodalomtanárom adott a kezembe pár Mészöly-szöveget. Erősek voltak, tömörre csiszoltak-húzottak. Nem érződött rajtuk az idő múlása. Hihetetlen pontosság, pengeéles látás és titokzatosság jellemzi.”„Dokumentumfilmesként nekem az tetszett meg benne, ami a szépirodalmi munkáiban is visszaköszönt: a valósághoz való viszonya. Az esszéiben arról ír, hogyan lehet megjeleníteni, elmesélhetővé tenni azt, ami körbevesz bennünket, amit élünk és látunk. A prózáival annyira megdolgoztatott, hogy egy-egy fejezet után valósággal kimerültem. Elolvastam egy mondatot, és százfelé indított el a jelentése. Közben annyira pontosan fogalmaz, hogy néha könnybe lábad a szemem.” Tizenkét arc, tizenkét hang szólal meg a filmben. Tizenkét ember, akit szoros szálak fűztek Mészöly Miklóshoz. Hogy mi volt a kulcs a megválasztásukhoz, mi volt a dinamikája a forgatásnak? Minden megkérdezett mondott egy új nevet. „Volt egy közös metszete is ennek, nyilvánvalóvá vált, hogy kiket kell megszólaltatni – mondja az alkotópáros női tagja. – Nagyon fontosnak gondoltuk, hogy ne csak irodalmárok beszéljenek, hogy félig szakmai, félig baráti szempontból láttassuk Mészöly Miklóst. Nőket is meg akartunk szólítani, hiszen nagyon sok nőügye volt. Végül csak egyet sikerült kamera elé állítanunk, a többi nem vállalta. Hogy tisztán látjuk-e a fenomént? Nem látjuk teljesen tisztán, és nem is ez a fontos, hiszen elhangzik néhány intim információ a filmben. Ferdítés vagy ügyes vágás nélkül adjuk tovább a vallomásokat. Nádas Péterrel nem egy-másfél órát forgattunk, mint másokkal, hanem négy és felet. Az első két órában nagyon gyanakodott, felvont szemöldökkel nézett minket. A bizalom után meglágyult, de addig nagyon kemény volt. Ha nincs Esterházy Péter, nem is fogad bennünket. Az ő közbenjárása kellett ahhoz, hogy kamera elé üljön.” Ami a filmet külön érdekessé teszi: itt nem egy, hanem tizenkét portré rajzolódik ki. Mindegyik utal a főszereplőre, de róluk is sok minden kiderül. Mészöly révén ők is őszintén nyilvánulnak meg. „Ami nagyon meglepett: az íróhoz közel álló két ember egymástól homlokegyenest eltérően nyilatkozott. Az egyik szerint Mészöly nem politizált, a másik szerint mindig politizált. Ez nyilván az író ellentmondásos személyiségéről szól, arról, hogy nehéz, megfejthetetlen ember volt” – közli Gerőcs Péter.Van egy konkrét titka is ennek a filmnek: nem derül ki, hogy Nádas Péter miért költözött el Kisorosziból, Mészöly Miklós közeléből. Tippje mindenkinek van, az igazat azonban csak Nádas tudja. Vagy az író háborús tevékenysége, hogy mi történt vele azokban az években, majd jóval később, a németországi ösztöndíjas időszaka alatt. Mindezt továbbra is homály fedi. Erdélybe, Újvidékre, Szerbiába, Indiába már eljutott a film. A külföldi magyar intézetek közül a szófiai, a berlini és a brüsszeli kérte eddig. Pozsonyból azt a választ kapták, hogy nem vág a profiljukba. Aki látni akarja a Privát Mészölyt, a Duna Tv műsorát figyelje.