Lúzerekről és romantikus hősökről

Díjainak felsorolására helyhiány miatt nem vállalkozunk, legyen elég annyi, hogy a Bársonyos terroristák (Zamatoví teroristi) Karlovy Varyban megkapta a kritikusok díját, majd beválogatták a Berlinale hivatalos versenyprogramjába. Az egyik szereplő fel akarta robbantani a tribünt a május elsejei felvonulás előtti éjszakán, de részegen elaludt a helyszínen, táskájában a robbanószerrel, és az őrök ébresztették. A másik Husák ellen tervezett egy meglehetősen bárgyú merényletet. A harmadik szocialista transzparenseket robbantott fel. Senkinek sem ártottak, mégis éveket ültek börtönben. Megértheti ezt egy nyugati néző?Erre én is kíváncsi voltam, ezért két vetítésre is beültem, hogy figyeljem a berlini közönség reakcióit. Összesen körülbelül ezer ember látta a filmet. És olyan helyeken nevettek, ahol nem is vártam, mert azt hittem, hogy csak a hazai nézők érthetik azokat a „speciális” poénokat. Úgy láttam, a három történet komikumát és tragikumát is megértették. Nekik leginkább az tetszett, hogy egy komoly téma, az antikommunista ellenállás humorosan lett feldolgozva, és nem három hőst mutat be, hanem három lúzert, akiket terrorizmusért ítéltek el. Egyfajta antikommunista akciófilmként indul, aztán rájössz, hogy valójában egy romantikus filmet nézel az eltűnt szerelemről. Mekkora súlya van a közönségdíjnak a Berlinalén? Egyáltalán hogyan zajlik a közönségszavazás?Nem úgy kell elképzelni a dolgot, hogy a közönség a moziteremből kifelé jövet cédulákat dobál egy urnába. A Tagesspiegel című tekintélyes német napilap filmes bloggerei szavaznak, akik nem szakmabeliek, hanem civilek. Van köztük régész, fogorvos, mindenféle ember. Olyan filmrajongók ők, akik egy átlagembernél valamivel jobban értenek a műfajhoz, illetve az átlagnál jobban szeretik a filmeket. Számunkra már az meglepetés volt, hogy a filmet Karlovy Vary után egyáltalán beválogatták a berlini versenyprogramba. Egymás után két A kategóriás fesztivál nagyon ritkán választja ki ugyanazt a filmet. Mivel hárman rendeztetek egy három részből álló filmet, logikus lenne a feltevés, hogy mindegyikőtök egy-egy részért felelős...Ez nem így van, mindhárman végig ott voltunk a placcon. Rengeteg vita, veszekedés közepette születtek meg a jelenetek. Hadd ne részletezzem, mennyire nehéz volt számomra ez a folyamat. És be kell vallanom, hogy nem is vagyok száz százalékban elégedett a filmmel, szerintem vannak hibái. Mindenesetre fontos tapasztalat ez számomra, mert most már tudom, hogy soha többé nem szeretnék másokkal együtt filmet rendezni. Ehhez képest kaptunk egy kritikusi díjat és egy közönségdíjat, ami elméletileg azt jelenti, hogy ez egy ideális film... Mi lesz a következő filmed témája?Azokról a kiképzett űrhajósokról szeretnék forgatni, akik sosem jutottak el a világűrbe. Minden űrutazáshoz két főt készítenek fel, csak később döntik el, melyikük repülhet. Engem azok érdekelnek, akik a hosszú felkészülés után végül lecsúsznak a nagy lehetőségről. Ha úgy tetszik, ismét a lúzerek érdekelnek. Valamennyien ismerjük ezt az érzést, életünk során sokszor voltunk már másodikok. Ezért a téma univerzálisnak tűnik. Mostanában Csehországban, Pozsonyban és Budapesten is tanítasz. Milyenek a hallgatóid?A rendező szakos diákok szerintem mindhárom helyen egyformák. Lelkesek, kíváncsiak, tele vannak ötletekkel és tettvággyal. A budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem azért érdekes tapasztalat számomra, mert rádöbbentem, mennyire elfelejtettem magyarul az évek alatt, amióta szlovák környezetben élek és dolgozom. Előadás közben gyakran olyan alapvető filmes kifejezések nem jutottak eszembe, mint a belső monológ, a nézőpont vagy a kameraállás. Ráadásul a kiejtésemen egyáltalán nem érződött, hogy „külföldről” jöttem, úgyhogy a külföldieknek kijáró elnéző magatartásra sem számíthattam. A hiányosságokat angol szakkifejezésekkel igyekeztem pótolni, amiért meg nyilván idiótának néztek. Ebből a szempontból jobban boldogulok az Almási Tamás által vezetett Doc Nomads mesterképzésen, ami egy nemzetközi kezdeményezés. Ott angolul tanítok. Egyébként mindkét helyen főleg a saját filmjeimet, illetve a barátaim filmjeit elemzem. És rájöttem, hogy tulajdonképpen tanítani is nagyon szeretek, nem csak forgatni...