Kutya úr, a kedvenc

Ilonka néni egész életében szorgoskodott. A munkahely mellett jól érezte magát a kiskertben, fáradhatatlanul tett-vett a baromfiudvarban. Férjével megértésben felnevelték két gyermeküket.

Az első derékfájás után visszatérő vendégként jelentkezett a betegség. Az orvosok egybehangzó javaslata: a feladatát nem végző vese eltávolítása. Műtét után újabb kellemetlenségek jelentkeztek, hátgerincfájás, magas vérnyomás. Közérzetét érzékenyen befolyásolják a frontátvonulások, időjárás-változások. Előfordult, hogy az éjszakai ügyeletest kellett kihívni, ilyenkor a magnéziuminjekció segítette megnyugodni fáradt szervezetét. Volt az ország néhány pompás gyógyfürdőjében, természetgyógyászok ajtaján kopogtatott. Megérdemelt nyugdíjazása után sem csitult a fájdalmas betegség. Szakkönyveket tanulmányozott, házi könyvtárában hamarosan kevésnek bizonyult a könyvespolc. Megismerte a gyógynövények számos fajtáját, megtanulta, mikor, hogyan lehet szakszerűen gyűjteni, tárolni, felhasználni őket.

A következő nyugdíjban töltött esztendő kezdetén születésnapjára leánya egy kereskedővel érkezett, aki öt darab három hónapos bokszer kiskutyát engedett ki az utánfutóból. Anyuka ijedtében a szívéhez kapott.

– Jézusom, ezek felfalnak – sikoltotta. A kutyusok közül a legkisebb utánozhatatlan mély hangon ugatott.

– Ez marad – mutatott lánya határozottan az ugató kutyusra, mely a Pajtás nevet kapta. Legalább a neve legyen barátságosabb, gondolták.

Ilonka néni újabb szakkönyveket vásárolt, nem a gyógyításról, betegségekről, hanem a kutyatartásról. Szabad idejének jelentős részét a kutyusra fordítja. Az állat sétáltatása a napi program elmaradhatatlan része lett, hosszabb túrán, nagy melegben a kutyus kilométerenként a hátizsákban cipelt friss vízből szürcsölt, illatos bokrok árnyékában pihent. Rossz időben, amikor villámok cikáznak az égen, vagy a zimankós télben Kutya úr – Pajtás beceneve – rezidenciája az előszobában a fél négyzetméternyi szőnyegdarab lett. Csillogó, rövid szőrzete kitűnő egészségi állapotról árulkodik. A tanulékony eb erejét, fogékonyságát naponta bizonyítja. Feje legjobban a feketepárducéra hasonlít. A szomszéd családok házőrzői ugatva fogadják megjelenését, farkát behúzva elsomfordál a legnagyobb kutya is, ha Pajtás felé közelít. A postás egyszer csengethet, a következő másodpercben Ilonka néni testőre bőszülten a kapunál terem.

Laci bácsi, az idős állatorvos, aki vitamininjekcióval segítette Pajtás fejlődését, gyakran megjegyzi:

– Ilyen szép kutyát ritkán lehet látni.

Ilonka néni állítja, kutyája nemcsak érti utasításait, kommunikál is, ilyenkor „ü”, „üüü” hangokat ad. Elégedettségét kurta farkának mozgatásával, villanó szeme hunyorításával, különböző hosszúságú, mélységű szusszantásokkal jelzi.

Ilonka néni erősebbnek, nyugodtabbnak érzi magát. Előfordult, Pajtás jóízűen ropogtatta vacsoráját, távolabb gazdája rosszul lépett, feljajdult. A kutya otthagyta a lakomát, és segítőkészen mellé simult.

Ilonka néni ritkábban foglalkozik egészségi állapotával, messzebb került az annyira ismert orvosi rendelő, a magnéziuminjekciók. Állandósult vérnyomása. Nyugdíjas napjai tartalmasabbak, melegebbek lettek. Érthető Kutya úr előléptetése. Esténként gazdája fotelja mellett trónolhat.