Kuruc esztrád és továbbgondolt gyilkosság a Jókai Napokon

JUHÁSZ KATALIN

Komárom. Az idei Jókai Napok kilenc versenyelőadást kínál az érdeklődőknek. Kedd este és tegnap délelőtt megtekintettük az első kettőt – ezekről lesz szó az alábbiakban.

A Naccságos fejedelem

A komáromi Marianum Egyházi Gimnáziumban egy év alatt majdnem kétszáz százalékkal nőtt a színjátszás iránti érdeklődés: a hat régi taghoz még tizenegyen csatlakoztak, köszönhetően A császár új ruhája tavalyi sikerszériájának. Nevükben az intézmény nevének rövidítése, a MEG+ az állandóságot fejezi ki, a folytatás pedig az aktuális előadásra utal, egyben kifejezi a folyamatos megújulást is. Idén MEG+ruháztuk helyett MEG+érteni múltat s jööövehendőőt néven szerepeltek, A Naccságos fejedelem, avagy számozatlan fejezetek a Rákóczi-szabadságharc történetéből című „kuruc esztráddal”, amelyet naplók, visszaemlékezések, pletykák és sejtések alapján, vendégszövegekből rakott össze a rendező, Tóth Gábor. Igazi posztmodern szöveg született, briliáns szerkesztésben, számtalan szerző mondatainak felhasználásával. II. Rákóczi Ferenc és Károlyi Sándor emlékirataitól Katona József Bánk bánján át egészen Esterházyig, Nádasig és Spiró Györgyig, de például A bukás című filmből is szerepel benne Hitler híres monológja németül. A német mellett francia és angol szöveg is hallható benne, a színlapon pedig a vívásoktatótól a zenei korrepetitorokon át a koreográfusig rengeteg segítőt felsorolnak. Ebből nyilván sejtik, hogy élőzenés, táncbetétekkel és csatajelenetekkel megspékelt, mozgalmas előadásról van szó. A szereplők szívvel-lélekkel és természetes bájjal játszanak, és a komoly kollektív teljesítmény mellett néhány egyéni villanást is láttunk. És újra bebizonyították nekünk, hogy a történelem ismétli önmagát. A darab a kuruc-labanc harcokon keresztül aktuális társadalmi kérdéseket is feszeget, olyan ügyesen, hogy asszociatív láncolat indul el a nézőben, és minden jelenetben áthallásokat keres (és talál is). Az előadás beszippant és végig feszültségben tart, maratoni hossza ellenére. A Tóth Gábor „ollója alatt” született posztmodern dráma pedig kiadóért kiált: nyomtatott verzióban is szívesen elolvasnám.

Rue Morgue

A rozsnyói gimnázium G.I.K.SZ.E.R. színjátszó csoportja nem nevezhető diákszínpadnak, mivel a végzett diákok is visszajárnak a színházcsinálás kedvéért. A csapatnak két motorja van, Kovács Péter író, díszlet- és jelmeztervező, szereplő, és a kassai Thália Színházat is megjárt Kristóf Roland rendező. Idén krimit hoztak: Poe híres novelláját, a Morgue utcai kettős gyilkosságot gondolták tovább. Az előadás a Rue Morgue címet kapta, és tele van kísérletezéssel, főleg a „vágástechnikát” illetően. A jelenetek néha megszakadnak, másik helyszínre ugrunk, aztán vissza. Az eredeti történetbe új szereplők is kerültek, például helyszínelők (a C.S.I.-sorozat rajongói kedvéért) vagy a rádióbemondó, aki keretbe zárja a sztorit. És van benne egy remek új csavar, hogy tényleg meglepődünk. Belekerült viszont néhány zavaró, félreérthető részlet is, túlburjánzó a cselekmény, ami krimiben nem szerencsés, mert ott mindent tisztán kell felépíteni és végigvezetni. A csoport azonban érezhetően fejlődik, és eddig minden évben más műfajban mutatták meg magukat a Jókai Napokon.