Kukorelly Endre két év alatt belefáradt a honatyáskodásba

A József Attila-díjas író még a 2010-es választások előtt kijelentette: csak húzónévként csatlakozik az LMP-hez. „A választás napján fogtamfel,hogybekerültem,és azértnemmondtamleab start, mert annyira elcsodálkoztam ezen az egészen, hogy úgy maradtam. Ha megképződik a lelkemben, hogy ez már így sok, rögtön lelépek. Tulajdonképp, ha őszinte akarok lenni, élvezem, hogy én vagyok a Parlamentben az egyetlen, akinek nincs politikai karrier-ambíciója” – nyilatkozta Kukorelly egy évvel ezelőtt. Frakcióbeli kollégáit ugyanebben az interjúban így jellemezte: „Okos, szakértő, nagyon őszinte csapat. Helyesek. Iszonyú erős bennük az antikorrupciós attitűd, nincsenek karrierszempontjaik, csak azért csinálják, mert komolyan gondolják, hogy lehetne másképpen élni az országban. Megszerettem őket, egyre jobb véleménnyel vagyok róluk, még ha itt is éppúgy működnek mindenféle, olykor széttartó erők, mint bármely közösségben.” Úgy tűnik, ezek az erők nyilvánultak meg szerdán, amikor a párt országos választmánya bizalmi szavazásra bocsájtotta a kérdést: kívánatosnak tartanáke, ha Kukorelly Endre a párt képviselőjeként folytatná munkáját. Megosztott eredmény született, Kukorellyt hatan támogatták és hatan nem. A képviselő kevésnek érezte ezt a bizalmat,ezértlemondott.

Az LMP megköszönte, és nagyra értékeli Kukorelly parlamenti képviselői munkáját, és azt a missziót, amit a kultúra terjesztésében, és a kultúrpolitikában betölt, de ezzel együtt elfogadja a felajánlását, miszerint visszaadja a mandátumot, és átengedi valaki másnak.

„A testemmel hasítok ki egy kis részt a humán szférának. Reprezentálom, hogy van ilyen, és ezt akceptálják is. Nagyon. A kívánatoshoz képest kevéssé – de ebben a vonatkozásban nincs olyan, hogy elég, mert a kultúra minden. Alap. És minden, ami erre az alapra épül. Majd megképződik a belátás kritikus tömege” – mondta az író-képviselő egy évvel ezelőtt.

Idén júniusban, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának ipolysági írótáborában pedig azt fejtegette, hogy a szakpolitikusokat és a döntéshozókat egyáltalán nem érdekli a kultúra, illetve a művészetek, minden más fontosabb számukra ennél a területnél. „Persze nem arról van szó, hogy kultúraellenesek lennének, vagy például ne szeretnék a zenét. A politikus egyszerűen mindig abból indul ki, hogy mi a szavazatmaximálás optimuma, és úgy gondolja, a kultúra ebből a szempontból nem érdekes. Illetve sokan vélik úgy, hogy a kulturális élet résztvevői amúgy sem szavaznak rájuk, tehát nem kell őket támogatni, mert úgysem hálálják meg. Ezért elengedték ezt a területet, vonják kifelé belőle az erőforrásokat, amit csak lehet, elvesznek. És mivel én ezt a szférát képviselem, engem a parlamentben legtöbben furán méregetnek, csodabogárnak tartanak.”