Krúdy Gyula és a pszichoanalízis

Még csak két napja érkezett meg a könyvtárba az Új Forrás márciusi száma, de a fedőlapja már „ki van törve“, ebből is látszik, hogy e sorok íróján kívül is sokan olvas(hat)ják a Tatabányán megjelenő folyóiratot. (Vagy csak azért olvassa mindenki ezt – mondja racionális énem –, mert a többi irodalmi lap márciusi száma egyelőre nem érkezett meg…)

A februári számról ugyanezen a helyen azt írtuk, hogy tanulmánycentrikus. A márciusi szám nem az; Uri Asaf jeruzsálemi költő versei nyitják, s kívüle Kelényi Béla, Gellén Miklós Gábor, Tatár Sándor, Filip Tamás és Gerevich András verseit olvashatjuk. A prózaírókat Prágai Tamás és Pék Zoltán képviselik.

Babus Antal irodalomtörténész Fülep Lajosnak az 1918–19-es forradalmakban való részvételét elemzi tanulmányában, melynek lesz folytatása is a következő szám(ok)ban. Érdemes odafigyelni Babus tanulmányára, mert írása azon túl, hogy tárgyszerű, érdekes olvasmány is; s azt is tudjuk, hogy éppen ez az időszak finoman szólva nincs felülreprezentálva a szlovákiai magyar oktatásban.

Kelemen Zoltán – aki nemrégiben védte meg doktori értekezését, melynek tárgya Krúdy Gyula volt – Krúdy és a pszichoanalízis kapcsolatáról ad közre rövidebb tanulmányt. Kelemen a pszichoanalitikus hatásokat részben az író novelláiban, illetve Álmoskönyvében véli hitelt érdemlő módon felfedezni, s beszámol a szerző kapcsolatáról Ferenczi Sándorral, Freud legkedvesebb magyar tanítványával.

Fekete J. József Prae címmel a Szentkuthy Miklós főművének tartott regényről (?) értekezik. Vajon hányan olvasták el az országban az értekezőn kívül Szentkuthy két irdatlan vastag kötetét? – merül fel óhatatlanul a kérdés tanulmányának olvasásakor e sorok írójában.

Wehner Tibor Komárom vonzásában címmel Nagy Márton festőművész emlékkiállításáról ír. Nagy Márton Harmos Károly köréből indult. Sajnos, hányatott élete során alkotásainak egy része elkallódott.

A számot – mint ahogy azt megszokhattuk – Jász Attila Sajátnaplója zárja. (KL)