Korbács, béklyó, fakanál – támad a „mamipornó”

Bár erotikus irodalom létezik, amióta világ a világ, a kifejezetten női olvasóknak szánt, a testi szerelmet merészebben tálaló, az érintett testrészeket és a kapcsolódó cselekményeket nevükön nevező könyvek igazán nagy felfutása E. L. James Ötven árnyalat-trilógiájával kezdődött (A szürke ötven árnyalata, A sötét ötven árnyalata, A szabadság ötven árnyalata, Ulpius-ház, 2012). Közismert tény, hogy az általában csak „mamipornóként” emlegetett sorozat afféle fan fictionként született meg: az írónő az Alkonyat-könyvek rajongójaként kezdte el írni a Stephenie Meyertől kölcsönzött főszereplők „korhatáros történetét”, majd később, hőseit átnevezve megszületett Christian Grey és Anastasia Steel figurája. A többi történelem: E. L. James trilógiájának hatásáról ma már egyetemi kurzusokat tartanak az USA-ban, 2015 februárjában – Valentin-napra időzítve – a mozikba kerül az első könyv filmváltozata, ami várhatóan ismételten jótékony hatással lesz a nyakkendő-kereskedelemre, hiszen a Mister Grey által viselt (és Miss Steel kikötözéséhez használt) emlékezetes szürke darab kelendő divatcikké vált.

De mi most maradjunk az irodalmi hatásoknál. Az Ötven árnyalat-széria első része vitathatatlanul az újdonság erejével hatott, a második rész hellyel-közzel olvasható volt, a harmadik könyv viszont nem méltatlanul vált a világ leggyakrabban hotelszobákban felejtett olvasnivalójává. Ám annak ellenére, hogy a piaci sikert arató trilógia gyorsan a viccek céltáblájává vált, a jamesi alapsémát azóta sokan sokféleképpen variálták. Nézzük meg, miről is van szó:

Fiatal hősnőnk (a skála a naivától a céltudatos szingli ragadozóig terjed) az irodaházban, a liftben, társasági eseményen, üzleti megbeszélésen találkozik a titokzatos, karizmatikus, szexi, általában húszas évei végén járó mogullal, aki birtokolja fél Manhattant, Seattle-t vagy a fél világot... A szexuális vonzalom az első pillanatban nyilvánvaló és kölcsönös (lásd: bizsergés, villámcsapás, áramütés), ám a milliárdos titán a megfelelő pillanatban meghökkentő ajánlatot tesz. Nem romantikára vágyik, hanem pontos szabályok szerint menedzselt, korlátlan hatalmat és kontrollt biztosító, kizárólag szexuális kapcsolatra, melyben egyértelműen ő a domináns fél. Hősnőnk minden félelme, szorongása, önértékelési válsága dacára rááll az alkura, s ezzel egy ismeretlen világba lép, ahol a menő éttermek, luxuskocsik mellett rendre feltűnnek az úgynevezett játszószobák az örömszerzés és a fenyítés eszközeivel. Az idő aktustól aktusig telik, miközben felbukkannak a múlt árnyai, hősünkről pedig kiderül, hogy nem egyszerűen szadista, hanem a gyermekkorában elszenvedett fizikai és/vagy szexuális bántalmazás formálta a személyiségét. És az is nyilvánvalóvá válik, hogy a megfelelő nő szerelme képes lerombolni a felhúzott falakat, elmosni a határokat, újra elővarázsolni a napfényt…

Nos, igen. Ezek azok a könyvek, amelyek mindenki kezében megfordulnak, de ciki bevallani. Mentségünkre legyen mondva, olvasni minden helyzetben jó; ilyenkor, nyáron sokan vágyunk valami könnyű olvasmányra; talán még az is bocsánatos bűnnek számít, ha BDSM (azaz kikötözős, szado-mazo elemeket tartalmazó, a domináns-szubmisszív kapcsolatra épülő) regényt pakolunk a strandszatyorba. A sikerültebbek közül rögtön itt van Sylvia Day Crossfire-sorozata: egyelőre három része jelent meg magyarul (Hozzád kötve, 2012; Melléd láncolva, 2012; Egymásba fonódva, 2013; Ulpius-ház), de a széria az írónő tervei szerint végül ötkötetesre duzzad. Kapcsolatuk kezdetén Eva Trammel így próbálja elhárítani a multimilliárdos Gideon Cross közeledését:

„– Az olyan szex, amit úgy terveznek meg, mint egy üzleti tranzakciót, eléggé hervasztó a számomra.

– Ha már az elején meghatározzuk a paramétereket, akkor kisebb a valószínűsége, hogy végül túlzott várakozásokkal és csalódással találkozunk.

– Maga tréfál? – mordultam fel. – Hallgassa már meg önmagát kívülről. Miért kéne egyáltalán dugásnak hívni a dolgot? Miért nem szeminációs emissziónak, előzetesen jóváhagyott zárt űrben?”

Amellett, hogy a Crossfire-sorozat helyenként vagány és vicces, a fentebb vázolt alapsémát Sylvia Day egy lényeges ponton rajzolja át. Ördög tudja, miért éreznek kényszert a szerzők, hogy a női ponyva cselekményét ostoba félreértéseken és a női főszereplők teljesen életidegen, hisztérikus, irreális döntésein keresztül bonyolítsák tovább. Ez az, ami Day könyveiből teljességgel hiányzik: Eva, aki magát csak a modern pszichoterápia csodájának nevezi, elébe áll a konfliktusoknak, nevén nevezi az elvárásait – és legyünk őszinték, ebben a műfajban ez is üdítően hat. Szinte már a lélektani realizmus felé mutat.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"156619","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"480","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"300"}}]]

Jodi Ellen Malpas Ez a férfi-trilógiájából egyelőre két kötet jött ki magyarul (Ez a férfi, 2013; A férfi alatt, 2014; Ulpius-ház). Akad ebben is egy-két újszerű elem, de üdítőnek azért nem neveznénk: Ava O’Shea, a fiatal belsőépítész az ismeretlen korú Jesse Warddal keveredik ellentmondásos kapcsolatba. Az úriemberről utóbb kiderül, hogy egy szexklub tulajdonosa és idült alkoholista, hőseink pedig a felmerült feszültségeket folyamatos szexszel és káromkodással kezelik. Nagyjából ennyi történik velük.

Viszonylag reményteljes indítás R. K. Lilley Vágyak szárnyán-sorozatának első kötete, a Felpörgetve (Lilith könyvek, 2013): ebben a légikísérő Biancát szemeli ki magának és ismerteti meg a szado-mazo alapokkal a dúsgazdag hotellánc-tulajdonos, harmadik James Cavendish. A szerethető karaktereket felvonultató sorozat angolul négykötetes, magyarul egyelőre csak az első rész jelent meg, és megtörténhet, hogy ennyiben is marad, a magyar kiadást jegyző kis kiadó ugyanis a „ha fogy, folytatjuk” elvét követi. Hasonló lehet a helyzet Sara Fawkes Amit csak ő akar című könyvével is (Hangoskönyv Kft., 2012): az erotikus vonalat egy bűnügyi történet szálaival ötvöző regény következő epizódja jó ideje várat magára.

Teljes viszont Julie Kenner Stark-trilógiája (Forró rabság, 2013; Édes rabság, 2013; Örök rabság, 2014; Athenaeum Kiadó), igaz, az egykori teniszcsillagból a világ urává vált üzletember, Damien Stark és a tini szépségkirálynőből fejlesztőmérnökké és reménybeli üzletasszonnyá avanzsáló Nikki Fairchild egymásra hangolódásának sztoriját jó szívvel csak azoknak ajánljuk, akik függővé váltak ettől a zsánertől. Tömören úgy jellemezhetnénk, hogy a helyenként nyomasztóan túlírt, túlcifrázott széria minden műfaji klisét felsorakoztat. Ennél is túlturbózottabb próbálkozás W. W. Hallway Sebző vágyak (Art Nouveau, 2013) című opusa – egyetlen pozitívuma, hogy legalább nem lett belőle trilógia…

Almási Sára