Koppány új ösvényen poroszkál

Countrylemezként harangozta be az anyagot, úgyhogy azonnal felkaptam a fejem, aztán kiderült, hogy csak egyetlen tipikus countrydal van rajta, a kifejlett, egészséges blue-grass jegyeket mutató Vad titán. A többi szerzeményben inkább ugródeszkának használja a countryt, mint anno a Lynyrd Skynyrd vagy az Eagles tette. És pont ettől színes, izgalmas A vadkelet hőse című album, amely október 8-án, Koppány napján jelent meg. 

„Először én is az oldschool, Johnny Cash-féle countryt kezdtem hallgatni, de aztán felfedeztem magamnak a műfaj mai képviselőit, Alan Jacksont, Brad Paisley-t vagy Tim McGraw-t, akik stadionokat töltenek meg, nálunk, Közép-Európában viszont szinte ismeretlenek. Amerikában járva az autóban mindig a helyi rádióadókat hallgattuk, és nagyon megfogott ez a mai Nashville-sound, amely a hagyományokból építkezik, de közben abszolút huszonegyedik századi” – meséli Kovács Koppány, aki már amerikai autózásai előtt is gyakran hallgatott countryt. Errefelé ez mindig is rétegműfajnak számított, kivéve Csehországot, ahol valamiért gyökeret eresztett a country, illetve az abból kisarjadó folkos, egy szál gitáros, úgynevezett „tramp” zene. De ilyesmit sem hallani ezen a lemezen. Sőt, több dalnak alig van köze az eredeti forráshoz, mégis szépen beleépülnek a nagy egészbe. 

„A Kapitány például egy ilyen countrymentes szám, de ez is én vagyok. A másik véglet az Ennyi kell, ahol a magyar népzene találkozik az amerikai zenével, amely ugyebár a country. Szerintem ilyet még nem csinált senki, először mi is tanácstalanul álltunk a feladat előtt, aztán kiugrott a fejemből egy hegedűdallam, és Iván Peti ezt pazarul megoldotta” – dicséri a szerző a Pósfa zenekar prímását, aki tagja lett ennek a különleges hazai magyar szupergruppnak. Ha már itt tartunk, soroljuk fel a többieket is: Lengyel Pista „Hosszú” a gitár-, bendzsó- és basszusfelelős. A saját stúdiójával történelmet író Szabó Ádám „Gila” végre basszusgitárt ragadhatott, a poposabb vonalat képviselő Arizóna zenekarból érkező Gasparik Fecó billentyűs hangszereken játszik, a Ghymes alapító tagja, Buják Andor szaxofonozik, a dobos Danics Roland pedig a Rómeó Vérzik hangmérnöke. Nevezett személyek még sosem dolgoztak együtt. 

Beszélgetésünk ezen pontján felvetem, hogy vétek lenne, ha ez a formáció nem lépne fel élőben, amint lehet. Koppány megnyugtat: dolgoznak az ügyön. 
„Nagyon hálás vagyok a zenészeknek, mert mindannyian rögtön ráéreztek, mit akarok kihozni ebből az anyagból, és csodálatos volt a közös munka. A lemezbemutatót jövő tavaszra, vagy kora nyárra tervezzük, mert ehhez a zenéhez nem passzol a hűvös idő. A helyszín a nagyszarvai Big Horn Ranch lesz, ahol pár barátommal együtt lovasklubot működtetünk és a lovainkat tartjuk. Egy ideje gyerekek számára is szervezünk lovas programokat, hogy kipróbálhassák, milyen a nyeregben ülni. Nem akarom elaprózni ezt a produkciót, később sem fogunk kis helyeken, klubokban játszani, hanem városnapokra, sörfesztiválokra, fröccsfesztiválokra, westernversenyekre készülünk vele jövő nyáron. Addigra biztosan születnek új dalok is, mert nem az összes szerzemény való fesztiválra, a Kapitány című szám például intimebb hangulatú.”

A country, illetve a countryalapú rockzene Magyarországon sem annyira elterjedt, még ma is csak a Bojtorjánt és a 100 Folk Celsiust emlegetjük, ha szóba kerül a műfaj. Ezért a western stílusú lovaglás művelőinek nincs saját zenéjük, amely kifejezné a vadnyugati életérzést. Ezt az űrt is szeretné betölteni Kovács Koppány. 
A valós igényt mi sem bizonyítja jobban, mint az eladási mutatók. A Vadkelet hőse a Mahasz eladási listájának második helyén nyitott. „Nem az volt a célom, hogy betöltsek egy piaci rést, hiszen hosszú évek óta ilyen zenét hallgatok. De örülök, hogy sokaknak tetszenek a dalok, és hogy manapság még egyáltalán vásárolnak az emberek fizikai hanghordozót. Akik megveszik a CD-t, és nem a digitális platformokon hallgatják, azok a legnagyobb rajongóim. Mert ők kíváncsiak a szövegekre, a belső borítóra, az egész dizájnra. A múltkoriban összefutottam egy ismerőssel, és szerettem volna ajándékozni neki egy példányt. Elfogadta, de rögtön közölte, hogy sajnos nem fogja tudni otthon lejátszani. Én magam is régóta mindent Spotify-on hallgatok, azt sem tudom már, hol vannak a lemezeim. Valahol bedobozolva pihennek. Szóval ilyen feltételek mellett ezt a helyezést elérni a magyarországi listán óriási dolog számomra.”

A borító fekete-fehér lett, a benne lapuló CD viszont már színes. Ezzel a dizájnnal kontrasztot akart teremteni Koppány, és egyébként is tetszenek neki a fekete-fehér fotók. Szóval ez a lemez minden ízében olyan lett, amivel ő maga elégedett. Az utóbbi hetekben sokan feltették neki a kérdést, hogy miért készít egy sikeres rockzenekar frontembere teljesen más stílusú szólóalbumot. Erre azt szokta válaszolni, hogy kellett a változatosság, és ezek a dalok nem passzoltak volna bele a Rómeó Vérzik repertoárjába. A zenekar működik tovább, és különválasztják majd a két koncertprogramot. Egyébként már a következő szólólemezt illetően is határozott elképzelései vannak – az Útra készen című dalt veszi majd alapul, és Bruce Springsteen stílusához közeli zenét szeretne csinálni, aki annak idején szintén sokat merített a country-hagyományokból.

A koronavírus-járvány egyetlen pozitívuma az volt számára, hogy végre volt ideje ezzel az anyaggal foglalkozni a lezárások alatt. Idén tavasszal aztán ő maga is átesett a betegségen, és az átélt bizonytalanság, félelem, kétségbeesés szülte a Táncolj a hóban című dalt, amelyet feleségének, Edinának írt. „Hatalmas hálával tartozom neki, nélküle nem tudom, hogyan vészeltem volna át azokat a nehéz napokat. Ő az, aki mindig mellettem áll, megteremti a biztos hátországot, segít, bátorít és inspirál. Több dalnak is ihletője volt. Amikor sorba raktam a kész szerzeményeket, bevallom, egy kicsit megijedtem attól, hogy túlságosan személyes, intim lett a szövegvilág. Mert egy dal, ugyebár, akkor jó, ha minél többen kötődni tudnak hozzá, ha egy kicsit a sajátjuknak érzik a történeteket. És ekkor a feleségem volt az, akik azt mondta, hogy mivel ez az első szólólemezem, igenis, rólam kell szólniuk a daloknak. A két lányomat is említem az egyikben, ők is részei lettek ennek a történetnek. A szövegeim egy részét pedig a bátyám, Kova csiszolgatta, akivel közösen alapítottuk annak idején a Rómeó Vérziket. A dalszerzésben és a szövegírásban egyaránt segített. Jó volt ismét együtt dolgozni vele.”

A vadkeleti cowboy tehát új utakon poroszkál, amellett, hogy másik „gyermekét”, a zenekart is ugyanúgy szereti. Reméljük, jövőre dupla annyi munkája lesz, a rajongóknak pedig dupla annyi élvezet jut.