Könyvek a fa alá

Mizser Attila: Cselek hallgatásra

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"255476","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"452","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"400"}}]]

Mizser Attila füleki költő, író és irodalomtörténész, jelenleg az Irodalmi Szemle főszerkesztője. Ha létezik olyan terminus, hogy „érett kísérleti költészet”, akkor a Kalligram kiadó gondozásába frissen megjelent Cselek hallgatásra című kötete minden bizonnyal ilyen. Ezek a versek a lehetetlenre tesznek kísérletet: új nyelvet keresnek, a szavak jelentésének szakadékaiból, lecsípett, letört darabkáiból építenek mozgékony, új, összetett értelemkonstrukciókat. Sajátos zenéjük van ezeknek a szövegeknek, a hallgatás és a csend fájdalomra írt hangszerpróbái.

Nagy Hajnal Csilla: Miért félünk az őrültektől

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"255477","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"236","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

A fiatal losonci költőnő bemutatkozó kötete szintén a Kalligramnál jelent meg. Az első ciklusban az én keresése, az identitás rétegei kerülnek előtérbe. A második ciklus versei arról a másik emberről szólnak, akitől az elbeszélő függő viszonyba kerül. A harmadik afféle felmenői, szülői viszony tengelyében, legfőképpen a gyász metódusai körül mozog, a hiány által fejezve ki a jelenlétet. A negyedik ciklus versei Istent kísérlik meg megfesteni, az egyetlen hosszabb versből álló ötödik amolyan találkozóhely, ahová összeeresztődnek a kötet korábbi szereplői. Mint utóirat ereszkedik rájuk az utolsó ciklus, amely végigsétál a kietlen, apokaliptikus tájon, és próbálja felszámolni mindazt, amit a szereplők ott hagytak.

Soóky László: A kóklerek forradalmai

[[{"type":"media","view_mode":"media_original","fid":"255481","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"415","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"282"}}]]

A szerző öt drámája jelent meg a Media Nova M gondozásában, a dunaszerdahelyi Nap Kiadó közre-működésével. Kiss Péntek József elő-szavából idézünk. „A drámai szöveg mindig kétszer születik meg. Először akkor, amikor megírják, és/vagy kiadásra kerül. Másodszor pedig akkor, amikor eljátsszák. Mindkét megszületés nagyon fontos, de mivel tájainkon, meg – tartok tőle, hogy – másutt is, elég kevesen olvasnak drámát, így a második megszületés a fontosabb. Akkor indul el igazán kalandos útján a mű, amely papíron is él, hiszen az olvasói fantázia öltözteti fel az élet megannyi attribútumával, s meglehet, hogy a színpadi megvalósítás éppen leszűkíti, valahogy szárnyaszegettebbé, konkrétabbá teszi az olvasói szabadsághoz képest. Mégis az az út a legfontosabb, ami a színpadon, a pódiumon, a deszkákon esik meg; a nézők szeme láttára és füle hallatára. Nem az út a nehéz, Barátom, hanem az elindulás. Állításomat mi sem bizonyítja ékesebben, mint az ebben a kötetben található Nagy (cseh)szlovákai magyar csönd sikere. Kötetünk szerkesztője, Varga Emese dramaturg alapos előkészítő munkája és Benkő Géza színész szuggesztív előadása nyomán elindult, és megy a szekér; hogy stílszerű legyek: Thália szekere.” Kiss Péntek szerint Soóky drámáit többféleképpen is lehet olvasni. „Aki a fecsegő felszínre hajt, annak makacsul hallgat a mély. De fordítva is lehet; leáshatunk a mélyrétegekbe, elemzésre érdemes társadalmi összefüggések sokasága lakik ott.”

Ardamica Zorán: Barbárrá hülyülés

[[{"type":"media","view_mode":"media_original","fid":"255480","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"332","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"281"}}]]

Szintén a Media Nova M és a Nap Kiadó együttműködésével jelent meg a Füleken élő Ardamica Zorán 2010–2013 közötti publicisztikai írásainak gyűjteménye, amely a számára lényeges témákban rajzol ki egyfajta történés-ívet. „Olyat, amilyen a történésekkel való ismételt szerzői és olvasói foglalkozást legitimálja, s amely füzérként tán a múló, napi közéleti/politikai kríziseinken túl az aljasan megbúvó vagy éppen mind evidensebbé váló, de általánosodó társadalmi trendekre és következményeikre világíthat rá” – írja előszavában a szerző. Az írások többsége internetes hírportálokon jelent meg, szó esik bennük a tusványosi szabadegyetemről, Kotlebáról, Domemanről, a migrációról és még sok minden másról.

Gyüre Lajos: Maradék

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"255478","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"400","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"340"}}]]

A Vámbéry Polgári Társulás gondozásában megjelent kötetben ízelítőt kapunk a Kassán élő Gyüre Lajos utóbbi néhány évben született verseiből. A válogatás nyolc ciklusra oszlik, a legtöbb költemény a szerző őszinte kitárulkozása: saját érzéseiről, fájdalmairól vall bennük. Az idén 85. születésnapját ünneplő Gyüre Lajost a körülötte zajló történések is érdeklik, ezek momentumait szintén versbe szőtte.

Z. Németh István: Aranyeső, ezüsthó

[[{"type":"media","view_mode":"media_original","fid":"255479","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"315","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"224"}}]]

Egy verskötet a gyerekeknek, csengő-bongó rímekkel, egyedi, változatos versformákkal, szelíd derűvel és iróniával fűszerezve. Kollégája, Fellinger Károly a következőket írta Z. Németh Istvánról: „ Olyan szakácsa ő irodalmunknak, aki nem beszél sótalanságokat, aki mindig kifőz valami frisset, ehetőt, nem mindennapit. Szereti a természetet, otthonosan mozog benne. Elhiteti velünk, hogy szülőföldünk Meseország, ahová mindenkinek, minden jóakaratú olvasójának ingyenes, szabad bejárása van. /.../ A gyerekeknek ezek a versek olyanok, mintha csak beleszülettek volna, mintha a költővel közösen írták volna mindazt, amitől az okoskodó felnőtteknek földbe gyökerezik a lába, égnek áll a haja.”