Kis magyar maffiakrónika

v

Dezső András, az Index újságírója jelen könyv előszavának tanúsága szerint majd’ tizenöt évvel ezelőtt kötetigénnyel már hozzálátott a Los Angeles-i „magyar maffia” történetének feldolgozásához, de a fenyegetések és más akadályok miatt végül lemondott terve megvalósításáról.

A bevezető ezen mozzanatára utalni azért sem látszik érdektelennek, mert a személyes érintettség elegáns, nem hivalkodó hangsúlyozása a nyitány jól működő retorikai megoldása. Az előszó, melyben a szerző újságírói hitvallását is megfogalmazza, szimpátiát és érdeklődést kelt, a sejtelmes utalások pedig kellően figyelemfelkeltők ahhoz, hogy az olvasó lelkesen kezdjen a magyar szervezett bűnözés öt fejezetre bontott, több mint négyszáz oldalon átívelő szövevényes történetébe. Továbbá azért is fontosak a nyitóbekezdések, mert a felderítő és ismeretterjesztő célkitűzések vázolásával a Maffiózók mackónadrágban egy jól körülhatárolható hagyományhoz képest pozicionálódik: azon tényfeltáró non-fiction művek sorába illeszkedik, aminek máig legemblematikusabb szerzőpárosa Tábori Kornél és Székely Vladimir, akik a századelőn az úgynevezett Bűnös Budapest-ciklusukban szépirodalmi igényességgel tárták az olvasóközönség elé a magyar főváros alvilágának működését.

Az öt fejezet 1973-tól napjainkig hozzávetőlegesen tízéves intervallumokban tárgyalja az eseményeket. A lelkesedés az izgalmas fordulatoknak köszönhetően sokáig kitart, jóllehet, a részletekben már az első oldalak után könnyű elveszni. Azért is, mert az alvilág sztorijának megjegyezhetetlenül sok szereplője van. A fejezetek előtti rövid tartalmi összefoglalók, valamint az oda-visszautalások – talán ezek és a visszatérő alakok miatt nevezhető a kötet regényesnek – sokat segítenek a szálak kibogozásában, ahogyan a zárlatban a levéltári források jegyzéke mellett helyet kapó névjegyzék is. De egy-egy epizód viszonyrendszere és kontextusa a segítségek ellenére is sokszor csak nevek, dátumok fáradtságos újrakeresésével fejthető fel, ami igencsak megnehezíti az olvasást.

Dezső András társadalomtörténeti összefüggésekbe ágyazta a leírtakat. Rámutat többek között arra is, hogy az alvilág eseményeinek milyen kapcsolata van a kommunista diktatúra, valamint a rendszerváltozás utáni kormányok államberendezkedéseinek sajátosságaival vagy a rendőri intézményrendszer átalakulásának nehézségeivel. Kerüli a mítoszképzést, végig megőrzi az oknyomozó objektivitását, ragaszkodik a tényekhez, nem ment fel senkit, ítéleteket nem alkot.

A 2019 legjelentősebb non-fiction kiadványaként számon tartott könyv a nem túl távoli múlt köztudottan létező, de kevésbé ismert oldalára nyújt rálátást. Megnyugtató, hogy e hiánypótló vállalkozást jegyző szerző szerint a magyar szervezett bűnözés a kötetben bemutatott formában ma már nem létezik.

Dezső András: Maffiózók mackónadrágban – A magyar szervezett bűnözés regényes története a 70-es évektől napjainkig, 21. Század Kiadó, Budapest, 2019.

Értékelés: 9/10

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?