Kimerítő munka és megérdemelt pihenés

Iskolás gyermekeink számára eljött az egész évben várt vakáció. Két hónap felhőtlen szabadság. És mi, felnőttek tudunk-e lazítani, tudunk-e családunkkal tölteni legalább két-három hetet ebből a szabadságból, vagy nyaralásunk is csak időzavarunkat fokozza, feszültséggel tölt el, s gyermekeink vakációja is megoldandó terhes feladatainkat szaporítja csupán?

Fontos-e a kikapcsolódás?

A pszichológusok szerint a kikapcsolódás a munka nélkülözhetetlen ellensúlya. A túlhajtott munka ártalmas stresszel jár, hatására gyengül a koncentrációképesség, csökken a munkavégzés hatékonysága. A szabadidős tevékenységek felfrissítik, élettel telítik a testet és a lelket.

Az agynak változatos ingerekre van szüksége ahhoz, hogy tartósan teljesítőképességének maximumát nyújthassa. Egyes embereket nem zavarnak a napi rutinfeladatok, de vannak olyanok is, akiket halálosan untatnak, főleg ha heteken, hónapokon keresztül ismétlődnek. Az egyhangúsághoz az agy először aktivitásának csökkentésével alkalmazkodik, majd működésbe lépnek önserkentő mechanizmusai, amelyek növelik az ingerszükségletét. Felébred benne az ütemváltás, sőt az izgalom utáni vágy. Ahhoz, hogy elcsigázott agyunk ismét csúcsformába lendüljön, az egyik út a kikapcsolódáson keresztül vezet.

Ám a túlzott változatosság is lehet ugyanolyan káros, mint az egyhangúság. Ha valakinek nincs két egyforma időbeosztású napja, feltámad benne a nyugalom és a feltöltődés utáni vágy. Az ilyen szükségletek az agy ingerületátvivő anyagainak szintjén jönnek létre.

Egészséges szemléletmód a vakációval kapcsolatban

Ha valaki megkezdi a szabadságát, napi kötelezettségeit még a gondolataiból is száműznie kell. A jól sikerült vakáció igazi kikapcsolódás a mindennapi életből. Fontos, hogy nyitottan fogadjuk. Akarnunk kell elfogadni, amit kínál, és képesnek kell lennünk ízlelgetni az újdonság zamatát, tudnunk kell nyugodtan pihenni az utazással együtt járó kényelmetlenségek ellenére is.

Vannak, akik a szabadságuk alatt állandó nyüzsgésre vágynak: mindent látniuk kell, ami az útikönyvben szerepel, az este pedig nem telhet el tánc, diszkó nélkül. Mások megelégszenek napi néhány órás városnézéssel, utána kötetlenül élvezik a lazítást. „Az igazi pihenés az új élmények kiélvezésében rejlik – vélekedik a szabadidős tevékenységek szakértője. – Az is fontos – figyelmeztet –, hogy mindennap töltsünk egyedül egy kis időt, még akkor is, ha a családdal vagy a barátainkkal vagyunk szabadságon.”

Senki nem vetett papírra találóbb sorokat a mindennapokból való kiszakadásról, mint az amerikai John Steinbeck a Csatangolások Charleyval című könyvében. „Minden kirándulás, szafari, expedíció egyedi: különbözik minden más utazástól. Személyisége, temperamentuma, egyénisége, egyedülálló jellege van. Egy utazás valóságos személyiség; nincs belőle két azonos darab. Minden terv, óvintézkedés, rendszabály és erőszak hiábavaló. Évekig tartó küzdelem árán rájövünk: nem mi irányítjuk az utazást, az utazás kerít hatalmába minket. Társasutazás-szervezők, menetrendek, helyfoglalások csődöt mondanak, és óhatatlanul zátonyra futnak a kirándulás egyéniségén. Ebben a tekintetben az utazás hasonlít a házassághoz. Ha valaki azt hiszi magáról, hogy mindent tud róla, akkor biztosan tévedett.”

Egyesek nehezen lazítanak

A munka megszállottjai számára a kikapcsolódás elfecsérelt idő. Úgy érzik, minden percet kitűzött céljaik elérésének kell szentelniük. Lehetnek vezérigazgatók vagy egyetemi hallgatók – közös bennük, hogy képtelenek megpihenni. Az érvényesülés túlzott hajszolása a munkaerkölcs torzulásából is eredhet. A szakemberek tapasztalatai szerint a munkamániásokat úgy is rá lehet venni a pihenésre, ha meggyőzik őket arról, hogy a feltöltődésre szánt idő megkétszerezi majd az energiáikat.

Sokaknak a szó szoros értelmében meg kell tanulniuk lazítani. Nekik – esetleg pszichológus segítségével – a mindennapi munkától távolabb eső tevékenységekben kell fölfedezniük a szórakozásban rejlő előnyöket. A szakember a megszállott munkamániásnak sokszor azt tanácsolja, hogy állítson össze egy listát azokról a dolgokról, melyeket titokban mindig szeretett volna kipróbálni.

A szabadidő eltöltésének legjobb módja

Az embereknek természetesen nagyon különböző elképzeléseik vannak arról, hogy miként kellene kihasználniuk a szabadidejüket. Van, akinek az a legpihentetőbb, ha félrevonul egy jó könyvvel. Más legszívesebben a kertben dolgozna, vagy éppen hajnalig ropná a táncot egy balatoni hajón. Olyan is akad, aki egy szál hátizsákkal bebarangolná a Himaláját.

A választásban a társadalmi elvárások is közrejátszanak. Az emberek megpróbálnak igazodni a divathoz: felkapott üdülőhelyre utaznak, elmennek egy egzotikus lokálba, vitorlást vagy lakókocsit vásárolnak – még annak árán is, hogy ettől nemhogy nem csökken, hanem erősödik bennük a stressz. A feltöltődést az efféléknél sokkal jobban szolgálja egy egyszerűbb, pihentetőbb, és persze olcsóbb nyaralás.

A szabadság alatt sem szakadunk el otthonról

Sokan még egy csodálatos vakáció után is boldogok, hogy megint otthon lehetnek. Mások úgy érzik, hogy kiestek a ritmusból, és nem találják a helyüket. Ők az átállással járó ideges nyugtalanság áldozatai.

Szervezetünk ezzel az állapottal válaszol a könnyed időtöltésből álló szabadság és a mindennapi élet megterhelései közötti különbségre. Különösen olyanoknál jelentkezik hevesen ez a reakció, akiknek munkája sok stresszel jár, valamint akik nem szeretik munkájukat. A szabadságot követő nyugtalanságnak elejét vehetjük, ha csak pár nap múlva állunk munkába.

A vakációs átállás feszültsége olykor pozitív változásokat idéz elő: vannak, akik ilyenkor határozzák el, hogy munkahelyet változtatnak, vagy elmennek egy pszichiáterhez.

Mit tegyen, aki nem tud elszabadulni?

A vakáció értékét aligha lehet túlbecsülni. Persze, ha a munkahelyen ránk zúduló teendők lehetetlenné teszik, hogy kivegyük megérdemelt szabadságunkat, az is csökkentheti a stresszt és hozhat némi ritmusváltást, ha a munkaidő közepe táján lopunk magunknak néhány percet. A lélegzetvételnyi szünet egy sok fejtörést okozó probléma frappáns megoldását is elősegítheti. Ezt a verziót azonban szigorúan csak olyanok válasszák, akik önmagukért felelnek csupán, akiknek sem gyermekük, sem családjuk, se kutyájuk, se macskájuk, akik azzal, hogy elhiszik, nélkülözhetetlen a munkájuk, csakis egyedül saját magukat tehetik tönkre.