Késmárki történet, tanítónővel

Tíz rendező, játék- és dokumentumfilm-rendezők, animátorok készítik most sorozatban tízperces alkotásaikat az ország önállóságának 20. évfordulóját ünnepelve. Szlovákia 2:0 lesz a sorozat átfogó címe. A Juraj Herz által rendezett epizód a Díszpolgár címet kapta. Juraj Herz Késmárkon született, Pozsonyban többször is forgatott, a szakma mégis cseh rendezőként tartja számon, bár hosszú éveket töltött Németországban is. „Pár esztendővel ezelőtt Késmárk díszpolgára lett – meséli Bandor Éva –, most írt egy abszurd történetet arról, ahogy megérkezik a városba, s azzal fordul egy nagyot az idő kereke, és eljut egészen a középkorig. Emlékekkel és emberekkel konfrontálódik, köztük egykori tanítónőjével, akitől megtudja: mennyire örül a város, hogy a díszpolgára lett, s milyen fontos ez a diákok számára, hiszen láthatják, milyen sokra viszi, aki jól tanul. Mire Juraj Herz bevallja: ő bizony sosem volt jó tanuló. Eltörte az osztálytársa kezét-lábát, s elkövetett nagyon sok diákcsínyt. Különös, de inkább abszurd történetek sora visz át bennünket a múltba. Lesz még kivégzőosztag is, a tanárnő pedig apácává válik. Nagyon jó a történet, én remekül szórakoztam rajta.” Juraj Herz és Bandor Éva ezt megelőzően sosem dolgoztak együtt. Személyesen nem is ismerték egymást. Bandor Éva több Herz-filmet is látott, a neves rendező egy fotón figyelt fel a komáromi színésznő kifejező arcára. „Hazautazott Késmárkra, találkozott a stábbal, keresett valakit a tanítónő szerepére, meglátta a fotómat, és szólt a producernek, hogy hívjanak meg egy beszélgetésre. Nem válogatás volt az, hanem kamerapróba. Elutaztam Késmárkra, és Juraj Herz első látásra fantasztikus benyomást tett rám. Végig magyarul beszélgettünk. Elmondta, hogy az édesanyja magyar volt, az édesapja pedig szász. De akkor még nem tudtam, hogy megkapom a szerepet. Rám adtak egy ruhát, amiben szerintem rettenetesen néztem ki, a rendező úrnak viszont tetszettem benne, s ez volt a fontos. Azt mondta: »Tudja, Éva, ez olyan karót nyelt tanítónő, de inkább úgy jellemezném, hogy … ne haragudjon, most nagyon csúnyát fogok mondani… szóval ő egy …, de tényleg!« Oké, megvan, tudom, mire gondol, feleltem. Természetesen nagyon megörültem, amikor közölte velem, hogy enyém a szerep. Négy napig forgattunk Késmárkon. Juraj Herz végig nagyszerűen instruált, én pedig boldogan teljesítettem minden kérését, hiszen most játszottam először ilyen figurát. Ez már nem a szenvedő nők sorába tartozik, aki vagy a férje, vagy a gyerekei miatt gyötrődik, hanem teljesen más.” A forgatás még évad közben, májusban zajlott, így Bandor Évának egy komplett beugrást kellett megszerveznie a Sári bíróba. Mint mondja: minden erejét bevetette, hogy meg tudja oldani a helyzetet. Kolléganője, Lőrincz Margit segítségével szerencsére szabaddá tudta tenni magát. „Dodo Šimončič volt a film operatőre, aki a Szeress, vagy menj el!-t fényképezte, s a kellemes hangulatú kamerapróba után boldogan utaztam vissza Késmárkra. Szép a város, gyönyörűen felújították, de az élet nem igazán pezseg benne. A forgatás természetesen így is élvezetes volt. Két jelenet között, amikor a világosítók dolgoztak, én olvastam. Federico Andahazi-Kasnya A harmadik nővér című regényét Lord Byronról, Percy és Mary Shelleyről, Claire Clairmontról és Dr. Polidoriról, Byron magántitkáráról. A rendező úr meglátta a kezemben a könyvet, és megkérdezte, mit olvasok. Elég pikáns, sőt helyenként perverz, mondtam. Elkérte tőlem, beleolvasott, és szemmel láthatóan érdekelte. »Éva, maga ilyet olvas?« – álmélkodott. Igen, mert nagyon izgalmas, feleltem.” A film elkészült. Bemutatásra vár. Bandor Éva teljesen új oldaláról mutatkozik meg benne. A folytatás pedig nincs kizárva. Juraj Herz nagyon megszerette őt.