Kerekasztal körül

Budapest. A Könyv és Nevelés című folyóirat, valamint a Mura Vidéke Baráti Társaság szervezésében az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum épületében a gyermek- és ifjúsági irodalomnak az anyanyelv megőrzésében betöltött szerepéről zajlott beszélgetés. A magyarországi folyóirat, részben az olvasás éve alkalmából, az elmúlt hónapokban Négyszögletű kerekasztal címmel rendezett beszélgetéssorozatot a gyermek- és ifjúsági irodalom jelenlegi helyzetéről, amelynek során mindeddig irodalom és anyanyelv kapcsolata még nem került szóba. Örömmel fogadták hát a társaság felvetését, s olyan szerzőket hívtak meg, akik a kisebbségi létből fakadóan fokozottan érzik a téma súlyát. (A Mura Vidéke Baráti Társaság egyébként tájainkon is ismert: az eredetileg a szlovéniai magyar és magyarországi szlovén kisebbség kölcsönös bemutatkozását támogató társulás az elmúlt egy-két évben a szlovákiai magyarságra is odafigyel, szervezett már képzőművészeti vándorkiállítást Szlovákiában is.)

A négyszögletű kerekasztal mellett a szlovéniai magyar irodalom képviseletében Varga József költő, prózaíró, a maribori egyetem magyar tanszékének egykori vezetője, valamint a Bence Utrosa Gabriella prózaíró foglalt helyet. Szlovákiából Csicsay Alajos és Pénzes István mutatkozott be Budapesten. Az eredeti tervekkel ellentétben nem érkezett meg a rendezvényre Krajczár Károly, a neves magyarországi szlovén népmesegyűjtő, helyette Székely András Bertalan minisztériumi főtanácsos, a délután házigazdája vázolta fel röviden a magyarországi szlovén közösség írásbeliségének helyzetét. Elmondta: a csekély lélekszámú kisebbség irodalmának fejlődését, amellett, hogy kevés értelmiségivel rendelkezik, az is hátráltatja, hogy olyan archaikus nyelvjárást beszél, amely jószerével lehetetlenné teszi a kölcsönös megértést a határ két oldalán élő szlovének között.

A beszélgetésen az előadók nem annyira az eredetileg kitűzött témáról cseréltek eszmét, mint inkább az egyes kisebbségi irodalmak fejlődésvonalait vázolták. Varga József kiemelte, hogy a szlovéniai magyar irodalom tulajdonképpen egy 1961-ben kiadott verseskötettel veszi kezdetét, a gyermekirodalom pedig ennél is újabb keletű, a hetvenes években indul. Bence Utrosa Gabriella gyermekkönyveinek sorsa nem tanulság nélküli: Visszahozott szép karácsony című művét megfilmesítették – a pénzt a szlovén kulturális tárca adta, a filmet magyar stáb forgatta Lendván és környékén, s az alkotást tavaly karácsonykor bemutatta a szlovén televízió, év végéig várhatóan műsorára tűzi a magyar tévé vagy a Duna Televízió is.

Csicsay Alajos és Pénzes István, a Lilium Aurum Kiadónál elsősorban tankönyveket, ismeretterjesztő kiadványokat megjelentető két szlovákiai szerző némileg közelebb került az eredetileg felvetett témához. Csicsay Alajos alaptétele nyomán – mely szerint egy közösség és anyanyelve megmaradása akkor biztosított, ha van iskolarendszere, lehetősége az írott szó művelésére, valamint vannak politikai és kulturális szervezetei – együttes erővel remek előadásban mutatták be a szlovákiai magyarság írásbeliségét és annak feltételeit Trianontól napjainkig. (as)