Kenyeret és cirkuszt a népnek!

A Komáromi Jókai Színház 60., ünnepi évadának dramaturgiai tervéhez Tóth Tibor igazgató Budapestről választott segítőt. Méhes László színművésznek jelentős rendezői múltja van, munkáinak száma a harmincat is meghaladja. Főleg zenés vígjátékokat és bohózatokat, groteszkbe és abszurdba hajló előadásokat hozott létre. Színdirektorunk láthatóan az ő ízlésére és színházi hitvallására hagyatkozott, amikor beleegyezett, hogy két olyan vidámság is tarkítsa az ominózus évadot, mint az Egy hölgy a Maximból és a Made in Hungária. Ez utóbbi a végletekig megtévesztő, és hatalmas közönségsikere ellenére (vagy éppen ezért) igen káros a hazai színházi ízlés és a gondolati színház puszta léte szempontjából. A színház vezetése az ünnepi évadot a felhőtlen szórakoztatás jegyében kreált keretbe foglalta. Már az első bemutató kínosan izgalmas volt, hiszen Feydeau bohózata jócskán átformált szövegének előadásán kellett volna felhőtlenül kacagnia a lelkét ünneplőbe öltöztetett nézőnek. Az évad végére pedig két szórakoztató darab is jutott, hiszen bármennyire groteszk is (a színlapon pszeudo-moliere-nek becézett), azért csakis a felhőtlen szórakoztatás szintjén kommunikáló, sokszor alkotói öncélt szolgáló előadás maradt a Magyar zombi. Nem is beszélve a Made in Hungáriáról.Talán én vagyok túlságosan igényes, de visszapillantva úgy érzem, a katarzis elmaradt. S ez az érzés, úgy tűnik, végleges. Soha nem állítottam, hogy a dramaturgiai beavatkozás, illetve a szöveg jó arányérzékkel történő átigazítása vagy akár átírása ne segítené egy-egy színpadi mű előadássá formálásának folyamatát. Ellenben egyáltalán nem hasznos, ha durva és hatásvadász ötletektől vezérelve öncélú szövegrészek kerülnek egy nagy műgonddal megírt és lefordított, cizellált dramatikus szövegbe. Feydeau vígjátékai akkor működnek igazán, ha a színészek köré a megidézett kornak megfelelő miliőt varázsol a díszlet- és jelmeztervező. S ebben a miliőben a szereplők életre keltik a pontos karaktereket.Esetünkben az történt, hogy Verebes István, a komáromi társulathoz ismét meghívott egykori főrendező az Egy hölgy a Maximból maivá hangolása érdekében alaposan belekontárkodott Heltai Jenő kiváló fordításába. Az öncélú trágárkodások mellett alapvető stilisztikai vétségek halmaza is „koronázta” a dramaturgiai kalózkodást. Mindezt az előadást kísérő vagy inkább meg-megszakító feliratozás egészítette ki. Mira János kubista hatású díszlete és Gadus Erika lepukkant világot sugalló jelmezei a ritmustalanul beékelt mintha-mozi elemekkel követhetetlen eklektikát hoztak létre. Az ötletparádé kioltott mindent, ami értékelhető színházi eseménnyé állhatott volna össze. Az évad második bemutatója, Spiró György fájdalmas groteszkje – a III. Richárddal együtt – az évad kiemelkedő színházi teljesítménye volt. Igaz, borzolta a nézők kedélyét, hogy éppen karácsony tájékán kapták ünnepi ajándékul. Nem tartom bűnnek, de még szakmai tévedésnek sem, ha olykor szándékosan provokál a színház. Különösen akkor nem, ha az egyre devalválódó erkölcsi értékek ellenében teszi. A Príma környék egy félelmetesen időszerű, kegyetlen téma írói megfogalmazása. Nagyon erős drámai anyag. Kitűnő döntés volt Valló Péter Kossuth-díjas rendező meghívása is, aki Spiró világának avatott ismerője. A játékteret maga a rendező tervezte, nagyszerű térérzékkel. Kifejezetten sokkoló volt a fordított szcenikai megoldás: a nézők a színpadon ülnek, a belső jelenetek, mintegy kamaratérben, ugyancsak a színpadon, a külső jelenetek pedig a nézőtéren játszódnak. A két helyszínt egy fel-le ereszkedő fóliafüggöny választja el. 2013 elején láthatta a közönség a szlovák színházi szakma egyik legrangosabb tanár-színész-rendezője, Martin Huba új komáromi munkáját, a III. Richárdot – az évad legizgalmasabb előadását. A POSZT-ra is beválogatták, ahol mérsékelt szakmai és közönségsikerrel játszotta a társulat. Mindenesetre nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy Shakespeare drámájának bemutatója után, Komáromban hosszan tartó állótapssal jutalmazta a közönség a rendkívül szuggesztív előadás színészeit. Általában zenés produkciók végén pattan fel helyéről azonnal a publikum. Kivételes pillanat volt. A díszlet Jozef Ciller munkája. Parlamenti széksorokra emlékeztetően elhelyezett benzineshordóival azonnal mai politikai színterünkre asszociálunk. A hordók tartalma nem a robbanásveszélyt jelentő benzin, hanem egy-egy fontos dramaturgiai-szcenikai feladatot ellátó textília, máskor egy hatalmas rózsacsokor – mégis azt a benyomást kelti, hogy bármikor robbanhat az egész felséges kóceráj. Az azóta elhunyt Milan Čorba jelmezei közül némelyik döbbenetesen pontos karakterábrázolás. Glosteré mellett a legkiemelkedőbb Margit királyné fantáziadúsan eklektikus, mégis drámaian erős öltözete. Mindezt tetézi a rendezői elgondolást, a színészvezetést és a dramaturgiai hangsúlyok – ez utóbbi Varga Emese alapos és minden részletre kitérő szakmaiságát dicsérő munkája –, pontosságát segítő színpadi mozgás. York napsütése rosszkedvünk telét tündöklő nyárrá változtatta át – mondja Gloster a dráma első jelenetében. Igen, egy kis napsütés, az olykor-olykor felcsillanó humor, komikum vagy tragikomikum az, ami elkelt volna még ebben az előadásban. Tasnádi István Finito című darabja Magyar zombi címen került a Komáromi Jókai Színház repertoárjába. Bagó Bertalan vendégrendező felfogása láthatóan egyáltalán nem törekszik emberi mélységek, csupán a társadalom állapotának ábrázolására. Ezáltal az egész előadás ugyanolyan felszínes marad, mint az a tragikomikus látszat-világ, melyet ábrázolni akar. Régen láttam ennyire felelőtlenül szórakoztató, kortárs műből készült előadást. Mindezt még tetézte a Hungária frontembere, Fenyő Miklós életének bizonyos elemeit fel- és átdolgozó jelenetekkel és a közéjük ékelt Hungária-slágerekkel dúsított sikerelőadás, a Made in Hungária. Ha ez a show nem egy kerek évfordulót záró ünnepi évad díszelőadása, hanem csacska nyári szórakozás lenne, nem szólnék egy árva szót sem. Legyen: panem et circenses! A Made in Hungáriában egyébként ott táncol a Madách Színház stúdiójának teljes tánckara. Még jó, hogy előtte széleskörű részvétellel zajló kasztingot hirdettek, amikor megnézték és kiszórták az összes felvidéki jelentkezőt, hogy utána már semmilyen akadály ne háruljon a pesti fiatalok – 20 fő – csoportos szerződtetése elé. A Jókai Színház a jövő évadot tekintve hat szerepre írt ki újabb válogatást. A színháznak Szabó Szvrcsek Anita és Molnár Xénia tagságának megszűnése, illetve szerződésük meg nem újítása után tizenkét színésze lett/maradt. Az ünnepi évadban történt „kihasználtságukról” elmondható, hogy Szabó Szvrcsek Anita játszott a Feydeau-darabban, a III. Richárdban kiválóan alakította Erzsébet királynő szerepét, fergeteges Tigris Nikit játszott a Magyar Zombiban. Valami megbocsáthatatlan bűnt kellett elkövetnie, hogy Tóth Tibor és Méhes László az eltávolítása mellett döntött. Még akkor is, ha utólag hangoztatták: vendégként főszerepeket szánnak neki. Molnár Xénia Vidaubant-né volt az első bemutatóban; kitűnő karaktert elevenített meg a Príma környékben. Ekkor még nem sejthette, milyen meglepetés vár rá az éved végén, amikor a direktor és segítője, az újdonsült főrendező közli vele, hogy a mozgástere gyakorlatilag megszűnt, hiszen a drámaírók elfelejtettek elég szerepet írni az ő alkatára… Bandor Éva Jolikaként szerepelt a Príma környékben, Margit királynéként nagyot játszott a III. Richárdban és Blondinné volt a Magyar zombiban. Holocsy Krisztina minden szerepkörben helytáll. Osztrigás Mici szerepében, a Príma környék Feleségeként, a III. Richárdban. Anyaként a Made in Hungária hiteles pillanatainak egyikét sikerült a színpadra varázsolnia. Tar Renáta is megoldotta feladatait. Szinte a semmiből alkotott karaktert a Magyar zombiban. A III. Richárd Lady Anna szerepében is hiteles volt. A Made in Hungáriában ugyancsak hősiesen helytállt, miközben megpróbálták beolvasztani a tánckarba. Ha ilyen mértékben felrúgják valahol a színházi hierarchiát, ott vélhetően nagy vérfürdők vannak készülőben. A férfi színészek közül az évad szerepe Mokos Attilának jutott a III. Richárd címszerepében. Kétségtelenül bizonyította, hogy a társulat legerősebb színészeinek egyike. Az első bemutatóban Petypon szerepében is hiteles tudott maradni, csakúgy, mint a Made in Hungáriában az Apa szerepében. Szabó Viktor a társulat legfiatalabb férfi színésze. De Velmonté herceg volt a Feydeau-előadásban, statisztaszerep jutott neki a Príma környékben, amelyet többedmagával dicséretes alázattal játszott el. Clarence volt a III. Richárdban és két meglehetősen felszínes feladatot kapott a Magyar zombiban, valamint a Made in Hungáriában. Úgy vélem, ő a társulat egyik megbízható, nagyon jó képességű fiatal színésze. Fabó Tibor a derékhad erőssége. Az évad egyik legemlékezetesebb alakítását a Príma környék Sunyi bájának szerepében nyújtotta. Hiteles volt a Magyar zombiban Somszéd Misi, valamint a Made in Hungária Bigali elvtársának szerepében is. Kevésbé megfogható alkalmat kínált az évad a tehetséges és megbízható Majorfalvi Bálintnak, Bernáth Tamásnak, Németh Istvánnak, Olasz Istvánnak és Skronka Tibornak. Utóbbi közel két évtized után tért vissza a színházhoz; számára a Rendőr szerepe (Made in Hungária) és az Egy hölgy a maximból Abbéja kínált némi lehetőséget a kibontakozásra. Benkő Géza, az egykor ígéretes fiatal színész most érett és tudatos művészként a Príma környékben remekelhetett. A Budapesten játszó Rancsó Dezső pedig a III. Richárd Buckingham szerepében mutatkozhatott be két évtized után Komáromban. Ő az a karakter, amelyik nagyon hiányzik ebből a társulatból. Remélem, nem elavult gondolat társulatról beszélni… Kiss Péntek József