Kassa hinni sem merte

A napokban nálunk vendégszereplő Magyar Állami Népi Együttes nemrég ünnepelte megalakulásának 50. évfordulóját. Röviddel megalakulásuk után első külföldi útjuk Csehszlovákiába vezetett. A nagy sikerű prágai bemutatkozás után az együttes Kassára is ellátogatott. A kassai magyarok számára akkor szinte hihetetlennek tűnt, hogy magyarországi művészegyüttes jut el hozzájuk, hiszen még emlékezetükben éltek a jogfosztottság, a megaláztatás és a bizonytalanság szomorú évei.

Az együttes várható érkezéséről gyorsan terjedt a hír. Egyre többen nyitottak be a Csemadok városi szervezetének irodájába, hogy meggyőződjenek a hitelességéről. Amikor a plakátok is megjelentek, már csak a nagy napra kellett várni.

Mondani sem kell, hogy a vasútállomás melletti parkban felállított ideiglenes szabadtéri színpad szűkre szabott nézőtere már egy órával az előadás kezdete előtt színültig megtelt. Akiknek nem jutott ülőhely, azok a padsorok melletti állóhelyeket foglalták el. Mi, diákok is itt gyűltünk össze. Amikor az üdvözlő beszédek után felvonult az énekkar, s Kodály Kállai kettősének bevezető dallamaira a táncosok is megjelentek, a nézőtéren egyre sűrűbben tűntek fel a fehér zsebkendők. A Magyar Állam Népi Együttes fellépése nemcsak művészi élményt jelentett, hanem biztatást is. Egy kis reménysugarat is hozott ez a vendégszereplés a kassai magyar közösségnek. Amint azt Takács András a Vasárnap legutóbbi számában írja, a magyarországi együttes a csehszlovákiai fellépések utáni években nagy segítséget nyújtott a Népes, majd később az Ifjú Szivek indulásához és működéséhez is. Ám a kassai fellépésnek is voltak utóhatásai. A Csemadok kassai vegyes karának műsorában előtérbe kerültek a magyar népdalfeldolgozások, s Hemerka Olga koreográfus nagy buzgalommal látott hozzá egy néptánccsoport létrehozásához. Igaz, hogy csak néhány legényt sikerült toboroznia az iparisták és a főiskolások közül, de a tánccsoport végül is létrejött, és május elsején sikeresen szerepelt májusfás legénytáncával a kassai közönség előtt.